Régen miért fényképezték a halottakat? (beszélgetés)

Én annyira nem szeretek a sírnál elmélkedni.

Nem is azért megyek ki hozzájuk, hanem azért, hogy rendbe tegyük a sírt és tegyek rá friss virágot, illetve gyújtsak néhány gyertyát.

Én minden nap gondolok rájuk, elmélkedek otthon vagy bárhol, nem kell ehhez egy kies temetői helyszín...

Sőt, a viktoriánus korban az elhunytat székre ültették, vagy a családtagok közrefogták, mintha élne.Nekünk már furcsa, de ők szerették volna megörökíteni a szerettüket.Ma, mikor akár naponta 100 fotót készítünk egymásról a mobillal, messznek tűnik az a kor, mikor csak pár fotó készült egy emberről életében, jeles alkalmakkor.

Nekünk is volt a családi fotográfiák közt egy kép, amin egy 2-3 éves kislány feküdt a kiságyban csukott szemmel. Ő bizony nem aludt, hanem meghalt diftériában.Én ezt gyerekként sem találtam morbidnak, csak sajnáltam.

Régen a halál “kôzelebbi” volt, az élet része volt.Fiatal-idős családtagokat otthon ápoltak, otthon hunytak el, a gyerekek is körûlöttük voltak. Most egy kisgyereket sokszor el sem visznek a nagyszûlő temetésére.(Minket anyuék elvittek minden temetésre a csaladból, mert nem tudtak volna kire otthonhagyni.Nem lettünk lelki sérültek...)

Tudom, hogy most trendi (meg legfőképp olcsóbb) szétszórni a hamvakat, de én szeretek a nagymamám sírjanál emlékezni.

👍igy van!

! igazad van

Ne is mond!

Idén kell hosszabbítanunk a sírhelyet.

Innentől 25 év.

Nem hiszem, hogy fogja a gyerekünket érdekelni, hogy majd 25 év múlva hosszabbítson és nem is akarok ilyen terhet neki, de lehet, hogy nekem még bele fog férni.

Nem is emlékszik senkire, aki a sírban van, csak úgy, hogy mesélünk róluk...

Nekem sem lesz sírhelyem...

Pedig egy szépen gravírozott réztábla Tumbo felirattal szerintem méltó emlék az utókornak...-))))

Én speciel szeretnék magamnak egy ilyen táblácskát..-)))

Igen!

Bár, a hatodik érzék is hasonló...

Bizony!

Húúú, azért régen voltak érdekes szokások...

Ja, most is.

Más világ

(The Others, 2001)

------------

film