Sorsom (beszélgetős fórum)

sziasztok!nagyon régen voltam itt,látom sok minden történt.irtóra szurkolok annak aki munkáért pedálozik,mert nekem sincs,plussz át is vertek az utolsó helyemen,ahol 7 napot dolgoztam.nekem hál istennek a párkapcsolatomban semmi hiba,mindenki előtt vagyok a férjemnél,unoka,gyerek,szülő,mind csak utánam jön.ne értsétek félre,nem vagyunk nagyon idősek,csak neki van egy 22 éves lánya,és neki lett egy gyereke,csak szemét nagyon velünk,nem hozza el a kicsit hozzánk,a férjem meg nem megy hozzájuk,mert az anyjával laknak,aki párom volt neje,és nagyon-nagyon bunkó,ennyi év után is.

az én fiamat is megcsípte valami,mert ők meg sátrazni voltak,és faszedés közben megcsípte,de ő sem látta,hogy mi volt,és nagyon feldagadt,most is olyan piros,és kemény.minden féle dögög vannak már...

Ha Isten is úgy akarja, akkor jövő héttől lesz munkám...

Egy Ismerősöm szólt, Aki egy Hőtechnikai cégnél dolgozik, még frissében, mert a Munkaügyre is hétfőn szólnak csak, hogy hétfőtől felvétel lesz betanított munkára, amit el is fogadok, csak nem tudom, milyen tesztet kell írni, de akkor is 8 hónapos munka, ami több a semminél...

CSak sikerüljön a teszt, és még a héten munkába is lehet állni...

Az én barátom az idén 47 éves.Az anyja egy zsarnok.Na,nem csak a pasik tudnak zsarnokok lenni...Hogy az édesanyja cseszte el a fia életét...Mondhatnánk,hogy miért engedte,de erre már Ő is rájött,csak most már mit tehet ellene...

Nem csak az én véleményem,hogy az anyuka okozza a baját,vagyis zuhanás,kicsit jobb,majd zuhanás,majd kórház,majd jobb,majd kórház...Mókuskerék.Beszéltem az átercsajával.Eleinte nem értettem,hogy miért kérdezi,milyen a kapcsolatom az édesanyával...Már tudom,hogy miért volt a kérdés.

Ilyen esetben vagy elfogadod,belenyugszol...Vagy megszöksz...Másik lehetőség:Megelégszel a beszélgetéssel.Mi rossz van abban,ha van egy társad,ha nem is élsz vele együtt?

Én is 2007 karácsonya előtt találtam Rá, kb. 7 év magány után...

De hiába, mert 39 évesen nem akar leszakadni Szüleiről, pedig lassan 2 éves lesz a kapcsolatunk...

Pedig amire telik az Ő minimálbéréből, azt megkapom, mert nincs pénzem, de el kell fogadnom, hogy így van a kapcsolat...

Igen:)Tudod,szőnyeg helyett lábtörlőket raktam le az ebédlőben,meg kaptam egy kisméretúű szőnyeget is,és...Raktam díszeket meg csipkéket:)Mikor eljön a Kicsi,a kisbarátnővel ott telepednek le(Amíg nyugszanak...),és nagyon jól érzik magukat:)

Kül,Te meg én koalicíóra léphetnénk...Óne meló,ajándék gép...A palacsintasütőm hagyományos,de nem azért mert nem tellett volna teflonosra...Maradi vagyok.

Anyám sokszor mondta,és már nagyon régen...Ez a ház el van átkozva.Erre ennyit mondtam:"Nem a házzal van baj,Anyuka,hanem azokkal,akik benne élnek...".

A közmunka...Felírattam magam én is,mire hívtak is,de várok egy melóra,ami lehet már holnap,lehet pár hét,de az biztosabbnak tűnik.Ha tudtam volna,hogy...Már egy hónapja dolgozhatnék közmelóban.Na,de mi vagyok én,jósnő???

