Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Segítsetek Hoxa-sok! fórum

Segítsetek Hoxa-sok! (beszélgetős fórum)


2010. jan. 15. 14:22
Nem, persze, nem is babával gondoltam. A helyében én sem bírnám. Tehát az semmiképp nem jöhet szóba.
15. Sylvia81 (válaszként erre: 14. - Cstbrigi)
2010. jan. 14. 22:45
Huhh, az viszont nehezebb téma, ha a babóddal akarsz hozzá menni. Lehet, hogy az nem venné ki jól magát. :S Lehet, hogy eleinte nem kéne babókkal feszegetni az idegeit... Én tutira egyből asszociálnék a helyében, és még jobban fájna. De persze mindenki máshogy áll hozzá ehhez is, lehet, hogy ő nem venné fel.
2010. jan. 14. 22:33

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást, a segítséget!

Az idézetért külön köszönet! Jólesett hogy ennyien próbáltatok segíteni!


Igen, nekem van babám, és hál'istennek fogalmam sincs min mehet keresztül, mert egy álomterhesség után egy csodálatos kis tündért kaptunk, aki mára már 9hónapos nagylány. És pont ez az oka annak is, hogy nem tudom hogyan segíthetnék neki. Nagyon nehéz ilyen helyzetben okosnak lenni: hogy segíts is, de ugyanakkor ne vegye tolakodásnak, és sajnálkozásnak.

2010. jan. 14. 17:09

tovább kell lépni....

[link]

a fenti linket hallgassa meg a barátnőd zokogni fog......de ez nagyon fontos, hogy valaki sírja ki ami fáj...aztán minden jobb lesz....hidd el....a szó nem segít nekem ezek a zenék segítettek átvészelni a nehézségeket....

Minden jót!!!!

2010. jan. 14. 13:11

Sajnálom a barátnődet!

Én az ikerbabáimat veszítettem el,kisfiam méhen belül elhalt,kislányom élt 2 hetet!

Azt tudom ajánlani, kapcsolódjon ki sokat,sétáljon a párjával,járjon társaságba.

Szép lassan fel fogja dolgozni....

11. 9242a6388c (válaszként erre: 9. - Sylvia81)
2010. jan. 14. 13:06
Nagyon szép idézet....
10. Náíma (válaszként erre: 1. - Cstbrigi)
2010. jan. 14. 13:05
Szia!Nagyon sajnálom a barátnődet!Sajnos velem is megtörtént,én 25 hetesen vesztettem el a kislányomat!Még mindig magam elött látom a halott kis testét,még mindig nézegetem a róla készült ultrahangos képeket.Nagyon nehéz!!!Pedig ennek már másfél éve.Elfelejteni szerintem soha nem lehet.De talán egy új kisbaba majd csökkent a fájdalmon.Én is próbálkozok,de sajnos még nem jött össze. Kitartást kívánok a barátnődnek!És ha még fiatal,akkor pár hónap és újból próbálkozhat.Üdvözlettel Erika
2010. jan. 14. 13:04

Szia!

Őszintén sajnálom, ami a barátnőddel történt. Szerintem váratlanul azért ne állíts be, mert kellemetlenül érezheti magát tőle, ha pl. szalad a lakás, mert arra se volt lelki ereje, hogy pl. felseperjen. De szerintem hívd fel telefonon és kérdezd meg, hogy szeretné-e, hogy átmenj. Ha kérdi, miért, mondd azt, hogy szeretnél kicsit mellette lenni. Ne hozd szóba a babáját, bár tudom, hogy ez nehéz lesz kivitelezni. Ha ő elkezd róla beszélni, hallgasd meg, esetleg tartsd benne a lelket, de olyat véletlenül se mondj, hogy idővel jobb lesz, mert ettől tutira falra mászik. Az olyat meg, aki azt mondaná nekem ilyenkor, hogy majd újra teherbe esel,én kilőném a napba. Én ilyen esetben szívesebben venném, ha azt mondaná az illető, hogy "úgy szeretnék valami okosat mondani, de nem tudok". Legyél mellette, mert most az a fontosabb, hogy érezze, nincs egyedül, figyeltek rá. De ráakaszkdni sem szabad, ha egyedül akar maradni, nem szabad erőltetni. A gyászt mindenki másképp dolgozza fel.

