Orvos leszek, avagy hogyan valósítsuk meg lehetetlennek tűnő álmainkat (beszélgetős fórum)

Szépen leírtad, bár nem értem én sem miért gondolod, hogy késő lenne az orvosi pályához 34 évesen.

Zongoraművész szerettem volna lenni valamikor, na ahhoz már tényleg késő van...:)

A sors fintora, hogy engem a szüleim az orvosi pályával erőltettek volna, de ellenálltam sikeresen, erre a lányom, akit még a közelébe se akartam engedni az orvoslásnak, mégis az lesz..:)

Kedves Dinocska és Derya! Kedvesek vagytok. :) Sajnos az én hajóm tényleg elúszott és soha nem érhetem utol. :( Nem szeretnék panaszkodni és nagyon hosszú is lenne. :( Azért imádkozom, hogy amikor a gyerekeim álmainak megvalósításához érünk, ne kelljen azt mondanom, hogy "nem teheted meg, mert nem tudok segíteni". Én már az ő álmaikért dolgozom és élek.

Persze tudom, hogy az ő életük nem az enyém, a harcaikat maguknak kell megvívniuk, az álmaikat maguknak kitalálni, és hogy az én életemet pedig magamnak kell élnem.

Mentőorvos szerettem volna lenni 12 éves korom óta. Nem sikerült. De hazudnék, ha azt mondanám boldogtalan vagyok. Fantasztikus férjem van, és 2 csodás gyerekem. Örülök annak, amit megkaphattam. :)

Azoknak pedig, akik lehetőséget kapnak, és mernek élni vele, hogy valóra váltsák álmaikat; azoknak nagyon szurkolok. :)

miért lenne magyar jelenség?

a gonoszkodás szerinted bizonyos népek jellemzője?

egyébként egyetértek a hsz-eddel. :-)

Köszönjük szépen, nagyon kedves vagy!:))

De 34 évesen kissé nem korai még azt mondani, hogy a te hajód elúszott??!! Ejnyebejnye!;oD

Ne becsüld le ezt az ujjas kérdést!

Így választottam anno nőgyógyászt: A viziteken méricskéltem a szememmel az orvosok ujjait:))

És bingo!!

Ahogy olvasgatom ezt a fórumot, nagyon örülök, hogy vannak olyan emberek, akik bele mernek vágni álmaik megvalósításába. Jó érzés, hogy vannak, akiknek megadatik, hogy ha kitérő után is, de végül elérik a céljukat. :)

Csodállak Titeket! Tisztelem, hogy Ti elég bátrak vagytok, ahhoz, amihez én nem voltam. Hogy nem foglalkoztok a negatív és visszahúzó véleményekkel, hogy nem érdekel benneteket, hogy a rokonok és ismerősök mit gondolnak. Hogy tudtok azokra koncentrálni, akik mellettetek állnak, és biztatnak.

Az én hajóm már sajnos elúszott, de nektek nagyon-nagyon szorítok. :)

Tiszta szívből kívánom, hogy sikerüljön az álom! :)

Jajh, hát ez a kedvenc témám, úgyhogy visszafogom magam, hogy ne írjak szokásomhoz híven egy egész regényt róla!;DDD

Szóval, én elsősorban honvéd és katasztrófaorvosnak készülök, ha majd a gyermekeim felnőttek és kirepültek. Addig pedig klinikumban szeretnék dolgozni. Két szakterületen gondolkodom, az egyik a gyermekgyógyászat, a másik az onkológia. De azt hiszem, az onkológia érdekel jobban, bár még nem szembesültem vele úgy istenigazából. Ha majd be kell járnom rendszeresen ilyen osztályokra, akkor lehet, hogy megvátozik a véleményem. A gyerekeket pedig imádom, mindenféle gyerekeket: kicsiket, nagyokat, szépeket, csúnyácskákat, okosakat, kevésbé eszeseket, szőkéket, barnákat, vöröseket, feketéket, fehéreket, sárgákat.:DDD

De nyilván az érdeklődésem még változhat a 6év alatt (mármint a szakosodással kapcsolatban), hiszen most még annyira kívülálló vagyok a témában.

A katasztrófaorvoslás az tutifix!;-))

Ezt nagypanka adatlapján találtam és zseniális gondolatnak tartom, úgyhogy ide is felrakom:

"Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akiknek sorsa - bár velük összefügg, de - nem csupán a Férfi."

Müller Péter

Jah, és azt még nem is mondtam, hogy lámpaoszlopként fogják majd szegélyezni az utadat irígykedők, rosszmájúak, tehetetlen kisokosok és nagyokosok, rákpajtások, akik sokkal jobban tudják nálad, hogy amit kitűztél célul azt nem lehet megcsinálni! Vagy ha meg is lehet csinálni, akkor érezd csak magad gonosz és szívtelen anyának, mert biztosan taccsra vágod szegény gyerekeidet az önmegvalósítás oltárán!:P

Na az ilyeneket pedig magasról le kell sz@rni!:-@

Bocs, mindenkitől, de ez már nagyon kikívánkozott! Senki ne vegye magára, léci, léci! Csak ezt a jómagyar jelenséget szerettem volna helyre tenni. Elfogadom, hogy lehet más a véleményünk, nem kell mindenkinek velem egyetérteni! Csak mások is tolerálják már végre, hogy én meg velük nem tudok egyetérteni, ajóistenáldjamegőket!;o)

De jó!!!:DDD

Sok-sok sikert kívánok hozzá! Az a lényeg, hogy ne add fel semmiképpen, még ha néhanapján lehetetlennek is érzed!;o)

Köszönöm!:DD

Én is ezzel a mentalitással állok hozzá, csak még meg kell tanulnom összehozni és rangsorolni a fontos dolgokat, hogy ne ússzanak el a fejem fölött az értékes napok. Tizenöt évnyi anyaság és saját vállalkozásban működés után jól pofán csapja az embert az egyetemi realitás!:DD Még meg kell tanulnom az egyetem mellett kihasználni a napom minden tizedmásodpercét, hogy mindenkire és mindenre jusson időm, és a fontos dolgokban minden téren helyt tudjak állni. Továbbra is a családom az első az életemben, nem fogom beáldozni őket az orvoslás oltárán, de meggyőződésem (már láttam erre példát), hogy a kettőt együtt is lehet jól csinálni. Csak még rá kell jönnöm a hogyanjára a hétköznapok szintjén. Ez sem egy félkezes mutatvány!:DDD

Vannak páran az egyetemen hozzám hasonló korú és nagycsaládos, felsőbb évfolyamos anyák, de az is igaz, hogy nem túl sokan, ami számomra egyet jelent: nehéz összehozni a családot és az orvosit, de azért mégsem lehetetlen! Talán majd éredemes lenne alapítani egy ilyen klubot az egyetemen, hogy el tudjuk lesni egymástól a trükköket!;)

Igen, pontosan ezt éreztem én is, mielőtt bekerültem, hogy csak egyszer vegyenek fel, utána már sínen vagyok, ha mindent megteszek a bentmaradásért, ahogyan a bejutásért is mindent megtettem! És az is biztos, hogy nem én leszek az, aki feladja!!!;-D

Gratulálok a felvételihez és a kitartásodhoz. Biztos vagyok benne, h el fogod végezni az egyetemet, mert annak pontosan a kitartás a kulcsa, és a kemény munka persze. Anno én is azzal a mottóval vágtam neki, h csak egyszer sikerüljön a felvételi utána már páros lábbal sem fogtok tudni kirúgni, mert NEM ENGEDEM!!! :-)

Szóval üdv a kollégák között! :-)

Kívánom,hogy az Isten egyetlen pillanatra se engedje el a kezed.

Sikerüljön az álmod!

Példaértékű a történeted.

:) akkor én ilyen ellenpélda vagyok, mert nekem általában volt szabadidőm az egyetem mellett. Az első két évben azért szorgalmi időszakban is kellett tanulni, de vizsgaidőszakban sem tanultam este 6 nál tovább.

Szóval nem lehetetlen...(3 gyerek mellett sem, ha mondjuk már nem mind 6 év alatti)

Bár a neheze az egyetem után jön!!! Szóval szép hivatás, de olyan szociális, pszichés problémákkal szembesül az ember a betegségeken kívül, amiken nem tud segíteni. Az betegségeket még lehet kezelni, de a világmegváltásról le kell mondani :)

Egyébként az orvosegyetemeken hajlamosak azt hinni, hogy, csak az a valaki, aki orvos... de szerintem sok olyan szakma van, amiben megtalálja az ember a számítását, és a saját adottságait tudását a társadalom és a benne élő emberek hasznára tudja fordítani.

Ha ilyen elszánt vagy, biztosan sikerül. :-)

Én mindenesetre nagyon drukkolok. :-)

Szia,

A nyelvvizsgát már kiküszködtem(középfokot), egyedül, a Kreatív angollal. Legalább már azzal nem lesz gond, és Latint is tanultunk középiskolában.

Írtam e-mail címet, előre is köszönöm a jegyzeteidet!!

Jó éjt!

Nahát! Ez igen!:DDD

Gratulálok ehhez a bátor elhatározáshoz!:))

Akkor a kémia: csak és kizárólag a Villányi tankönyvből és munkafüzetből szabad készülni, mert az tökéletes! A címe azt hiszem Kémia tankönyv és feladatgyűjtemény a közép és emeltszintű érettségire, de ahogy láttam, most kiadott egy új sorozatot. A neten utána tudsz nézni, van egy saját honlapja és előkészítője is (Kemavill).

Tehát tanulni a tankönyvéből, gyakorolni a feladatgyűjteményéből kell. Én csak abból tanultam és 97%-os középszintet csináltam kémiából, úgyhogy tényleg nagyon-nagyon szuper!

