Segitsetek!! (beszélgetős fórum)
segitsetek,megéri várni h mi lessz??
:(
Igen először is meg kellene fontolnom h megérie végig csinálnom ezt h én mindent eltürök neki...és ezeket a hozzászolásokat is szivesen megmutatnám ha lenne gépje..:S de nincs mert ő ugyis elutazik és majd kint vesz...:S hozzánk meg nem nagyon jár...
Akkor FHelga tényleg jól rátapintott a lényegre.
Azon kéne elgondolkodni, hogy ez a fiú alkalmas-e egyáltalán arra, hogy bárkivel együtt tudjon élni. Annak idején, fiatalon szerintem én pl. alkalmas voltam. De aztán jött 20 év egyedüllét, és szerintem földreszállt angyalnak kéne lennie, akit én már el tudnék viselni, annyira megcsontosodtam. De a párom is!
Egyszer kiharcolta, hogy nála aludjak. Mire ébredtem szombaton, hajnali fél hatkor? Hogy valaki a kőre vasdarabokat dobál. Kitámolyogtam az előszobába, (aminek az ajtaját be sem csukta) hogy mi a franc van. Hát a drágám ott guggolt egy halom fúrófej fölött, s méret, meg fajta szerint osztályozta őket. Sorba megfogta őket, s megfelelő kupacba hajította. Mondom neki: életem, ha már nem bírsz aludni, akkor legalább 3 ajtóval odébb, a konyhában válogathatnál csendesebben. Mi volt a válasz? Mit hisztizel, ha én aludni akarok, akkor tőlem bárki-bármit csinálhat.
Soha többet nem aludtam nála.
Durcázással, ultimátummal nem fogsz hozzá közelebb kerülni. Neked kell eldöntened (többek közt az eddigi hozzászólások alapján), hogy felvállalod-e őt egy életre. Jó esély van rá, hogy ahogy idősödik, még rigolyásabb lesz. Ha már végképp nem tudsz vele zöldágra vergődni, esetleg olvastasd el vele a hozzászólásainkat.
Fiatal, gyönyörű lány vagy, szerintem minden ujjadra találsz akárhány fiút. Csak időben ismerd fel a kapcsolat bukatóit.
(Esetleg olvastasd el vele a hozzászólásainkat.)
Igen ő már 17-éves kora óta egyedül él ,megszokott mindent ahogyan ő csinálja!! hát igen...és csak ugy jo neki!!:S De tegnap reggel nála ébredtem és megbeszéltük h nem keltem fel őt ha megyek reggel dolgozni..de mivel csörgött a telom igy hát felébredt ő is és teljesen ki volt akadva ..h felébresztettem...mondtam h neharagudjon..de..pfff..és berágtam a munkahelyeemen és irtam egy sms-t neki h akkor hivjon ha fontos vagyok neki az életben és ha én kellek neki ..rosszul tettem ??.. (tegnap reggel ota nem beszéltünk , nem hívott)!!
Mindenkinek vannak elviselhetetlen dolgai,de megtudtátok oldani,hiszen együtt vagytok,csak külön éltek.Fiatalon még jobban meglehet szokni a másik hülyeségeit,de ha valakinek van egy megszokott életvitele,már nehéz.A lényeg,hogy megoldják valahogy.
Nagyon jól látod. Az én párom is ilyen. A rigolyái közül csak kettő mutatóba:
ha pl. a kanalakat nem élükre, egymás mellé teszem a fiókba, kizavar a konyhából.
Egyszer, mert egy kis tükröt nem úgy talált, ahogy ő szokta hagyni, hanem 90 fokkal elfordítva, dühödten földhöz vágta. Mivel bőr kerete volt, nem tört össze a parkettán, ezért többször is földhöz vágta, majd addig ugrált rajta páros lábbal, míg össze nem tört. Nehogy még egyszer másképp tudjam lerakni!
Ugyanakkor pontosan tudtam, hogy nagyon szeret. Igaz, életünk delén ismerkedtünk össze, már mindkettőnknek megvolt a kialakult életvitele, nem is próbálkoztunk azzal, hogy annyira összecsiszolódjunk, hogy tudjunk együtt élni.
Sok mindent csinálunk együtt, mindent meg tudunk beszélni, de külön élünk.
Lehet, hogy ha fiatalon kerülünk össze, akkor meg tudom valósítani amit kefekötőke írt: „Egy jó kapcsolat okos női része mindig irányít...”. Bár te is anyukádtól tanultad. Megfelelő minta, okos tanácsok nélkül lehet, hogy nekem fiatalon se sikerült volna.
Már belecsöppent egy másikba az élettársa mellet.De az nem komoly.Én sem érzem magam háziasszonynak 6év együttélés és 3év GYES után.Szeretek mosni,főzni,takarítani.
Én pont 23 voltam mikor az előző pasimtól 4év után vissza költöztem a szüleimhez,és bizony belecsaptam a bulikba.Úgyhogy költözzön vissza a szüleihez,és irány a buli, a buli, a buli.De azt ne hagyjátok,hogy most meg belecseppenjen egy másik kapcsolatba,annak akkor semmi értelme.Élje ki magát,hogy majd ha itt az ideje át tudjon alakulni "háziasszonnyá".Bár én még mindig ne érzem magam háziasszonynak pedig 4éve élek a férjemmel.
Pontosan!1éve élnek együtt,és azt mondja ő nem akar háziasszony lenni!