Tovább is van ez a kis monológ, de jelen esetben eddig érdekes, mert ilyenkor erre van szüksége az embernek:

"Ha egy nap úgyérzed sírnod kell... Hívj engem. Nem igérem, hogy megfoglak nevettetni... De sírhatok veled.

Ha egy nap elakarsz futni... Ne félj engem hívni. Nem igérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok veled.

Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem. Ígérem, Veled leszek. És ígérem nagyon csendben."

2010. jan. 14. 13:01
Én tapasztaltam ezt az érzést sajna......aki nem próbálta nem élte át nem tudja elképzelni sem mennyire fáj.....és nem lehet elfelejteni soha.....talán az idő ....gyógyít.....vagy egy másik baba....
2010. jan. 14. 12:59

Kedves hozzászóló a barátnőd valami oknál elvesztette a gyermekét én ővele mélységesen együttérzek ez egy nőnek rettenetes tragédia, hiszen saját családot szeretett volna felnevelni.

Annak a hölgynek nem tudom mit mondott az orvosa, vajon van remény egy ujabb vállalásra, vagy mondjon le erről végleg? Nyilván ez lelkileg és fizikailag is megviselte igaz én egy kivülálló vagyok, de mellette állok. Ez olyan dolog beszélje meg a nőgyógyásszal van e még remény számára. Igazán ezt valójában nehéz feldolgozni és rajta kivül még vannak olyan nők, akik ugyanúgy jártak, mint ő. Kivánok jóegészséget és sok szerencsét és kitartást. Üdvözlettel.

6. 9242a6388c (válaszként erre: 1. - Cstbrigi)
2010. jan. 14. 12:58
Szerintem figyelmesen hallgasd végig...lehet hogy először nem beszél, lehet hogy túl sokat is... nem baj... legyél vele hallgasd, érezze, hogy támogatod...ezek nagyon nehéz dolgok...Neked van gyereked?
2010. jan. 14. 12:54

Nálunk a baráti kőrben sajnos előfordult, hogy egy egy napos baba halt meg váratlan és felfoghatatlan módon.

A szülők nem akartak egyedülk maradni, arra kértek mindenkit, hogy menjen el hozzájuk esténként valaki beszélgetni. Először én is félve mentem, de mninden jött magától.

A lényeg, hogy beszélgetni kell sokat, és reméljük az élet előb utóbb kárpótolja őket egy egészséges babával.

A barátainknál a pici első évfordulóján lett kétcsíkos a tesz. Ma hat éves kifiú boldog szülei.

4. KIKY (válaszként erre: 1. - Cstbrigi)
2010. jan. 14. 12:53
Ha ezidáig nem nagyon tartottad vele a kapcsolatot és most hirtelen felbukkansz, azt érezheti sajnálkozásnak szerintem legalábbis. Bár ez egyén függő, ki hogyan éli meg.
2010. jan. 14. 12:52

Nekem jól esne ha egy barátnő felkeresne...Én két babát vesztettem el.....igaz kisebb terheségnél...de megértem.......:(:(:(.....

Sajnos nem tudom mi segit....nekem csak az, hogy a párom velem volt, illetve az hogy én abban hiszek, hogy mindennek oka van...ez most nem hangzik túl vigasztalóan .....és talán az idő.... és várjon a következő babával...nem csak a testnek a léleknek is gyógyulni kell!!!

2. Lipiani (válaszként erre: 1. - Cstbrigi)
2010. jan. 14. 12:51

Hú nagyon sajnálom a barátnődet!Szörnyű érzés lehet,bár én szerencsére nem tudom,nem történt velem ilyen soha!Talán majd az idő és egy újabb baba fogja enyhíteni a fájdalmat.Szerintem megszűnni sohasem fog teljesen.:(

És keresd fel bátran!Szerintem jól esne Neki.Ha meg mégsem,akkor úgyis jelzi,vagy látod rajta hogy egyedüllétre van szüksége a feldolgozáshoz!

2010. jan. 14. 12:48

Van egy barátnőm, most veszítette el a 20hetes pocaklakóját. Elsősorban olyanok segítségét kérném akik átéltek hasonlót:

Mi segít túlélni a fájdalmat? Mi segít abban, hogy ne őrülj bele, és vissza tudj térni az életedhez?

És másik kérdés: jólesne-e ha egy régi barát felkeresne, vagy úgy éreznéd, hogy sajnálkozik rajtad?

Előre is köszi mindenkinek!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook