Repülőszőnyeg, motoros seprű... (beszélgetős fórum)

sziasztok Boszik

ma megint hoztam egy újabb olvasmányt.

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget...

Mondja neki:

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja AZ egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen......

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és AZ asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

A szentnek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik AZ asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál AZ a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint AZ előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek AZ asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal AZ emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak `képesség´ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

`A Pokol gyakran ITT van a Földön.´

Polli honnan veszed ezeket a jó dolgokat, nagyon jól kezdődik a napom. Köszi.

Azért fél kilótól én is elájultam volna.

Pollika, ez megint jóóóóóóóóó :))

Köszi a vidám perceket!

Remélem jól vagy?!

Bocsánat , de megint egy kis olvasmány. :))))

A Kovács-házaspár több évi próbálkozással sem volt képes összehozni

egy gyereket, pedig az asszony fürdőkúrán is részt vett. Ezért végül

úgy döntöttek, hogy fölhívnak egy céget, amelyik speciális

szolgáltatásként ilyen esetben apahelyettesítő férfit küld a házhoz,

hogy az asszony végre teherbe essen.

Aznap, amikor az apahelyettesítő érkezése esedékes volt, Kovács úr

megcsókolta feleségét, majd így szólt: "Én akkor most megyek, a fickó

hamarosan itt lesz."

Húsz perc múlva egy házról házra járó gyerekfotós becsöngetett

Kovácsékhoz is, hátha sikerül ott megrendelést kapnia gyerekfénykép

készítésére.

- Jó reggelt asszonyom. Azért jöttem, hogy...

- Jó reggelt! Nem kell magyarázkodni, fáradjon be, már vártam magát -

vágott közbe Kovácsné.

- Igazán? - mondta a fotós. - Nagyszerű! Tudja, én gyerekekre

specializálódtam.

- Igen, tudom, ezért is gondoltunk magára a férjemmel. Jöjjön be, és

foglaljon helyet!

Majd néhány másodperc szünet után, elpirulva, így folytatta: - Nos,

akkor hol kezdjünk neki?

- Ne aggódjon asszonyom, én mindent elrendezek. Általában kettőt a

fürdőszobában, a kádban szoktam csinálni, egyet a kanapén, és esetleg

még egy-kettőt az ágyon. Néha a nappali szőnyegpadlóján is remekül

sikerül. Maga csak nyugodtan lazítson!

- Kádban?... A nappali szőnyegpadlóján?... Nem csoda, hogy Géza és én

nem boldogultunk...

- Ugyan asszonyom, ne tegyen magának szemrehányást! Még mi, profik se

garantálhatjuk, hogy mindegyik sikerül. Bár ha több helyzetben

megpróbálom, és több irányból csinálom, akkor biztos vagyok benne,

hogy ön elégedett lesz az eredménnyel.

- Te jó ég! Hiszen az rengeteg... - kapkodott levegő után Kovácsné.

- Nézze asszonyom, az én szakterületemen az embernek rá kell szánnia a

dologra az időt. Persze, én örülnék a legjobban, ha mindenütt 5 perc

alatt végezhetnék, de higgye el, akkor maga nagyon csalódott lenne.

- Hát ami igaz, az igaz - dünnyögte el magát Kovácsné.

A fényképész kinyitotta a táskáját, és előhúzott egy fotóalbumot.

- Nézze meg, ezt például egy busz tetején csináltam.

- Te jó ég! - kiáltott föl Kovácsné, és gyöngyözni kezdő homlokát

megtörölte a zsebkendőjével.

- Nem akarok dicsekedni, folytatta a fotós, de ez az ikerpár szerintem

különösen jól sikerült. Pláne, ha tudná, milyen nehéz volt a dolgom a

mamájukkal.

- Nehéz volt? - kérdezte Kovácsné.

- De még mennyire! Végül kénytelen voltam elvinni őt a parkba,

csakhogy boldoguljak vele és rendes munkát tudjak végezni. Ott egész

csoport gyűlt körénk. Egymást lökdösték, csak hogy láthassák, mit

kínlódom. Legalább két órán keresztül dolgoztam.

- Két órán keresztül?

- Igen, mert az asszony állandóan kiabált meg sikoltozott... Emiatt

viszont egyszerűen képtelen voltam összpontosítani. Lassan kezdett

besötétedni, ezért kapkodtam, és gyorsan ellőttem egy sorozatot. Végül

egy mókus lemászott az egyik fáról, és elkezdett a műszeremmel

babrálni, ezért inkább elpakoltam.

Kovácsné előrehajolt:

- Jól értem? A mókus rágta a... izé, a... műszerét?

- Igen. Hát megérti, hogy nem hagyhattam tovább elöl, nem igaz? Na,

asszonyom, akkor kezdjünk neki, ha ön is készen áll rá. Én akkor

fölállítom az állványomat.

- Állványát?

- Természetesen! Hiszen gondoljon bele, asszonyom, hát leszakadna a

karom, ha azt a fél kilót hosszan a kezemben kéne tartani! Asszonyom!

Mi van magával? Te jó ég! Ez a nő elájult!

Na, Emruskám, jól elpuskáztam :(

Meg tudnád mondani, hogyan tudom kitörölni az egyik pofalemezemet a naplódból??

Az történt, hogy megcsináltam, visszanéztem és nem volt benne, újra megcsináltam és akkor már kétszer lett :((((

(bocsánat, hogy háborgatlak, de nem látom sehol a törlés lehetőségét)

Sziasztok! Csatlakozhatom? Bár szőnyegem nincs, a seprűmben meg kifogyott az üzemanyag, de ettől még örömmel olvaslak benneteket :)

Két öregember beszélget az öregedésről:

- Figyelj, a legrosszabb a feleségeinknek. Ők ráadásul sosem hajlandók beismerni, hogy öregszenek, és mindenféle módon megpróbálják eltitkolni a bajaikat.

- De még mennyire. Teljesen igazad van.

- Kitaláltam egy jó trükköt, amivel játékosan ráébreszthetjük őket a fogyatékosságaikra. Ha tudni akarod, hogy a nejed kezd-e megsüketülni, állj 10 méterre tőle és kérdezz valamit. Ha azt látod, hogy nem válaszol, kérdezd 5 méterrel közelebbről. Majd 2 méterről, végül 1 méterről. Ha ekkor sem válaszol, kénytelen lesz beismerni, hogy nagyot hall.

A másik öreg jónak találja az ötletet, és amikor hazaér, 10 méterre a feleségétől emelt hangon így szól hozzá:

- Drágám, mi van vacsorára?

Nincs válasz. Közelebb megy 5 méterrel és újból megkérdezi:

- Drágám, mi van vacsorára?

Nem kap választ, ezért 2 méterről megismétli a kérdést:

- Édesem, mit eszünk vacsorára?

Semmi reakció. Odalép hozzá és 1 méterről kérdezi:

- Életem, mit eszünk vacsorára?

Mire az asszony dühösen:

- Csirkét sült krumplival te vén marha, már háromszor mondtam!

Emruskám, ez azt hiszem nem a korod függvénye, inkább környezeti hatás :))

Olyan körökben mozogsz, akiknél a gesztenye megterem :)

A "bótban" nem tájékoztatják ám az embert az ilyen jó kis trükkökről ezért köszönöm Neked:)))

Pollikám ezt betettem a naplómba és egész jól megemelte a nézettségét.

Megkérhetlek benneteket arra, hogy a Kis kíváncsi című naplómba betegyétek a fényképeteket, a fejlécben van rá lehetőség.

Halihó, itt vagyok, és éppen élvezkedtem Pollika jó kis viccein:)))))

Hogy vagy Pollikám, szépen haladsz a gyógyulás útján?? :)

Emruskám, Neked meg nagyon köszönöm, hogy leírtad a gesztenyefőzés mikéntjét, mert, bár, amint korábban is említettem elég koros vagyok, de ezeket a trükköket, praktikákat nem ismertem:)))

Azt hiszem én is hasonló módon cselkedtem volna.

Olyan jókat rötyögök itt, hogy csak na. Nem tudom honnan veszed, de nagyon jók.

A következő eset állítólag megesett.

Az asszonyka nagytakarítást tartott, és felfedezett egy csótányt a lakásban ijedtében kapta a papucsát és rásózott a bogárra. Nem tartotta ezt elégségesnek ezét fogta és beledobta a Wc-be, még mindíg nem érezte magát biztonságban ezért ráhúzta a vizet, a biztonság kedvéért fogta a légyírtót és jól befújta vele a kagylót és lecsukta a tetejét. Majd megelégedve fojtatta a munkáját.

Negyedóra múlva megjött a férje és első útja a wC-be vezetett, ráült fogta a szokásos cigijét és rágyújtott az égő gyufát pedig bedobta a kagylóba.

Ekkor jött a detonáció, mert a bogárírtó felrobbant, a hatás elképzelhető, leírhatatlan.

Az asszonyka hívta a mentőket, akik ki is mentek a harmadik elmeleti lakásba, hordággyal felszerelkezve.

Mikor a sérültet hozták lefelé a hátul lévő mentős annyirra röhögött, hogy megbotlott és a hordágy kicsúszott a kezéből, a beteg leesett és eltörött a lába.

Eddíg szólt a történet, a továbbiakról nincsenek adatok, reméljük a legjobbakat.

