OSZI felülvizsgálat. Akiknek az életét el lehetetlenítette az új törvény (beszélgetés)

Egy szóval sem említettem, hogy leszázalékolva akarok élni. A betegséget az ember nem rendeli, hanem jön magától, kérés nélkül. Most ezt úgy írtad, mintha 24 évesen minden vágyam, hogy segélyből élhessek.

Mond, mit döntsek?

Írtam, én dolgozni szeretnék! De nem tudok, az állapotom miatt, mert nem bírom!Most is kipróbálnak, egy állásra, amit elvileg nem végezhetek, mert a gerincem kettétörhet,( nagyon gyenge, és egy kicsi megeröltetés is igen veszélyes) de nem tudok mit tenni!

Aki rokkant, beteg, nem azért az, mert az akar lenni. Hanem mert ez van.

Titkolni a munkáltató előtt a csökkent munkaképességem azért nem lehet, mert nekik felelősséget kell vállalniuk értem, ha történik valami, és ha én nem szólok róla, mi a bajom, akkor megnézhetem magam egy szép kis perben. Nem egy emberről tudok, aki így járt, mert dolgozni akart, de nem említette a rokkantságát.

24 evesen leszazalekolva akarod leelni a maradek 50 evedet?

szerintem ne emellett donts!

ez engem is erdekel. akkor hogy tudsz elni, ha nem szedsz semmit?

ilyenkor a legjobb kerdes, hogy mi az a legszornyubb dolog, amitol felsz, hogy meg fog tortenni, amikor rosszul vagy?

halalfelelem?

surgosen le kell asni az aljara.

nemrég egy évig pszichiátrián feküdtél- írtad a másik fórumodban.

ott mivel kezeltek?

és ha nem kaphatsz gyógyszereket, mit adtak?

Ne parázz előre!

Ha komolyan beteg vagy, akkor továbbra is kapod a pénzt, csak most nem r.nyugdíjnak, hanem rokkantsági járadéknak fogják hívni.

Nekem elhiheted, én már keresztülestem ezen.

Ezt a pánikbetegségre való gyógyszer-ügyet nem értem!

Ha az orvosok elkövettek valamit, tessék kártérítési pert indítani.

Olyan nincs, hogy valakit ezzel az indokkal nem gyógyszereznek, hiszen rengeteg, - különböző hatóanyagú - gyógyszer van forgalomban.

Persze, hogy "bemondásra", hogy pánikbeteg vagy, - se gyógyszer, se semmi - a bizottság nem fogja elhinni.

a pánikra nem szedhetek semmit, mivel gyógyszerérzékenységem van az ilyen jellegű készítményekre ....:S

16 évesen az orvosok túladagolták az antidepresszánsokat, kedélyjavítókat, nyugtatókat, és majdnem belehaltam.

Azóta nem szedhetek ilyen gyógyszereket, mert a szerveztem nem bírja el...

Csak belgyógyászati jellegű problémákra szedek gyógyszert.

huhh.. igazából én sem tudom, hogy működik ez az egész.. úgy értettem, hogy még a 42%-ot is lecsökkentették...

Nem biztos, majd megkapom az "ítéletet". De erős esélyeim vannak arra, hogy még a 40%-ot se érjem el...

Sajna ugyanilyen cipőben járnak a kisgyerekesek, és az idősebbek is. Meg azok is, akik még nem szültek.

Nekem senkim nincs, nincsenek már nagyszülők, a párom olyan beosztásban dolgozik, hogy ő nem tudja hozni vinni a gyereket az oviba. A nevelőapám volt az utolsó, amig ő élt, addig munkám is volt. Amikor ő meghalt, rá 3 hónapra lett a fiam bárányhimlős. Másfél hónap múlva már nem volt állásom, csak mert nincs aki vigyázzon a gyerekre. (merthogy szüljél magyar, de ne magadnak, majd a nagyszülők, dédszülők nevelik felfogás van ma érvényben).

Barátnőm 27 éves, őt meg azért nem alkalmazzák, mert biztosan hamarosan szülni akar majd. Szegény már gyereket sem akar inkább.

Idősebbeknél meg, mert már nemsoká nyugdíjas lesz..stb...

Ez van. Engem nem piszkáltak, az igaz, sőt megmondta az ügyintéző hölgy, hogy tudja, hogy ez van ma Magyarországon. Ha kicsi gyereked van, és segítséged nincs, akkor akár éhen is dögölhetsz nyugodtan, mert senkit nem érdekel odafent.:)

Csak én is hülye vagyok, mert magamra veszem azt, hogy "haszontalan tagja a társadalomnak minden nem dolgozó ember). Az, hogy előtte tíz-tizenegynéhány évig dolgoztam, és sose voltam munkanélküli, senkit nem érdekel. Most az vagyok. Csak ez a lényeg. Na de majdcsak felnő a gyerek, hiába szerettem volna, inkább már nem szülök másikat, csakhogy végre már én is hasznos tag lehessek újra.:)

Szóval próbálj meg ne elkeseredni, nem vagy egyedül, egyre többen járnak hasonló cipőben. Tudom ez nem vigasz, de majdcsak lesz valahogy.:)

javaslom, hogy ne hozd nyilvanossagra, hogy beteg vagy. manapsag mindenki titkolja,hogy valami baja van, mert nyilvan senki nem akar beteg, sokat tappenzen levo dolgozot.

a penikbetegsegedre szedsz valamit?

ezt hogy érted, úgy, hogy teljesen elvették?

teljesen rehabilitáltak?

Ma voltam felülvizsgálaton, számos betegséggel. 16 éves korom óta le vagyok százalékolva, most 24 éves vagyok.Igen összetett betegségeim vannak. 19 évesen kezdtem el dolgozni, mellette végeztem el a tanulmányaimat. Nagyon erős pánikbetegségem van, ami miatt képtelen vagyok egyedül közlekedni, és a gerincem sem bírja a terhelést, szív és pajzsmirigy problémám is van. Az állapotom rosszabbodik, sem szellemi, sem fizikai munkát nem tudok vállalni, egyik munkáltató sem vállal értem felelősséget. Másfél éve munkanélküli vagyok, rengeteg helyen próbálkoztam állást szerezni. 42%-os voltam mostanáig, előtte 16-22 éves koromig 67%-os voltam.

Felháborítón kezeltek a felülvizsgálaton.Amit nem ecsetelnék, mert nem kell bemutatnom az itteni állapotokat.

Átküldtek a foglalkoztatási irodába, ahol közöltem hány éves vagyok, mi a végzettségem, mi a betegségem, és hogy mennyi munkaviszonyom volt. 3 év és 8 hónap. Erre felháborodva felkapja a hölgy a fejét, hogy lehet az, hogy csak ennyit dolgozta? Majd közöltem vele, 18-19 évesen már volt állásom, és mellett érettségiztem, fizettem az adót, és igyekeztem ellátni magam. És háborgott, hogy milyen keveset dolgoztam. Most mit várnak? 5 éves koromtól kezdve kellett volna, hogy munkaviszonyom legyen?

Jövedelem forrásom semmi nincs, sem szociális, sem járadék, semmi. A rokkant nyugdíjas szüleim tartanak el, engem és a munkanélküli bátyámat. Dolgoznék, és állandóan munkát keressek, ahol csak lehet, de a egészségem miatt sehol nem foglalkoznak velem. Még ahol csökkent munkaképességűeket foglalkoztatnak sem vettek fel, mondván, az én betegségemmel sehol nem lehet elhelyezkedni.

Meg kérdeztem , akkor mégis mit tudok tenni?

És azt mondták, semmit.

Járadékot nem kaphattam a 42%-om után, mert nem volt meg a 4 év munkaviszonyom.

Munkát nem kapok, és azt mondták, nem is igen fogok.

Tudom, hogy rengetegen járnak hasonló cipőben, akiknek lehetetlenné tették az életét.

Én nem segélyt akarok kapni. Én munkát akarok, hogy legyen jövedelmem.És hogy segítséget kapjak elhelyezkedni az egészségügyi problémáimmal. Mert ha a szüleim nincsenek, én nincstelen vagyok. És nagyon szűkösen élünk.. egyik napról a másikra...

Várom azok véleményét, tapasztalatát, akik hasonló atrocitásokon mennek, mentek át.