Kémiából vannak még számolások és kísérletek. Kísérleteket Czirók Ede kísérletes tankönyvéből érdemes átnézni, ehhez van DVD melléklet is. Ez inkább akkor fontos, ha kémiából is emeltezni akarsz, mert a középszintű kísérletek elég mórickák, de azért azokat is érdemes kidolgozni a szóbeli előtt. Kémiából is csináltam jegyzetet a szóbelihez, akkor azt is elküldöm neked, de az emelthez az kevés, csak a középszintű anyag van benne. A kísérletes könyv pontos címét is a neten tudod megnézni (én már sajnos/szerencsére felvittem az érettségi könyveket a padlásra:P).

Számolás: szintén a Villányi ötösöm lesz kémiából példatár és megoldáskötetből kell tanulni, nincs annál jobb a piacon. Van hozzá egy szűkített listám, amit a szerzőtől kaptam a kezdetekkor, mert minden példa abból sem kell és szintén más a követelmény emelt és középszinten.

Azt hiszem mostmár kötelező emelt bioszt csinálni az orvosikra, de nézz utána, mert már nem emlékszem, hogy a biosz emelt a kötelező vagy csak egy emelt érettségi valamelyik tantárgyból. De egy emelt tutira kell, és ha van nyelvvizsgád, akkor nyerő vagy!

Sok sikert kívánok a felkészüléshez!

Írj priviben egy mélcímet, ahová küldhetem a jegyzeteket!:))

Szia!

Nagyon köszönöm a sok hasznos információt!

Komolyan gondolom az orvosit, én mindig is ide szerettem volna járni, csak a nővérem rábeszélt a Műszaki Egyetemre, mert ő is oda járt. Ő félbehagyta, én elvégeztem, pedig én egészségügyi előképzettséggel jelentkeztem. Nagyon nehéz volt lelkileg és szellemileg is. Nem csak hogy nem volt gimnáziumi, műszaki szakközepes múltam, de nő is vagyok, úgyhogy volt részem megpróbáltatásokban (lekezelés, lenézés, diszkrimináció "mit akar itt egy nő?") bőven.

Az anyagi oldallal tisztában vagyok, sajnos majdnem egy millió forint félévente, nem beszélve az egyéb költségekről. Vélhetően tud anyukám támogatni, az első két évet biztosan, utána csodát teszünk.

A kémián elgondolkodtam, és igazad van. Jobb előre felkészülni, és a gyenge pontot erősíteni, úgyhogy ez lesz a másik tárgy. Megtennéd, hogy leírod, miből készültél fel?

Nagyon örülnék a kidolgozott jegyzetnek biológiából, biztosan nagy hasznát venném! (Nem is tudom, hogy tudom megköszönni)

Megpróbálok a héten beszerezni minden könyvet, amit javasolsz, és utánanézek, hogyan, meddig kell egyáltalán jelentkezni a 2012-es őszi félévre és az érettségikre.

Még egyszer köszönöm a segítséged!!

Idnus-nak. Szóval:nem értem ezt a dögöljön meg a szomszéd tehene-dolgot... Én nem kényszer jogász vagyok. Hahóó ember! Szegeden végeztem summa cum laude tudod mekkora meló az; még gyerek nélkül is; az orvosi meg szerintem még durvább; bár harmad annyi a vizsga, csak a "tömeg" nagyobb.

Én a jogot választottam, szegődtem szó alatt azt értettem, hogy láttam az orvos-rokonok példáját; igen hálátlan hivatás, nem válogathatod meg a betegeket... az hogy 30 óra talpalás után is 100%-ot kell nyújtani, mert elvárják és ha hibázol ott helyben "kivégeznek".

Hát nekem ez nem kellett...

Nem negatíva vagyok hanem realista, nem nekem való lett volna, beláttam; pedig egyszerűbb lett volna orvosit úgy ahogy kinyögnöm és kész praxisba ülhettem volna be; e tekintetben a nehezebb utat választottam.

A jogot, mint hivatást; vannak szépségei, jogon keresztül is rengeteget lehet segíteni az embereken; pl. én tanácsadásért soha! nem kérek pénzt... és látom az embereken ha tudtam segíteni, hogy hálásak; és nekem ez jó. Már rég nem a pénzhajhászásról szól a jogászszakma. Ez a nagy többségünkről elmondható.

Bolcs ferjed van. Csak igy lehetseges. Lanyomnak is kezd mar kocka orvostanhallgato feje lenni.:)

Mellesleg en nem tudnek mit kezdeni a sok beteg ember latvanyaval, szoval ez a hivatas nalam alapbol kizarva. :)

Nappalira járok, mert orvosi képzés csak nappalin van. Az első félévem félig sikerült, mert ugye kreditrendszer van, a kreditek felét sikerült megszereznem, azokból a tantárgyakból már nem kell újra mennem. Három vizsgám nem tudtam letenni idő hiányában (elszartam a vizsgaidőszakot), de az aláírást azokból is megszereztem. Úgyhogy nem kell megint bejárnom az órákra, hanem kérhetek mentességet és helyettük felvehetek más tantárgyakat, csak a kövi vizsgaidőszakban mindenből vizsgáznom kell.

Angolból szeretnék nyelvvizsgázni szeptemberben..:)