Voltam a tanácsadónőmnél,hogy miről is van szó...Egy csaj pályázott,sikerült is neki,de három hónap...És a tanácsadó folytatta,igen,valóban így van,három hónapot pozitívan kell zárjon,csak akkor vehet le embereket a börzéről.Hááát,az valamikor szeptember elején lesz...Addig "élősködöm".Nem élvezem,kicsit sem élvezem...És azt sem,tudom,az a szeptember eleje sem biztos.Anyukáék vígasztalnak,amíg egyikük van,addig ne aggódjak.Ja,csak nem a szülő kell eltartsa a bőven felnőtt gyerekét,hanem ennek fordítva kellene lennie...Túl a negyvenen...Öregnek számítok,meg még mellé nő vagyok,és utazó.Ette fene...Ja!Az az érdekes,hogy amikor döntöttem,senki nem vette és nem veszi figyelembe,nem a biztosnak tűnő anyagi hátteret választottam...Az a bosszantó,hogy ezt a lányaim sem látják.Mennyivel könnyebb lenne élvezni a jó fizetés adta kényelmet!Mindjárt meg is vétózom a saját szavam:Inkább a nyomor...Ez messze a nyomortól.Van hol laknom,nem éhezem,a szüleim nagyon vigyáznak rám,hogy ne legyek pénz nélkül.Ez azt jelenti,hogy van pénzem gyógyszerre,és cigire is.Utóbbiról le lehet mondani,de...Akkor még jobban esz az ideg.Mondtam Anyáméknak,jobban élek mellettük,mint amikor férjnél voltam.Ez nem a dúskálást jelenti,de pl. nem járok rongyos alsóneműben...

A munkára akkor is szükségem van,mert...A k...a életbe,volt megszakítás,de 18 éves korom óta dolgoztam!Kell a pénz,és ha dolgozom,nem érzem annyira haszontalannak magam.Basszus!Haszontalan...A tésztám meg agyonra szárad,addig ülök itt!Léptem is!Hogy lehet ilyet elfelejteni...

Nekem sincsenek meg azok a dolgok, amik más családokból nem hiányoznak...

Pl. még egy nyamvadt kerékpárom sem volt soha, még fényképezőgépem sincs, nemhogy digitális, és csak a mobilommal tudok a Ksifiamról képeket csinálni, és a gépemre feltölteni, hogy ott megmaradhasson...

Viszont kinyomtatni már nem tudom, mert arra már nem telik...

Nincsenek konyhai kisgépeim, mint turmix, pl.; vagy olajsütő, de az nem is kellene, jó nekem a serpenyő is, de a szoc.segélyemből még kajára sem telik...

Nincs dvd-m sem, stb...

Ezt a gépet is pár éve kaptam ajándékba...

Internetre is a nagy Netkampánynál fizettem elő, hűségnyilatkozattal...

Itt Kanizsán várólista van a különböző közmunkákra is, én kb. ősszel kerülök sorra...

Itt az is, ha megkapja valaki, csak 90 napig jár, hogy más is sorra kerüljön...

Röhej...

Nagyon komplikált lett minden...A gyerekek tiltakoznak,hogy megismerjék azt a bizonyos Harmadikat,aki bűnbakká lett kikiáltva velem együtt.A szerencsétlen nem tehet róla,hogy az én házasságom tönkrement,de mindenki...Mindenki...A többség azt hiszi,miatta váltam el.Szó se róla,nagy szerepe volt a döntésemben,de ezt a döntést legalább négy próbálkozás előzte meg,hogy legyen már vége,mert már nem bírom tovább.

A mindent megteremtettem nem egészen helytálló.Ami tőlem tellett,azt megtettem.Inkább így...A fizetésem nagyon kevés lett volna arra,hogy egy négytagú családot eltartsak.Volt plussz meló,és a szüleim folyamatosan segítettek.Mikor eladósodtunk,hitellel foltoztam a lyukakat,majd kezdődött előlről.

Most hogy vagyok?Amióta Őt megismertem,újra létezem.Igaz,gyógyszerrel,de létezem.Olyan állapotból kerültem ki,mikor már nem csak autót nem vezettem,de még biciklizni sem bírtam.A pszichiátriai kezelést(kórház)megelőzően 7-8 hónapig többet feküdtem,mint amit talpon voltam.Megszüntem létezni.

