Oncompass Medicine szolgáltatás vélemények, tapasztalatok (beszélgetős fórum)

"Közben próbáltam elképzelni a lentebb írt esetet Oncompass nélkül, mert ugye oda kevesen jutnak."

Az ilyen eljárásokban, vizsgálatokban az lenne a jó, hogy személyre szabott lehetne a kezelés, nem sacc/kb próbálkozás. Gondolj bele egy snassz antibiotikumot is hogy írtok fel? Nem kitenyésztve, csak talán jó lesz, ha nem majd visszajön. A célzott is jó lenne, de ugye nem pazarolunk mintavételre, tenyésztésre, ráküldjük a szélesspektrumút, aztán majd vegyen a beteg saját zsebből probiotikumot, meg hüvelykúpot, de lényeg hogy a mintavétel, tenyésztés árát megnyerje az állam. Hogy mit okoz, meg hogy lesznek egyre ellenállóbbak a baktériumok már nem érdekeli az államot. Anno egyszer a gyerekem torokváladékát állatorvossal tenyésztettem ki, tűpontosan meglett mi az a cucc ami jó a bacijára, doktor rokonnal meg felírattam, nekem megérte, a gyerekorvos nem tette volna meg.

A specifikus, személyre szabott orvoslás bevezetése az elején hihetetlenül drága lenne, de hosszútávon hiszem hogy megérné. Még egy államnak is, hogy a polgárai nagy arányban, kevés visszamaradó mellékhatással gyógyulhatnának, azon felül hogy megőriznék a munkaképességüket és összegészében, hosszútávon lehet az eü-t se terhelnék annyira. De ez egyre inkább utópia.

Csak az én apró példám, azért hagytam ott az állami rendszert, mert egy olyan cucc járna nekem, aminek se szeri se száma a durva, nagy arányban előforduló mellékhatásoknak. Akik velem egyidőben kezdték mostanra, nem egész 3 év alatt egytől egyig lerobbantak tőle úgy hogy sosem voltak igazán jól. Én sem vagyok jól, de stagnálok egy középcar szinten, ránézésre senki nem mondaná meg, hogy valószínűleg nagy a baj nálam. A különbség annyi volt, hogy mertem kérdezni, ellentmondani, asztalrabacni és 38 évesen szem előtt tartani hogy hogy akarom és hogy nem akarom eltölteni a hátralévő életemet. Elmentem magánban oda ahol a lehetséges mellékhatásokra szűrve kerestünk egy olyan cuccot amire azt mondtam, hogy oké valamit muszáj ezt vállalom, mert ezzel viszonylag jó életszínvonalon lehet élni pár évig az tuti, aztán meglátjuk. Ez a cucc 4-szer annyiba kerül, mint amit az államiban adtak volna. Nem horribilis összeg, mondjuk ha az állami cucc egy évre 80ezer akkor ez 300-350ezer. Tényleg nem pénz, egy átlag halandónak is bőven megérné, csak egyszerűen el sem jut az állami rendszerben addig az infóig, hogy picit saját zsebbe nyúlva azért lehet másik, humánusabb út is. Az államnak meg 40 éves kor alatt sem érsz ennyit, inkább megy ágyúval verébre, de az a cucc olcsóbb "20 forinttal" a mellékhatásait meg úgyis a beteg viseli.

Nem mindegy a genetika, az életkor, aktuális állapot, egyéb betegségek, meg még az orvosok sem tudják mi minden befolyásolhatja a betegség és a kezelés lefutását.

Az akkor 30 alatti barátnőm onkosa ült le egyszer mellém a váróban, míg vártam barátnőm kemojának lecsepegését, nem tudom miért csak úgy beszélgetni akart gondolom, jó car nap volt, rengeteg fiatal beteggel. Ő mondta, hogy sajnos a rák megszűnt az idősek betegségének lenni, sok a fiatal, ez pedig hozza azt, hogy egyre hatékonyabbnak mutatkozik a kezelés, miközben maga a betegség agresszívebb arcát mutatja.

A fiatal szervezet a legdurvább citotoxikus carokat is képes kidolgozni magából, kezelés nélkül viszont ahogy a szervezetük gyorsabb regenerációra képes, sajnos a rákos sejtjeik is gyorsabb osztódásra képesek, agresszívebben halad előre, hamarabb dob áttétet. Míg egy idős szervezetnél előfordulhat hogy tovább él kezelés nélkül mint kezeléssel, mert a kezelés gyorsabban pusztítja a sejtjeit mint ahogy a rák terjedne, a regeneráció lassabb, de grátisz a rákos sejtjei is lassabbak. Erre van a folyamatos kontroll, hogy lássák mi áll vesztésre a kezelés alatt.

Ő ezt mondta, aztán hogy ennek mennyi a tudományos alapja, ez hány százalékban igaz vagy sem azt nem tudom.

Több idős ismerős (75+os) él kezelés nélkül évek óta rákkal. A legfurább egy néni kissejtes tüdőrákkal, vagy 5 éve "meg kellett volna halnia", kapott egy kísérleti biológiai terápiát, ami nála működött úgy hogy bár nem tűnt el a rák, de stagnál. A többségnél viszont nem működött. Ez a néni a covidot is lazán vette, az orvosok is csodájára járnak.

Kemo sem egyféle van, rengeteg sok összetétel, arány, dózis, alkalmazási protokoll, infúziós, szuris, tablettás, meg még ki tudja mi nem. Még a kifejtett hatás sem ugyanaz, valakit földbe döngöl, valaki jobban lesz tőle.

Tavaly az 50 éves barátnőm a befekvős 3 napos kemo után "tablettás" kemot kapott és ezektől erősödött fel, a haja ugyan kihullott, de tudott újra enni, sétálni, erősödött, hízott is, lett energiája, egy fél évvel meghosszabbította és elviselhetőbbé tette az életét, de a rák győzött. