Párkapcsolati kríziseink III. (beszélgetős fórum)
veled írogattunk egymásnak azt hiszem egy másik fórumon és ott is ugyanez volt a bajod. szerintem be kellene vonnod a férjed a munkákba otthon megbeszélni vele a dolgokat, itt hiába mérgelődsz.ha süket fülekre találsz még sztrájkolhatsz is. én megtettem párszor és nem tetszett neki :)
Ja, hogy te vagy a megtestesült bölcsesség!
Tudod, amikor otthon voltam a gyerekekkel, akkor simán megcsináltam mindent, merthogy otthon voltam és ez volt a dolgom! Viszont úgy hozta a rendszer, hogy a nőknek is dolgozni kell! Nekem is munkába kellett állnom ahhoz, hogy az anyagiak nagyjából maradjanak a régiben. De az már senkinek nem tetszik, hogy a kényelmet feladja! mert na magyarázza meg nekem senki, te sem, hogy a megszokott hazajövök, kész a kaja, nincs dolgom mert a belem kidolgoztam beidegződést könnyű levetkőzni. És igen, bazi mérges vagyok! Mert azt látom, mindenről a nők tehetnek: vagy az anyja nem nevelte meg, vagy a felesége! És itt a gond: a feleség nem nevelésre való, hanem társnak. És fogalmad nincs milyen otthon a hangulat, ja és közöd sincs hozzá!
Az milyen jó, ha valaki a párját Őkelmének nevezi. Remek lehet otthon a hangulat és forró a szerelem. És kedves Fehérleander, te bazi mérges vagy... A mai világban nem kényszerítenek senkit rabszolgasorsra, de önként azért fel lehet venni az igát. Egy rendes párkapcsolatban a felek megosszák a munkát, megbeszélik, ki mit vállal és nincsen zsörtölődés. Ez a két emberen múlik. A másik verzióhoz is kettő kell.
Nagyon jó a cikked,és nagyon igaz.
Hát pontosan erről beszélek! A kaja (meleg, és ha lehet hús), a tiszta ruha, a rend, a csekkek és a pénz beosztás, de még a tankolás is ránk marad! Őkelme dolgozik (ÉN IS HAHÓ, jó én nem fizikait), nyírja a füvet (hetente 1szer) és gyomlálom a virágoskertecskémet! Ne beszéljünk női egyenlőségről, meg jogokról! Ismerek egy lányt, aki magasabb végzettséggel, kevesebbet keres, mint férfikollégái! Ha valami jó, akkor a fiúk csinálták, ha nem, akkor a csaj! Én megértem a cikkíró jóindulatú hozzáállását, de nem tudom magam megvalósítani, mert nincs időm és erőm sincs!
Akkor nem vagyok nő, szerinted, de te nekem senkim nem vagy. A helyett akkor még nem ismertük,tehát bárhová bemehettem volna, de az volt ott akkor anno.És ha be is megyek kétes helyre,akkor is mi van,akkor nem vagyok nő? De az vagyok, az illető nem volt a férfi,mert nála gyengébbe kötött bele és ütötte meg. Egy kétes helyen is nő a nő és jogom van szólni,ha valakinek a viselkedése sértő a számomra.Az embert meg csak sajnálni tudom mert valami lelki toprongy lehetett , gyenge és gyáva.
Ez így van pontosan. Néha egy droidnak érzem magam. És igen, a férfiak tényleg Nóbel díjat várnak a munkájukért,pl.: a kedvesem szépen berakosgatta a tüzelni való fát a kamrába,majd szól,hogy menjek,nézzem meg , de azonnal. Megnéztem és mondtam, hogy jó,de nem voltam elég lelkes és ő rendesen besérült. Most csináltam volna azt, hogy gyere nézd meg,elmosogattam- és??? mi van akkor???? Semmi.
Ez így van.
Én akkor nagyon szerencsés nő vagyok. Az én férjecském mindent megcsinál, igaz, hogy gyerekkorában is ehhez volt szoktatva. Őneki a házimunka, a gyerekkel való foglalkozás természetes.
Igazad van! Fú,a párom eleinte teljes mértékben elvárta tőlem, hogy szinte por rongyal rohangáljak a szabadnapomon. Bár az elején megbeszéltük,hogy ő főz, én takarítok, de állandó vita volt a takarítás végett,mert neki nem volt elég a heti egyszeri nagytakarítás + hogy minden nap elmosogatok. Amúgy ő se főzött minden nap, de az nem volt baj (ha meg főzött,akkor 3 órás munkát hagyott utána). Az ő anyja olyan pedáns-mondta nem egyszer-igen, mert 20 éve nyugdíjban van a phszihés betegsége miatt és ráért vikszolni egész nap-mondtam én,persze ez már nem tetszett neki, amúgy anyóstól is megkaptam nem egyszer, neki is elmondtam az érveimet, de neki sem tetszett. Mára már én csinálok mindent két gyerek mellet, a lányok most alszanak a hús meg a sütőben sül, közben ki is vasaltam gyorsan.Lehet kezdek elcseszni valamit?
a férfiakat a nők rontják el. először anyuka,amikor nem szoktatja a kisfiát rendrakásra/ házimunkára mert férfi, majd a feleség aki nem kér segítséget a férjtől és később mire kellene a segítség ámr nem kap
Totál egyetértek a 3-as és 5-ös bejegyzéseddel is. Rengeteg terhet pakolnak a nők vállára! Nagyanyáink idejében melegen kellett tartani a családi tűzhelyet, papa dolgozott, eltartotta a családot, ennyi!
Ma nem elég egy kereset. Hiába is szeretne a nő otthon maradni, nem lehet, de a férfiak nem nagyon vesznek le terhet a vállukról! Éltem meg azt is, ha rendet rak a garázsban, kitüntetést vár! Persze, segítenek mosogatni, vagy ilyesmi, de vagy adj érte Nobel-díjat, vagy hetekig a fejedhez vágja! amellett, hogy dolgozik egy nő, ugyanúgy megmaradtak neki Nagyanyáink feladatai! És ez nem normális! És lehet mondani, hogy rakj rendet a lelkedben, mert csak akkor lehet egészséges a párkapcsolatod...blabla! Bocsánat!
De én miután rendet raktam a konyhában, a gyerekszobában, a fürdőben és a nappaliban, beesek az ágyba és mire végig gondolnám, hogy mi bajom az életemmel, addigra elalszom, mert lefáraszt, hogy jó legyek a családomnak!
Pont most erről én is sokat tudnék írni!
De ha nem mész be a kétes hírű kocsmába nem fejelnek le. Kétes hírű kocsmába nem jár Nő...de Férfi sem.
Ráadásul egy történet arra, hogy nem is vesznek nőbe minket. Velem történt meg: betévedtünk egy kétes hírű kocsmába ég réges régen és ott egy eléggé ittas pasi belénk kötött, nem hagyott békén. De szó szerint kötözködött úgy mint pasi a pasival, majd vissza szóltam neki, mert nekem csak a szám van és már eléggé durvákat szól, majd abban a pillanatban felugrott és lefejelt.Ennyi, érezd magad nőnek. A férfiak se férfiak már, annyira egyenrangúak vagyunk.
szeretem a cikkeidet!..:)
és köszönöm, hogy megosztod velünk ezeket az értékes és tanitó gondolatokat..:)
Sokkal többet is várnak el a nőktől,már fiatal korban is. Gyereknevelés, mellette dolgozzál,mert a pénz kell és egy fizuból nem élnek meg a családos emberek, de a nő helye a konyhában ,meg amúgy is hogy néz ki ha egy pasi porszívózik.De azért még nézzél ki jól....,de ha már veszel magadnak egy csinos ruhát, akkor szórod a pénzt... Én nem csodálom, hogy sokan lelki nyomorékok leszünk. Ha anya lesz egy nő élete végéig félti és aggódik a gyerekeiért, onnantól kezdve nincs egy leszaromnemmegyekmadolgozni nap, vagy nem főzök, vasalok.Én legalábbis azóta nem nyugszok és ez így is marad egy darabig. Igaz a párom sokat segít ( két babával ezt el is várnám), de szerintem ők nem úgy élik meg a felelőséget, mint a nők. Ráadásul apám elhagyott minket, pontosabban anyu elvált, mert alkoholista lett, és a bíróságon anyunak kijelentette, hogy nem fog engem keresni soha (pár hónapos voltam).Nem mondom azt,hogy jól teszi aki a karrierjére koncentrál és férfias nő, de úgy tudnánk nők maradni, ha úgy is kezelnének minket. Mondjuk meglepetés vacsi,kaphatnánk új ruhát ajándékba, virágot, mert nem csak az első pár hónapban vagyunk nők,hanem utána is,főleg ha mi is gondoskodunk a pasikról még a gyerekek mellett.
ezzel mind mind egyet értek,ezek mind jelen voltak vannak az életemben !!!!!!!!!!!!!!!(kivéve gyerekkor,gyerek kor inkább más által értelmezhető és vissza csapódik fájdalmasan rám/ránk)
Elveszett a női szerep.
A mai nők többsége sajnos elfelejt „nőnek lenni”. A terápiára járó hölgyek többsége a nőiség kérdésével kapcsolatban teljesen elbizonytalanodik, és zavarba jön. A kérdésre, hogy miként éli meg nőiességét, nem tud választ adni. A női és férfi szerepek lassan összemosódnak.
Vajon jó-e ez nekünk?
Ugrás a teljes írásra:
Párkapcsolati kríziseink III.További ajánlott fórumok: