Sok nő elhagyja magát szülés után.. (beszélgetés)

Mert ravasz, erre vár, hogy aztán jól kiforgasson a pénztárcámból, s be tudja bizonyítani, hogy szükségem van a fizetésére.

(Egyébként nincs, de erre játszik.)

Alaposan végignyálazva a történetet, a békés egymás mellett élés mellett döntöttem, ( már ameddig birom). Ugyanis ha elválok, akkor a gyermekeim elveszítik a hétvégéiket, s az apjukkal kell leülniük a tv elé valamilyen kis putri kuckóban, vagy arra használná őket, hogy a hét közben keletkezett koszt kitakarítsák, s rendbe tegyék szegény apuci kéróját.

Hát nem!!! A gyerekeknek joguk van a szabad hétvégékhez. Apuci meg csináljon amit akar.

Ráadásul elvonszolná őket egy olyan gyülekezetbe, ahova nem akarnak elmenni.

Ráadásul még ő kérne pénzt azért, mert elhagy.

Nem fog senki kialmozni! Ebből az utcából már megjöttem.

Tőlem azzal megy el, akivel akar, akkor amikor akar, csak bennünket hagyjon békén.

Ő elsősorban saját magát szereti.

Valahogyan úgy látjuk a lányokkal, ha ők is fényesre nyalnák a hátsóját, akkor leereszkedne hozzájuk. De ezek a csajok tinik, nem azok a körbenyalizós típusúak. Ami a bögyükben, az a szájukon.

Én is így kezdtem...

Bíztam abban, hogy egyszer majd hátha megjavul...

nekem szerencsém van

meg nem nagyon van választása, így, hogy az egyik kicsi, másik pici...

Ő a mi mártírunk.

Ha náthás, olyan beteg, hogy ihaj!

Ha nincs fényesre nyalva a v@..la.ga akkor duzzog.

Minden pénz, amit a ygerekekre költök, szeriunte feleslegesen kidobott pénz.

Sosem játszik velük, sosem beszélget velük, néha tart szent beszédet, szerinte mit hogyan kellene a Biblia szerint (Ő sem úgy csinálja, de mindenkitől elvárná, ha már egy fedél alatt lakunk.) Sosem jött el a saját gyerekeinek a fellépéseit megnézni.

Szent ember. Kezében bibliával osztogatja az észt, s természetesen ő bármit tehet, mert neki Isten majd megbocsájtja.

Szegénykéim. Hány évesek most? Nem csodálom, hogy így éreznek. Egy gyerek rögtön megérzi, ha nem szeretik. Főleg, ha az apjuk nem. Ez a legszomorúbb!

De vigasztaljon az a tudat, hogy ő fog egyedül maradni, mert a kutya se fog sírni utána! Ja, és az ilyen ember meg is érdemli, mert amikor ott van neki két csodálatos gyermek (tök mindegy, hogy fiú-e vagy lány) és állandlóan panaszkodik miattuk... akkor bizony megérdemli, hogy elhagyják!

Még tűrök egy kicsit. Nem megyek félmegoldásra. Két nap múlva estére van egy meghívásunk egy ő barátaival való beszélgetésre.

KÉSZÜLÖK!!!

Úgy kb magától fog elvonulni utána.

Állítólag mostanában sokat sír miattam, mert m indeféle érzelemnyilvánítás nélkül olykor megmondom a véleményemet róla.

Azt már tudja, hogy nem tudom szeretni, ha azt szeretné, hogy megkedveljem, neki kellene tenni érte.

Nem tesz. Így aztán készülök az egyedüllétre.

A lányok utálják. Mert nem vakok és nem süketek.

Én már meguntam volna és otthagyom! Hogy lehet valaki ekkora b...ó (bocsi tőled, de nem tőle!), hogy nem veszi észre magát? Nem csak téged, de a lányait is sérti a viselkedésével. Hogy lehet valaki olyan korlátozott, hogy nem szereti a lányát, mert nem fiú??? A plfafonon vagyok az ilyesmitől.

Ha vele maradtam volna és mindig ezzel jönne, tuti hogy én visszavágnék keményen, hogy nem tudtál nekem fiút csinálni, stb.! - tuti, hogy kicsinálnám! Már csak a lányok kedvéért is :)

Az enyémet sajnos nem.

Ő 15 éve azon duzzog, hogy nem tud mit kezdeni a lányokkal, ha fiút szültem volna neki, azzal kimenne focizni...

biztos igazad van, csak próbálok pozitívan hozzáállni.

némely férfi remélem nevelhető :)

tényleg hülye szlogen ez a mindenre van idő.

lehet, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, de véges mennyiségű, és mindenképpen dönteni kell mivel mennyi időt töltünk.

nem egyszerű kérdés mégsem ez.

azért mi mindent kell egy nő csináljon : dolgozik, elmegy a gyerekért, főz, mos , takarít, mert a háztartás se szaladhat. játszon a gyerekkel stb, addig a férj, dolgozik, hazajön, pihen.

és ha szólsz, hogy ő is, akkor esetleg nagy nehezen stb... de rá lehet szoktatni őket, hogy segítesenek.

Szerintem a férfiak nem normálisak... Bercit jól kell neveljük, hogy megbecsülje, ami van.

Jó, hogy nem azt mondta, hogy, már nem olyan az érzés, mint, amikor először találkoztunk...

Sziasztok!

Ti nem voltatok még úgy, hogy ott voltak a szekrényben a csini ruhák, amiben megismert a férjetek, de mivel a terhesség alatt felszedtetek néhány kilót, már nem mennek rátok. Aztán elindulsz magadnak vásárolni, s meglátod a méregdrága csinos, kicsit nagyobb méretű ruhákat, s azt mondod: Most nem veszek, majd ha leadok 1-2-3 kilót, akkor bevásárolok belőlük.

Aztán szaladgálás a gyerekágy és a konyha között, az ember lányának gondolkodnia sincs ideje, felkap valamit, ami még elmegy, aztán nyomul minden irányba.

A második után leadtam minden felszedett kilómat, de a harmadik óta nem ment. Most csináltam magamnak szabad időt, hogy naponta, kétnaponta elmenjek úszni, tornázni, mert itthon nem lehet.

Vagy vasalni kell, vagy valakinek van extra ötlete mivel kösse le az időmet.

Amikor pedig DVD segítségével tornázhatnék, akkor a ház ura uralja a tv-t, vagy hajnalban zokon veszi a zajokat. Mit tegyen egy NŐ, aki NŐVÉ akar válni, de a körülmények mind ellene játszanak?

S ne mondjátok, hogy mindenre van idő, amire akarja, mert ez hülye szlogen!!!

Ugyanis valaki annak komolyan issza a levét: Vagy valamelyik gyerek, vagy a házaspár kapcsolata.

Vagy esetleg a családi kassza.

És 28 éves vagy.. Sajnálom!

De biztos lesz jobb, meglásd!

sziasztok!

Igen vannak olyan anyák, akik nem figyelnek oda magukra! Mint ahogy valaki írta, hogy kinyúlt polóban megy dokihoz stb! Az hogy valakinek nem megy le szülés után a felsleges kg-ok az alkati és genetikai kérdés szerintem! Én pl az elsp gyerekemnél 12 kg ot szedtem fel a gyerek 3980 g volt! Mikor hazamentünk a kórházból helyettes védőnő jött le! Mikor kinyitottam az ajtót, azt kérdezte tőlem, hol van a kismama, nem hitte el hogy én vagyok! Viszont másodjára ikreket vártam! 20 kg jött fel, a két kicsi együtt több mint 6 kg volt! Ők utánuk nagyon ramatyúl néztem ki, a hasam is nehezen húzódott vissza! Viszont rengeteg tejem volt, óránként keltek felváltva, és mellettük még vittek is el tejcsit! Mind ez annyira megviselt, hogy annyira lefogytam, hogy a régi ruháim lötyögtek rajtam! Majd abba maradt a szopcsi, visszajött néhány kg és elértem azt a súlyt, ami mindíg is volt! Adok magamra, van három gyönyörű gyerek, és a férjem mégis elhagyott minket! Annyit mondott, már nem szeret! Ezt csak azért írtam le, hiába ha valaki jól is kinéz szülés után, azt is elhagyhatják, nem csak azt aki nem néz ki jól!

igenlehet nem ártana pszichológus neki

nem tudom mit csinálnék, haa párom ezt tenné.