A nagyobb gyerekem nem értette,hogyan lehetséges,addig állandó rosszullét,ami évekig tartott,majd a fekvés,és egyszerre jobban vagyok.Bevallom,magam sem értem,de az az Ember elmozdított a holtpontomról.A "Vége." után ami jött...Tébolyda.A gyerekeimet megértem,mert hiába nagykorú a nagyobb,Ő még akkor is gyerek.És sok mindent nem tud...Valószínűleg nagy lehet a zűrzavar a lelkében,ahogy a kisebbnek is.

Hogy régebben hogy volt,nem akarnak emlékezni,de ha rólam van szó,akkor nagyon is emlékeznek.A nagyobb lányom szerint élősködöm a szüleimen,mert nem dolgozom.Hogy az apja ezt tette évekig...Arról nem szabad beszélni.Mintha törölték volna azt az időt,mikor időm nem volt sem rájuk,sem magamra,mert csak a munka,az itthoni,majd a több éves napi átlag négy óra alvás.Volt már akkora,hogy emlékeznie kellene.Nem kell mellém állnia!Csak ne lenne ellenem...Olyanért haragszik,amit el sem követtem.Haragudhatna pl. azért,mert sokat megvertem.Azt nyilván hiába magyarázom,nem akartam,az orvos szerint a betegség velejárója volt az agresszív megnyilvánulás.Most hogy a fenében nem vagyok agresszív...?Nem hiányzik!Csak megállapítottam kérdésben...

Az új szerelem...Ő is...Ő beteg és gyógyíthatatlan.Gyógyszerrel talán szinten tartható,de ha őszínte akarok lenni,akkor velem kapott egy boldogságot,ami sok mellékhatással jár...Együtt élni nem tudunk,a körülményeink nem engedik.Lehetne,de az drasztikus változtatásokkal járna,amit attól tartok,Ő biztos nem vészelné át Totál Padló nélkül,de lehet,hogy én sem.Talpon kell maradnom,mert ha az ex valami oknál fogva meló nélkül marad...Ma semmi sem biztos.Ma van munkád,de holnap...

A gyerekek elmentek,mikor a volt férjemet elküldtem.Vigyorogva végignéztem ahogy kamionra pakolja Őket,közben üvölteni tudtam volna.Mindenemet odaadtam,mert ha a lányok nincsenek is tisztában vele,nem könnyű még használt bútorral sem egy házat berendezni,mikor az edények is sokba kerülnek.Én meg egyedül mit kezdjek a tárgyakkal?Anyámékkal étkezem.Használt bútorral lett egy Retro-Remete Lakom:)Beszerváltam egy kicsi tűzhelyet is,amiben tudok sütit csinálni,meg amit kapok,azzal rendezem,teszem "otthonossá" az üresen maradt helyiségeket.

Nagyon nehéz Nélkülük...Nem az a baj,hogy elmentek.Ahogy és amiért...Az a nehéz.A kisebb még úgy-ahogy eljön hozzám,a nagyobb bő négy hónap alatt kétszer volt itt.Elég furcsa,hogy mindkét gyerek az apát választotta.Ez falu,és sok minden visszahallatszódik...Elítélnek,de a miértet nem kérdezi senki.Van nekem is hibám.Ketten mennek bele egy házasságba,ketten is teszik boldoggá vagy tönkre.Ha megkérdezné valaki,sajnálom-e,hogy elváltam...Igen.Azt,hogy nem hamarabb...A gyerekeim jobban megsérültek egy rosszul működő "családban",mintha még időben lépek,és nem fajul gyűlöletté,ádáz harccá ez az egész...Nem találok megfelelő kifejezést.A gyűlölet elmúlt.Báris részemről igen.Megpróbálok az ő fejével gondolkodni,de nem tudom megérteni.Nincs visszaölelés,mondja a másik,hogy nem okés,mondja,hogy nem szereti,lelkileg leépül...És ez évekig tart.Akkor minek erőltetni...?Mi élvezet van abban,ha a másikat rábírod "arra",de a másik egy kicsit sem kívánja...?Ezt nem tudom felfogni.De magamat sem értem igazán...Miért nem láttam,hogy mi történik velem...?Ha valaki mondta,ez nem élet,miért nem dolgozik,otthon miért nem csinál semmit,még én háborodtam fel,mit avatkoznak bele az életembe.És mindíg találtam mentséget Számára...Még most is,mint ahogy nőtársunk is az Ő zsarnokára...Hogy is mondta?Ha nem lett volna alkoholista...Igen,a sok "ha","hátha","talán jobb lesz","biztosan csak velem van baj",és a másik felet felmentjük.