Alberto és Alicia mindketten ápoltjai egy mentálhigiénés

kórháznak.

Egy nap, amikor a kórház medencéje mellett mennek el,

Alberto váratlanul

beleesik a medencébe és lesüllyed az aljára, ahol ott marad

mozdulatlanul.

Alicia gyorsan beugrik, leúszik a medence aljára és kihúzza

a társát.

Amikor a kórház igazgatója meghallotta Alicia hőstettét,

kiadta, hogy állítsák ki a zárójelentését, mert úgy

gondolta, hogy most már mentálisan stabil az állapota.

Az igazgató a következőket mondta Aliciának:

- Két hírem van a számára, egy jó és egy rossz.

- A jó hír, hogy kiadjuk a zárójelentését, mert azzal, hogy

beugrott a medencébe és megmentette egy másik ápolt életét,

azzal bizonyította, hogy képes krízishelyzetben racionálisan

gondolkodni és ebből arra következtettünk, hogy mentálisan

egészséges és elhagyhatja a kórházat.

A rossz hír az, hogy Alberto, akinek megmentette az életét,

a fürdőben a köpenye övével felakasztotta magát, röviddel

azután, hogy Ön kihúzta őt a medencéből. Alicia, nagyon

sajnálom, de Roberto elhunyt.

Alicia meglepetten mondja az igazgatónak:

- Nem ő akasztotta fel magát... Én akasztottam fel, hogy

megszáradjon!

Olyan soha nincs, hogy mindenkinek jó legyen és talán még az életben sem fordult elő..

Hiú ábránd az igazságot keresni. :)))))

A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót.

- Anyu, megnősülök!

- Drága fiam, ez nagyon jó hír! Annyira örülök!

- Csak tudod, a menyasszonyom néger.

- Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták.

- Meg aztán van négy gyereke.

- Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket.

- Az is gond, hogy nincs hol laknunk.

- Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt,

egyszobás lakásunkba.

- És hogy fogunk ott mindannyian elférni?

- Ti a gyerekekkel a szobában, apád meg berendezkedik majd a spájzban.

- És te, anyu?

- Hát fiam, én most leteszem a kagylót és felakasztom magam.

Na de tisztelendő atyám ! ..... ... .. .. .ő mindent lát!

A vasárnapi misén, a szentbeszéd pillanatában egy falusi pap mérgesen

támaszkodik a szószékre és dörgő hangon így szól:

- A mai prédikációt nektek szentelem, tolvajok, mivel tegnap, szombaton

elloptátok a kerékpáromat. Ilyen dolgok nem történhetnek ebben a faluban

és még kevésbé ebben a közösségben, amelyben mindnyájan kicsi korunk óta

ismerjük egymást, és ahol Isten a boldogság magvát hintette el. De ez nem

Teszi meg nem történtté és nem bagatellizálja azt, amit tegnap tettetek:

ELLOPTÁTOK A KERÉKPÁROMAT!!

- Az első parancsolat így szól: "Szeresd a te Istenedet mindenek felett",

De it nem szeretitek Istent, mert aki lop, AZ nem szereti Istent, szarházi

Tolvajok!

- A második parancsolat így szól: "Istennek nevét hiába NE vegyed", de aki

Lop, AZ megtagadja Istent, mivel a biciklim nélkül sokat kell gyalogolnom,

Hogy a másik egyházközségbe eljussak és hirdethessem AZ ő igéjét.

- A harmadik parancsolat így szól: "Megszenteld a vasárnapot, mint AZ Úr

napját", de it nem szenteltek meg semmit, mert tolvajok vagytok,

szentségtörő szarháziak, akik habozás nélkül ellopták a kerékpáromat.

- A negyedik parancsolat így szól: "Tiszteld apádat és anyádat", de nektek,

úgy látszik, nem volt sem apátok, sem anyátok, mert ha lett volna,

megtanított volna benneteket arra, hogy NE lopjatok.

- Az ötödik parancsolat így szól: "Ne ölj", de it megöltétek azt AZ

örömömet, amelyet AZ új kerékpárom okozott nekem. Úgyhogy most azonnal

mondjátok meg nekem, ki volt AZ a rohadt kurafi, aki ellopta a biciklimet.

- A hatodik parancsolat így szól: "Ne paráználkodjál." E szavaknál a pap

néhány pillanatra elgondolkozik, majd meglepődve folytatja:

- A fenébe is! ... Most jutott eszembe, hol hagytam a kerékpáromat!!

Nagggyon jóóóó:)))))))

Köszi Polli!!

sziasztok lányok. :))

BKV ellenőr:

- Jegyeket, bérleteket kérek!

Pistike:

- Anyád tudja, hogy kéregetsz?