Régen miért fényképezték a halottakat? (beszélgetős fórum)

Az adatlapomra feltettem a térképet, ahol láttuk a falu lakóinak fényképeit.

A fotóművész adatairól is képet.

2 fotón pedig a kiállítás képei szerepelnek.

Az első fotós képen a bal felső sarokban van az egyik koporsós kép.

Elhiszem!

Apukámat azért néztem meg, mert nem akartam, hogy a nagymamám egyedül menjen megnézni a fiát.

Mivel apukám látványa nem volt borzalmas, ezért, amikor meghalt a nagymamám, egy kis viszolygás sem volt benne,óm. Meg is simogattam...

Én igen.

Az apukámat a boncasztalon láttam. Az anyja, azaz a nagymamám, mindenképpen meg akarta nézni.

55 éves volt, amikor meghalt, és nagyon jól nézett ki. Akkor vettem észre, hogy milyen jóképű...

Aztán láttam a nagymamámat is, olyan volt, mintha aludna.

És az unkatesóm 3 éves kislányát. Olyan volt, mint egy alvós baba.

Ja, és egy ismerős temetésén is nyitott koporsó volt. De ő nem nézett ki jól. Utána azt kérdeztem a nőrokonaimtól, hogy ilyenkor nincs senki, aki megigazítsa, hogy nem így nézzen ki?

Egyébként egyik sem volt borzasztó.

Semmi rossz érzést nem keltettek bennem. Nyugodt, pihent volt az arcuk (kivéve az ismerősét). Letettek minden gondot, fájdalmat...

"Maga az ötlet, hogy egy kis település minden lakójáról képet készítenek és azt jókora táblákon kiállítják nagyon tetszik."

Szerintem is szenzációs ötlet egy kis falusi közösség életében.

Kár, hogy magyarban nincs olyan.

Sajnos nem emlékszem a település nevére, de megpróbálok utána nézni.

Maga az ötlet, hogy egy kis település minden lakójáról képet készítenek és azt jókora táblákon kiállítják nagyon tetszik. A meglepetésen túl az is "tetszett" hogy a még el nem temetetteket is maguk kézé valónak tekintették.

Egy ilyet találtam hirtelen, és a cikket is amit olvastam, BBC-n nem NG-n.

De itt a Wikipédia cikk róla:

[link]

Édesapám ez évben lenne 100 éves. Négyen voltak testvérek. Egyik testvére 17 évesen, a negyvenes évek elején halt meg. Nagyon jó minőségű fénykép készült róluk. Koporsóban a fiatal lány, körülötte a szülők és testvérek.

Ez az egyetlen kép készült róluk, közösen. A 6 személyből mindössze hármat ismertem. Ez a fotó számomra nem bizarr, nagyon is fontos kincs.

Ma már másként gondolkodunk és cselekszünk.

Van egy emlékem. Észtországban jártunk (kb. 20 éve) egy tengerparti kis településen a buszmegálló mellett különös fotókiállítást rendeztek.

Adott időpontban, a dátumot jelölték, 3 napon belül lefényképezték a település valamennyi lakosát. Volt olyan kép, ahol 1-2 ember szerepelt, volt amelyiken egy egész népes család. A bizarr az volt, hogy 2 halottat is lefényképeztek koporsóban és ez is a kiállítás része volt.

Nekem az a benyomásom, hogy a 80-90-es évek pont az a forduló volt, amikor a nem túl tehetőseknek is lett fényképezőgépe, és ezért mindent lefényképeztek, amit lehetett. Mert régebben amit írtál is, az 1800-as években, teljesen más szokások miatt fotózták le a halottakat.

A mai Rubint Rékás jelenségre meg szerintem az a magyarázat, hogy az emberek egyszerűen nem gondolkodnak, nem gondolnak bele. Mivel ott van a zsebünkben a telefon mindig, és szó szerint bármit megörökíthetünk a másodperc tört része alatt, sokaknak ez annyira az életük részévé vált, hogy koncerten végig a kezükben van és kameráznak, múzeumban, állatkertben, születésnapon.... Akkor temetésen miért ne?

Az idős rokonaim szokták mondani, hogy fotózzuk őket gyakran, hogy legyen kép róluk, hogy legyen mire emlékezni és ne utólag legyen siránkozás, hogy még egy fotónk sincs róluk.

Nálunk elég ritka a koporsós temetés, tényleg csak azoknak van ilyen, akik életükben ragaszkodtak ehhez.

Ha egy halott "jó állapotban van", akkor nem is tudom, hogy megkérdezik e, hogy nyitott legyen a temetésen a koporsó.

A nagymamám és egy szinte baba rokonomnak nyitott koporsós temetésük volt, azaz a ravatalozóba a koporsójuk nyitva volt.

Nem vagyunk celebek, így a média nem játszott szerepet, és a temetésen résztvevőknek nem jutott eszébe senkinek, hogy fotózzon.

Én már azon is kiakadtam, hogy az unokaöcsém szórásos temetését valaki felvette videóra és volt olyan "kedves", hogy elküldje a felvételt. Szerencsére nem az anyjának küldte, hanem a nővérének...

Az illető nem rokon volt, hanem haver...