Sanda gyanúm,a lányaim akkor fognak megérteni,mikor maguk is egy olyan élezközösségbe kerülnek,amiben fuldokolni fognak.Ezt kívánjam nekik???Inkább soha ne értsenek meg...

Én sem szeretek nagyon beszélni róla, ezért csak röviden - megpróbálom összeszedni a gondolataim...

Én már hosszú évekóta gyötrődöm a depresszióval, és a pánikbetegséggel, mert anno... a hatványozott hatványban primitív szüleim tettek tönkre psychikailag...

Mi Bátyjámmal úgy nőttünk fel, hogy belőled nem lesz semmi, majd elmész utcát seperni, vagy WC-t pucolni, és ezt z önbizalomrombolást hallgatjuk Tőlük a mai napig, és engem 20 éves kromig bezérva őriztek a lakásban, elvették a kulcsom, még az akkori munkahelyemre is kísérgettek, és elém jöttek, és minden embreri kapcsolatom tönkretették...

Utánna meg már a psychikai problémáim miatt em tudtam kialakítani kapcsolatokat...

Lényegében minket nem a Gyermekeiknek tekintettek, hanem a tulajdonuknak, akik fölött egy életen át uralkodhatnak...

Anyai ágról még az unkatesóimat sem ismerem, soha eggyel sem találkoztam, mert Anyu semkivel semmilyen kapcsolatot nem tart...

Apu meg az a típus, Akinek nincsenek érzelmei, és kizárólag a saját akarata lehet mindenekfelett...

Még az Autista Kisfiam erős akaratára sincs tekintettel, inkább őrjöngjön,ha itthon van...

Aztán belemenekültem egy kapcsolatba, Akit nem tudtak 21 éves kromban elüldözni, Tőle lett egy Autista Kisfiam, Aki annyira agresszív, hogy intézetbe kellett adni, és két éve, amikor a volt eü. min. brutálisan megemelte e térítési díjakat, akkor állami gondozásba kellett adnom, mert nem tudtam miből kifizetni...

Ebből írtam is egy cikket, ami a profilomnál van, de elég csak az első szót beírni a keresőbe, és már kidobja azt...

Rengeteget küzdöttem, de valahogy tőlem mindent, amit csak lehetett, elvett a sors...

Eddig akármit végeztem el, mindig végighallgattam Aputól, hogy. "Csak nem képzeled, hogy Te erre képes leszel??" - aztán valahogy képes voltam rá, csak tavaly volt az első olyan tanfolyam, amibe belebuktam, annyit hallgattam Tőle, hogy soha sem leszek képes levizsgázni...

És most meg december óta... Isten rá a tanúm, hány helyen rágtam aküszöböt munkáért, de nem kapok, ha belepusztulok sem, és nem tudom, kinek vétettem, hogy azzal büntet a sors, hogy Ők tartanak el, mert sem pénzem, sem munkám nincs...

A kiskönyvem is 4 oldalon van teleírva, hogy hány helyen jártam visszatérve munkáért, de nem kapok sehol sem...

Vajdasági vagyok,ahol több nyelv óhatatlanul is keveredik.Nagyon sokszor nem tudom pontosan,hogy mi az igazi magyar kifejezés,megnevezés,de sajna,szerbül sem tudok.A jellegzetes nyelvkeveredés viszont rám is ragad:)

A szoc.melóshoz nem ok nélkül keveredtem.Tavaly indítottam el a válást nem hivatalosan,majd hivatalosan,az idén tavasszal hivatalosan is elváltam.Egy nagyon csendes ember a volt férjem.Nem csinált Ő semmi rosszat,csak...Első helyen volt az édesanyja,csak utána következtünk mi,vagyis a gyerek,majd gyerekek és én.A 18 és fél év házasságból fele udőt nem dolgozott,itthon semmit nem csinált.Többször próbáltam kilépni a házasságból,de sikertelen próbálkozások voltak azok.Olyankor ígért,babusgatott,öngyilokkal fenyegetett,majd amikor nyugodni látszottam,Ő folytatta a -szerintem- felelőtlen életmódot.

Biztosan nekem is van kivetni való a természetemben,hibázom,és sorolhatnám,de nálam első helyen a gyerekek voltak,Ő,a munka,a háztartás.Az én fizetésem nem volt elég a túléléshez,a szüleim segítettek.Olyan hozzáálással,hogy tízkor kelni,megkávézni,kicsit dolgozni,vagy még kicsit sem,este az asszonyt f...ra rántani(Durva,de nem tudom szeretkezésnek nevezni...),családi ügyekben kérdezettekre két hét múlva válaszolni,vagy akkor sem,gyerekekkel nem foglalkozni...Itt egy hónap is sokat jelent,ha nem dolgozol,nem évek...

Kiégtem,elfásultam,majd jött a halnivágyás,az üresség,nyolc éve pszichiáter kezel,feküdtem is bent.Amikor bekerültem a kórházba,ott jött a felismerés,hogy miért is vagyok abban az állapotban,ami minden,csak nem élet.Vesztemre beleszerettem valakibe.Senki nem fogja fel,hogy nem a Harmadik miatt váltam el.És senki nem hiszi el,hogy mi zajlott le itt tavaly május vége óta az idén áprilisig.A gyerekeket valahogyan önhatalmúlag kisajátította.Gyűlölnek a saját gyerekeim...A kisebb talán nem,de a nagyobb...

Amikor meséltem annak a már említett barátnőnek,hogy mi történik,akkor adta a szórólapokat azzal a kísérő szöveggel,hogy magamra fogok ismerni.Magamra ismertem,kivéve a fizikai bántalmazást.

Most?Ő külön él,a lányok velük,én pedig a szüleimnél maradtam.A gyerekek teljesen félreinformálva,de nem tehetek ellene semmit.Olyan harcba kezdett az ex,hogy én magam átengedtem neki a "főmufti" szerepet,csak ne harcoljon már tovább,csak a gyerekek ne sérüljönek jobban.

A beleszerettem valakiben nem egyenlő azzal,hogy hűtlen lettem,tehát a harcnak,az ocsmány viselkedésnek nem volt alapja.Megfenyegetett,nehogy próbáljak munkát keresni,mert elvisz a gyerekeket.Majd jött az,hogy öngyilkos lesz,bántani fogja a Másikat,és arra épített,én vagyok a "bűnös",és nem is vagyok komplett.Hogy valaki depressziós és pánikbeteg,az nem ok arra,hogy ne nevelhessen.Lehet nem én voltam a legjobb anyuka,de 10 és fél,és 17 és fél évig én neveltem,amiben már benne volt a "betegség" is.

Gyűlölnöm kellene,de nem tudom gyűlölni.Olyan családban született,ahol számít,hogy fiú utód...Jött mint fiú,ex-anyós ezzel szentté lett avatva(Magyarázhatod az ilyeneknek,hogy a férfitől függ az utód neme...),a fiúnak pedig semmit nem kelett tenni,bármit tett,az úgy volt jó.Erre jöttem én az irreális elvárásaimmal,hogy család,dolgozni,felelősséget vállalni...Bosszúból irántam,vagy tényleg megváltozott,nem tudom,de most nevel,dolgozik,és rekord:Több mint három éve ugyanazon a munkahelyen van!

A házasságom alatt tapasztaltakból tudom azt a szeretetmegvonás-adás váltakozást.Amikor léptem volna,akkor jött a szánom-bánom,meghátráltam,majd folytatódott minden.És így éltünk már évek óta.Bizonyára Ő engem vádol,mert mindeki a maga igazát védi,de...Nem tudom,hogy honnan ez a mondás,de...Aki szeret,az elenged.És nem hagyja a másikat fuldokolni egy olyan kapcsolatban,életközösségben,ami fájdalmat okoz mindenkinek.

Az én sorsom messze attól,amit társunk átélt.Ami közös,az nagyon sok nőtársunknál megvan:Kiszolgáltatva,nem mer lépni,nem is tudja,hogy merre is menne,ott vannak a gyerekek...Inkább a biztos rossz,mint a bizonytalan jövő.Majd évek múlnak,hajunk megőszül,az életünk elmúlik.Pótvizsga pedig nincs...

