Rá kellett jönnöm, hogy tönkrement a párkapcsolatom! Én... (beszélgetés)

Miért kellett neked ilyen sfejjel foglalkozni tovább amint rájöttél h vmi nem oké vele? Miért kellett megvárnod h kicsináljon? Komolyan nem értek biz. embereket...

Az biztos. Az érzékeny búcsú előtt pedig kapott volna olyan leckét, hogy érezze legalább annyira cefetül magát mint én.

De te már rég nem is lennél mellette.

Marha nagy mázlija van a párodnak hogy nem én vagyok mellette.

Kutyából nem lesz szalonna, úgyhogy hiába vársz változásra, és ezt már te is tudod. Az elhatározás után még van egy nagyon fontos dolog. Mégpedig az, hogy amikor a tudomására hozod, hogy elhagyod, ne hagyd magad elbizonytalanítani ígéretekkel vagy látszólagos megváltozással. Lehet, hogy eljátsza, hogy igazad van, és mindent bán, és mintapasi lesz belőle. De tartsd szem előtt, hogy ez is csak addig tart, amíg visszaédesget magához.

Igazad is van! Csak én is olyan ember vagyok, hogy segítsünk, ahol tudunk, és tartunk ki, amíg lehet, és ne csináljunk "botrányt"! De ez az ember már csúnyán visszaélt a helyzetével!

Szerintem itt kár radikális változást várni, ha az évek alatt bizonyítani akart volna, már megtette volna...

Hát igyekszem!:) Már eljutottam ehhez a felismeréshez, és az is valami! Hálás vagyok mindenkinek, aki "hozzám szólt"! Ebből is látszik, hogy mindig olyanok segítenek az embernek, akiknek nem lenne dolgunk! Köszönöm szépen!

Csak vigyázz, nehogy annyira lerobbanj, hogy ne tudj lépni.

A legelején persze még nem így viselkedett. Voltak problémák, de az utóbbi 2-3 évben sokkal rosszabb lett minden. El fogom hagyni, ha nem történik radikális változás. Vagy magamtól, vagy az egészségügyi problémáim által kerget...oda...

Az elején is így viselkedett, vagy lassan főzött, mint a békát? El akarod hagyni?

Mint

Ez több lehet kint a 7 éves krízis...

Sziasztok! Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Jó volt kiírni magamból ezeket, ennyi év után! A lakást közös, fele-fele.

Nagyon türelmes ember vagy. Én talán fél napig tűrtem volna, ameddig összeszedem a cuccaimat. Kié a lakás?

De azért még várod, hogy változzon...? Hét év után hátha most?

Hét éves próbálkozás, könyörgés, és hosszas beszélgetések után sem változott semmi. Megbetegedtem, asztmás lettem, rosszak a vese értékeim, a pigmenthiányom kiterjedt, és más egyéb egészségügyi problémák is jelentkeztek. Na itt mondtam azt, hogy megállj, és ne tovább! Ez az ember agresszívan viselkedik és beszél velem. Cselédnek néz, és megkérdi, hogy főztem-e, mert ha nem, akkor nem siet haza! Mindenért balhézik velem, és mindennel van valami baja! Nem figyel rám oda, mindent félre ért és félre magyaráz, és csak akkor hajlandó jönni enni, ha már minden az asztalon van! Nem hagyja, hogy csináljam a saját dolgaimat, tornámat, hobbimat, mert nekem mindig vele kellene foglalkoznom! Amikor szólok neki ezekért, azt mondja, hogy én vagyok a hisztis!

A vallomás: "Rá kellett jönnöm, hogy tönkrement a párkapcsolatom! Én felépítettem lelkileg, ő pedig lerombolt! Már többször is ott akartam hagyni! Ha nem változik, nem küzdök érte tovább!"