Orvos leszek, avagy hogyan valósítsuk meg lehetetlennek tűnő álmainkat (beszélgetős fórum)

SZia !:DÉn sem a jóslásban sem az isteni elrendeltetésben nem hizsek,de hiszek az egyénben...aki megéli az életét,és megvalósítja önmagát!!Nem Isten ,és nem a sors,hanem csak TE vagy aki indezt megvalósítottad,és emiattt mély hódolatom,és elismerésem...sőt ne tagadhatom írígységem feléd:DDD

Hihetetlenül tisztellek azért amit elvégeztél,és írígyellek azért amit én nem mertem.....Nekem végem ebből a szempontból ..és mindig azt terveztem amit te,de nem éreztem magam elég okosnak,és erősnek hozzá!ÉN feladtam,de te megcsináltad:DDDDDDDDDD

JÓ ilyet olvasni!!!!!

Tényleg nem rosszindulatból írtam, de 3 barátnőm és 1 barátom végezte el az orvosit Szegeden, ill. Pécsett; 18évesen kezdték és vért izzadtak. Ezt egy család-pláne 3 gyerek- mellett nem lehet megtenni. Pl 48órázni szülészet gyakon. Hetente demo-t írni, vizsgákról nem is beszélve. Ja és orvosin nem tanároknak hívjuk az oktatókat, adjunktusokat, docenseket, prof-okat, emeritus prof-okat...

Valamint igen komoly anyagiakkal is jár az esetedben az egyetem -tandíj, már csak a korod és a korábbi képzéseid miatt sem jár állami támogatás- egy 5tagú család ennyi pénzt nehezen tud kiadni.

Az egyetemi oktatók stb pedig egyáltalán nem foglalkoznak a hallgatók körülményeivel, egyszerűen nem ez a dolguk és idejük sem nagyon van rá.

És amit még meg kellett tanulniuk a barátosnéknak, barátnak, hogy az orvosi hivatáshoz sajnos nem passzol az empátia; idejük sincs rá és lelkileg sem bírnák sokáig, na jó egy háziorvos lehet kivétel (nagypapám az)... Persze meghallgatják a beteget és a magyar eü. keretein belül a legjobb tudásuk szerint ellátják őket, de az empátia inkább csak az ápolókra, nővérkékre, beteghordozókra marad, ha egyáltalán van olyanuk...

Köszi a kedves szavakat!:-)

Nem vagyunk egyformák.Mindenki másban hisz.Abban hiszek,hogy van egy másik láthatatlan világ is.

Egyszerűen csak érdekelt,vajon mit jósol a jósnő.Én egy érdeklődő,kíváncsi ember vagyok.Nem mászok bele semmi veszélyes dologba,mert nem akarok sem magamnak,sem másnak ártani.

:-D

Tiszta szívből kívánom, hogy valóra váljon ez a szép álom! :) Tisztellek, amiért nem hagytad elveszni.

Csupa szépet, jót, szerencsét, sikert és a Jóisten támogatását kívánom neked! :)

Sajnálom, ha így érzed!:(

Pedig minden szava igaz!:)

Hát legyen szerencséd!

Ha igaz...

De nekem ez a történet igencsak sántít...

Szia Hwesta!

Én nem hiszek a jóslásban, helyette Istenben hiszek (a kettő ugyanis tökéletesen kizárja egymást!) és abban a tervben hiszek, amit ő kitalált nekem!;o)

Szerintem a jósláson keresztül egy isteni tervvel ellentétes, másik terv tárul elénk, ami számunkra végső soron csak bajt és pusztulást okoz. Sokat olvasom a Bibliát, én gyakran abból merítek ihletet az életemhez, és abban egyértelműen gonosz és pusztító erők szolgáinak vannak titulálva a jóslással foglalkozó emberek. Ezért nem ajánlom neked sem, és senki másnak, hogy jósokhoz, vagy mágusokhoz menjen, ha válaszúthoz érkezik, vagy a helyét keresi az életben. Inkább fordulj Istenhez, ahogy én is tettem, mert Neki biztosan csakis jó tervei vannak az életeddel kapcsolatban! Ő tényleg sikeresnek és boldognak akar látni téged!:DDD

Sok sikert kívánok neked!

Én még keresem az utam.Van egy álmom,de néha nem merek,nem tudok lépni,hogy megvalósítsam.Nekem is önbizalomhiányom van.

Tegnap voltam bálon.Ott egy jósnővel jósoltattam magamnak.Érdekes dolgokat mondott.Bíznom kellene magamban,az érzéseimben,különben sosem találom meg a lelki békémet,önmagamat,s mindig boldogtalan leszek.Alaposan meglepődtem,mert amit elmondott,az mind igaz rám.Nem hiszek önmagamban és boldogtalan vagyok.

Akárki akármit hisz valami igazság,valóság mégis van a jóslásban.

Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves bíztatást, nagyon jólesik! Egy kis helyzetjelentés: az egyetemet nagyon élvezem, minden percét imádom, de óriási feladat előtt állok, azt már tisztán látszik! És őszintén megvallva a családomtól is hatalmas áldozatokat kíván, hiszen nekem se hétvégém, se ünnepnapom nem lehet..

Az iskolai életbe is újra bele kellett szoknom, úgyhogy a kezdés sajnos nem volt teljesen zökkenőmentes, de nem adom fel a küzdelmet és mindent el fogok követni, hogy sikerüljön elvégeznem az egyetemet..:DD

A tanáraim nagyon-nagyon kedvesek hozzám és nagyon támogatnak mindannyian, kivétel nélkül! Ez persze nem jelent kivételezést, de legalább nem nehezítik meg számomra feleslegesen a dolgokat, hanem néha extrán odafigyelnek rám és ez nagy segítséget jelent, főleg most az elején.

A vizsgák elsőre valóban nagyon rémisztőnek tűntek, hihetetlenül izgultam, még ebbe is bele kell edződnöm, de nagyon eltökélt vagyok és most hogy belülről látom a dolgokat, nemhogy elment volna a kedvem, hanem sokszorosára erősödött az elszántságom!:DD

Mégegyszer köszönöm a kedvességeteket! Hasonlóan sok sikert kívánok én is Mindenkinek!;o)

Soha nem szabad feladnunk az álmainkat, s jobb később, mint soha! Soha nem vagyunk öregek a tanuláshoz, csak lusták! :)

Gratulálok, és csak így tovább álmaid megvalósításában!

szia!

Elgondolkodtatott az írásod. Hasonló helyzetben vagyok, valahogy nem találom a helyem. Van egy magyar- német szakos diplomám, most csinálok egy tb- bérügyintézői tanfolyamot. De valahogy egyiket se érzem úgy, hogy igazán egész életembe ezt szeretném csinálni.

:) akkor kitartást kívánok.

Végülis, ha belegondolsz, más az egyetem után alapít családot, marad otthon. Tehát annyi évet nem vesztettél! Csak a vizsgákra nehogy ne merj bemenni, mint a felvételire! Akkor is be kell menni, ha azt gondolod hogy nem tudsz mindent... szerintem...

Igazi példakép lehetsz!Nem egy vagy a sok nyafogó, panaszkodó közül, hanem teszel azért, hogy úgy élj, ahogy mindig is megálmodtad!

Én felnézek rád!

Szia!

Kívánom, hogy sikerüljön!!!

Sajnos ritka már a mai egészségügyben a lelkes és becsületes orvos, szorítok, hogy te erősítsd a kivételt!:))