Értem, hogy mit akartál mondani. Volt részem lelki terrorban is, tudom milyen.

Én már könnyen vallom meg a történetem, hiszen nem fenyegethet, nem bánthat már többet.

A folytatásban óvatosabb leszek, mert az illatő élő személy.S e korszaka az életemnek, nem is volt olyan nehéz. Viszonylag könnyen kihevertem.

Sőtt, talán 26 év távlatában, mondhatom már azt is, hogy sajnálom. Nem lett volna rossz ember, ha nincs az alkohol....

Komolyan mondom, hogy az élettől a pofont nem a férfiak miatt kaptam.

Nem is az addigi életedre gondoltam,amíg L. meg nem jelent...Az oké,sőt,áldott legyen Édesanyád emléke.Édesanya volt Ő,ha nem is biológiai.Nem attól lesz valaki anya,mert szült...Anyám ellen egy szavam sem lehet,de 13 évig nem Ő nevelt.Volt ilyen anyám is,meg olyan anyám is.Egyikükre nagyon szívesen emlékszem,a másikra is,de Őt még holtában sem tudom megérteni.A szüleim távolról is,majd közelről is talpraesettnek neveltek.Valamiért mégis bevonzom az olyan pasikat,akik önbizalomhiányosak.Nem!Engem nem vertek,de a pszichikai része megvolt...Nem is tudtam volna,hogy miben is voltam,ha egy szoc.melós barátnőm nem nyom a kezembe néhány brossurát(Szórólap...?Van amit nem tudok,hogy magyarul is annak neveznek-e,mint mifelénk,ebben a kevert régióban.).

A lelki terror elleni küzdelem ma sem sokkal van előrébb,mint 27 évvel ezelőtt.Talán külföldön,Nyugaton.Ott már büntetnek is érte,ha jól tudom.De az is valami,hogy mégis akadtak olyanok,akik tettek már lépéseket a családon belüli erőszak ellen,és az is nagy dolog,hogy van olyan,aki MER MESÉLNI a saját tapasztalatáról.Sokan nem is merik elmesélni,mert szégyellik...És mert félnek.Részben attól félnek,aki elkövette,elköveti ellenük a sok megaláztatást,vagy a környezet véleményétől.Pl. én hiába mesélem,nem hiszi el senki,még a saját gyerekem sem.Ok?A másik fél csendes,én bőbeszédű.Te kinek hinnél...?Sokukból ki sem látszik,hogy mire képesek.

Az egyik barátnőm megkapta a monoklikat.Elment a gyámügyisekhez tanácsért.Akkor ment,mikor már nem látszottak a kék foltok,mert szégyellte a kinézetét,a tehetetlenségét.A gyámügybe tanácsért ment,erre kapott egy jó kis kioktatást.Nyilván nem a megfelelő emberre futott rá,mert ismerek közülük néhányat,azok rendesek.Tanú,látlelet nélkül veszett fejsze...

Örülnék,ha folytatnád...Őszinte leszek:Az érdekel,hogy tudtad átvészelni anélkül,hogy belerokkantál volna lelkileg.Vagy belerokkantál,de még odáig nem jutottunk el...?

Igazad van,úgyérzem a hoxán tényleg nagyon jó emberek vannak,és ez egy igazi közösség,szóval ha bármilyen segítségre van szükséged mi segítünk Neked!de tényleg nem írhatok más nevében én sem,úgyhogy azt írhatom hogy én is szívesen segítek Neked bármiben!és ezzel sokan vannak így,nekem is nagyon sokat segítettek a Többiek!

és ettől kicsit eltérve ez egy videó,ami felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra,és a nők bántalmazására!ilyeneket is le kéne adni a TVben,és erre kéne igazán felhívni a figyelmet,nem az új mosóporokra!szóval a videó(lehet hogy már láttátok néhányan):

[link]

Legyen szép napotok!

Azt azért szeretném ismételten kiemelni, hogy 21 éves, szeretetben nevelt és óvott fiatal lány voltam. S ez nem lelki terror volt, ez terror, tőrrel a nyakamban.

A történetem viszont 1982-ben játszódik, amikor még nincs akkora viszhangja a családon bellüli erőszaknak.