Orvos leszek, avagy hogyan valósítsuk meg lehetetlennek tűnő álmainkat (beszélgetős fórum)

Kedves Barátaim, drukkereim, támogatóim!

Irígy és megkeseredett ellendrukkereimnek, és gyermekszoba hiányában felnőtt, viselkedni nem tudó honfitársaimnak hála, végre valahára megerősödött bennem, hogy a legjobb úton járok jelenlegi életpályámon (hiszen ha mindenkinek tetszene amit csinálok, akkor komolyan el kellene rajta gondolkodnom, hogy végletesen elrontottam valamit az életemben)!:DDD

És mivel ez a csodás terv -hogy orvos lesz belőlem-, rengeteg áldozatot és időt követel tőlem, a jövőben nem akarok többé időt szakítani félkegyelműek leápolására. Ezért örömmel jelentem be, hogy ennek a fórumnak folytatásaként megnyitottam Orvos leszek Klubomat, ahol zárt körben folytathatjuk tovább épületes párbeszédeinket az orvossá válás szépségeiről és küzdelmeiről! Minden kedves érdeklődő barátomat szeretettel várom a klubban, mert ebben a fórumban én a továbbiakban már nem fordulok elő.. Randi tehát az új helyen!;o)

Az, hogy ilyen világosan látod az előtted álló akadályokat, az már fél siker. Nem is, annál több!

Nagy igazság, hogy a család nagyon fontos. A társadalom legkisebb, több tagból álló sejtje. Ha az jól működik, akkor minden elképzelést meg lehet valósítani.

Szia!:)

Egyáltalán nem veszem kötözködésnek, nagyon józan kérdés, valóban nem elhanyagolható ez a terület..:)

Én honvéd- és katasztrófaorvos szeretnék lenni, tehát nem csak egy évtizedig, hanem talán sosem teszek majd túl sokat a közös kasszába..:)

Eddig is itthon voltam a gyerekekkel, tulajdonképpen a férjem tartotta el egyedül a családot, én csak segítettem neki a vállalkozásában. Nem mondom, hogy felvet minket a pénz, beosztással élünk, de azért nem szűkölködünk. A luxus dolgok számunkra nem elengedhetetlenek a boldogsághoz: nincs plazmatévénk, két autónk, úszómedencénk vagy jacuzzink, és csak ötévente járunk külföldre nyaralni és ha úgy jönnek össze a dolgok, akkor belföldre sem megyünk. De ettől még elégedett és vidám emberek vagyunk, mert nem a pénzünk mennyisége határozza meg az önmagunkról alkotott képünket. Sok barátunk van és sokan szeretnek minket, ezért úgy tűnik, mások sem a pénzünk mennyisége szerint értékelnek minket. Valahogy majdcsak megleszünk ezután is..:DDD

Szia,

gratulálok, bátor vagy, és maradj ilyen elszánt továbbra is:) Milyen orvos szeretnél lenni?

Semmiképpen nem elítélendő, amit vállaltál, sőt tiszteletreméltó, viszont ne vedd kötözködésnek, csak kíváncsiságból kérdezem, hogy felkészültetek arra, hogy te egy jó évtizedig nem nagyon tudsz majd tenni a közös kasszába? Ehhez bizony a férjednek is nagyon elszántnak kell lennie, előtte is le a kalappal, ha végigcsinálja.

Hajjajj, ismerem ezt az érzést, hidd el! Évekig tartott nálam is, mire helyre tettem magamban. Egyetlen dolog segített: tudom, hogy a gyerekek jó kezekben lesznek az Apjuknál, míg én távol vagyok. Ő is boldogulni fog velük és jól meglesznek együtt!:)

Sajnos nekem most fel kellett készülnöm arra, hogy két évig főleg hétvégi anyuci leszek. Nem örömmel teszem, dehát ez az ára! Tudom, hogy ezen sokan megütköznek - köztük a saját szüleim is -, de azt gondolom, hogy azért mert anya lettem, még nem szűntem meg értékes-, és önálló küldetéssel rendelkező emberi lénynek lenni, akinek ugyanúgy van betöltendő életfeladata, mint a családja többi tagjának. A család pedig pont arról szól, hogy segítünk egymásnak azzá válni, amivé válnia kell! Az akadályokat pedig együtt, közös erővel toljuk félre az útból, egymás érdekében. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt tizenöt évemet én teljes egészében a családomnak szenteltem, értük és nekik éltem. Nem lehet tehát azt állítani, hogy nem vettem ki a részem az otthonunk építéséből.

Sok sikeres nő mögött ott áll egy remek férfi, ahogy sok sikeres férfi mögött is ott áll egy remek nő. Hogy melyik családban melyik verzió valósul meg, azt nem mi döntjük el, hanem az élet. Ezért pedig senkit nem lehet bűntudat alá helyezni! Sokfélék vagyunk és a sorsunk is sokféle. Mindenkinek a saját útját kell megtalálnia és ha valaki olyan szerencsés, hogy ebben a családja maximálisan mögötte áll és támogatja, akkor még inkább kutya kötelessége a legtöbbet kihozni magából, legyen bár nő vagy férfi.

Ha eljutottál odáig: én rengeteg gyakorlati trükköt tudok majd mondani, hogy lehet összeegyeztetni a családot és az orvosit. Ezeket mind a saját bőrömön kellett, gyakran keserves időszakok árán megtanulni, de örömmel megosztom veled, hogy neked már ne kelljen ezekkel bajlódni!;o)

Szia, köszönöm:-)

Hullámvölgy aljában vagyok, nem látok ki belőle. Csak a félelmet érzem, hogy mi van ha nem, és hogy tuti ezt akarom-e?Mármint nem orvosnak lenni 35 éve, gyötrőn, hanem, hogy megtehetem-e a családdal. :-)

Tanulok tovább, de lehet igazad lesz és csak jövőre érettségizem, nem októberben. Rengeteg a biosz anyag és sajnos nem boldogulok a genetikával.

A beszólóval nem törődünk, mindenki a saját útját járja, legyen ez az ő baja. De ahogy látom, te is csak mosolyogsz rajta.:-)

Köszönöm szépen, kedves vagy!:D

Ma találtam egy cikket a sulineten (fel is tettem a honlapomra), amiben egy hatodéves orvostanhallgató lánnyal készítettek interjút. Annyira örültem neki, hogy felfedeztem, mert ő is teljesen azokat a dolgokat említi meg a siker zálogaként az orvosin, amikre már nekem is sikerült rájönnöm az elmúlt félév során az egyetemen. Remélem, hogy maximálisan be fogom tudni ezeket tartani és így már tényleg nem marad el a várva-várt siker!;o)

Egyet megígérhetek: én mindent el fogok követni, hogy sikerüljön és senkinek ne okozzak csalódást, aki hitt bennem és akinek példát tudtam mutatni! A többi pedig már Isten kezében van..;o)

Régen olvastam olyan klassz cikket, mint a tied!

Szerintem nem kérdés: orvos leszel (az a pár kemény év hamarabb elrepül, mint gondolnánk), mert tonnányi az erőd, a hited, és a párod is melletted áll.

Ráadásul öröm lesz nézni, ahogy a gáncsoskodóknak lefittyed majd a szájuk. :D

Üdvözöllek miss negatívum! Pedig milyen jó is egy fórum ellendrukker nélkül!

Szerintem belőled az irigység süt.

Ne viccelj, Adry!:OOO

Irgum-burgum, mit képzelsz! Még szinte el se kezdted a felkészülést és máris fel akarod adni??!!!

Nagyot csalódtam benned, ha most feladod!:@

Tessék összeszedni magad és folytatni a tanulást! Ha ki vagy akadva, akkor kapcsolódj ki: nézz meg egy jó kis orvosos mozit (Gifted hands, Patch Adams, Eszeveszett küzdelem), vagy olvass el egy jó kis orvosos regényt egy orvos-író tollából (Cronin: Réztábla a kapu alatt; George Sava: Gyógyító kés vagy Egy sebész útja) és töltsd fel magad motivációval! Ha már ilyen hamar feladod, akkor hogy fogod elvégezni az egyetemet?! Hidd el: bejutni sokkal könnyebb, mint elvégezni!

Drukkolok neked!;o)

szia, kicsit belezavarodtam.te most voltál első évfolyamos?most leszel szeptembertől másodéves?

vagy:most voltál másodéves?és most leszel harmadéves?

bocsi....:-)

Meg tudod csinálni, menni fog, csak ne add fel idő előtt! Nem számít meddig tart, ha 45 évesen leszel orvos, akkor is sok szép éved lesz még ezen a szép pályán dolgozni! Legfeljebb már nem lesz belőled osztályvezető főorvos, na és??;o)

Nekem most a nyár a munkáról szól.. Nem mondom, hogy sajnos, mert szeretek dolgozni! Ha pedig kimerültem, akkor pihenek egyet-egyet a csodás kertemben. Hála Istennek, nem a városban lakom, úgyhogy itt minden nap egy nyaralás, ha nem kell dolgozni..:DDD

Egyetemi elfoglaltságok nincsenek, első-harmadik és ötödik év végén van egy hónap nyári kórházi gyakorlat a vizsgaidőszak után, de ez nekem ugye csak jövőre esedékes. Én most csak anatómiából pótolom, amivel el voltam tavaly maradva: a funkcionális anatómia könyv szövettanát tanulgatom..;o)

szia, én két emeltet "szeretnék" tenni.Nincsen nyelvvizsgám, csak alap. Hát.....nehézkesen megy.

Meglátjuk. Te élvezed a nyarat? Ilyenkor nincsenek egyetemi elfoglaltságok?

Dinocska777!

A reggel indított fórumod törölték? Írtam én is nem találom.