Még időben döbbent rá,gondolj bele mi lett volna,ha nem költöztek volna még össze,hanem mondjuk mostanság terveznék az összeköltözést.Akkor majd csak 5év múlva jött volna erre rá,és akkor már nem 23 hanem 28.Mert bizony lakva ismerni meg a másikat.Ami különélve csodálatos dolog,az együtt élve maga a pokol sokszor(ezt a szokásokra értem)
lehet,hogy nagyon sokat vagytok együtt.
és már egykicsit,sok neki.
szeret de egy kis magány mind 2-nek jót tenne!
talán erre lenne jó,a külföldi ut.
Nekem már az a furcsa,hogy Neked kellet azért vergődni,hogy egyáltalán komolyan vegyen.Ha neki még a buli a legfontosabb azon nem tudsz változtatni,csak ideig-óráig.Egyik barátnőm 5éve van a barátjával(együtt is élnek) és most 23évesen döbbent rá,hogy neki még buliznia meg pasiznia kell.Inkább fordítva legyen!
Rafkós ,amolyan "igazi nő" vagy.Jól látod a társas élet buktatóit.Egy jó kapcsolat okos női része mindig irányít, mégha az "nagyon okos férfi" azt is hiszi,ő kapcsolta fel a világítást a Napban.
Az az igazság hogy őt nagyon nehéz kiismerni mert nem mutatja ki az érzéseit,mondtam már ezt énis neki és azt mondja ..mi lenne a jo abban ha kiismerném,akkor megunnám őt ..ez a válasza! hát nem értem..
Kedves és egyetlen hozzászóló nem tudom,hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy valakit kiismerjünk eléggé nehéz, de ennek ellenére lehet, hogy ő is fél, meg te is. Amennyiben lehetséges próbáld kipuhatolni a szándékait, de, ha ez nehézségekbe ütközik. Akkor próbálj alkalmat teremteni arra végül is komolyak a szándékai, vagy sem? Senki sem szereti a bizonytalanságot beszéljétek meg időben hogyan tovább? Jobb, ha most őszinte, minthogy később csalódjál benne. Üdv.
Biztos szeret.Szerintem ez nem szeret,vagy nem szeret kérdése.Hanem bizony ilyen a természete.Vannak emberek,akik apróságokból,óriási dolgokat tudnak kihozni.Pl a ruha összehajtogatás.Neki ez a "rigolyája".Vagy megszokod,és úgy csinálod,ahogy ő szokta,vagy megszöksz.De meglehete ezt oldani egyszerűen csak úgy,hogy megkérdezed tőle:Mackó(vagy ki minek hivja a párját) Te ezt hogy szoktad össze hajtani,mert nekem sehogy sem sikerül normálisra.Ettől aztán olyan eszméletlenül boldog lesz,hogy bizti nem fog veszekedni,hanem megmutatja,ő hogy szokta. külföldre meg próbálj úgy rátérni,hogy:Szivem,ha van egy kis időnk,akkor meg kellene beszélnünk ezt az utazást,mert lassan elkéne kezdeni szervezkedni,hogy ketten megyünk,vagy egyenlőre te egyedül mész,kellene intéznünk pl eu-s tb kártyát(Csak egy példa).De szerintem ő az a afajta férfi aki szereti azt érezni,hogy nélküle megáll a világ.Mutasd ki neki,hogy van olyan dolog amit nem tudsz megoldani a segitsége nélkül.Én is sezt csinálom,időnként előkell bizony adni az esendő-törékeny nőt.Az nagyon jól esik nekik,érzik,hogy FÉRFIak ebben a fura világban.Ha meg így sem megy,akkor meg szakitsatok,nem kell egy életet végigveszekedni.De az együttélés rengeteg kompromisszummal jár.
Szerintem nem! Ha szeretne, akkor meg lehetne beszélni vele a jövőt!!! Mert az ugye fontos. No,nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeret, de a saját életét tervei, és nem küzd azért, hogy bennemaradj, akkor tuti valami nem 100-as.
Van egy barátom kb.másfél éve,ez nagyon rosszul indult nem vettük egymást komolyan egy héten 2-3-szor taliztunk,nem nagyon törődött akkor velem ,elment nélkülem bulizni meg ilyenek...De ,mostmár elértem azt h velem van többet,nem megy nélkülem bulizni,és nagyon sokat eggyütt vagyunk,de valahogy nem értem őt,néha ugy érzem ő nem szeret ugy ahogy én őt ! Kis apróságokon össz tud velem veszni mint pl: nem jol hajtom össze a ruháját vagyis nem ugy ahogyan ő szokta,meg ijen apro dolgok de ezen oriási vitákat csinál,na meg a lényeg,most juniusban menni akar ki külföldre mert végez a sulival ,(egyszerre végzünk) és én megkérdeztem tőle hogy akkor hogyan tovább..,? Ő erre : majd jössz velem...ennyit mondott ,de volt amikor erről szo sem volt ,,nem lehet ezt vele megbeszélni h mire számitsak és én nem szeretem a bizonytalanságot!!
Azt mondja nem rágjam magam ezen....Én nagyon szeretem de néhe nem érzem ugy mintha ő is igazán szeretne,...Nem értem..:S..ha eggyütt vagyunk nagyon jol elvagyunk ,de ha valamin összekapunk akkor ott már semmi sem segithet csak 1-2 nap különlét!! (és ez apro dolgok miatt is lehet)Mondjátok szerintetek ,szeret??????
További ajánlott fórumok: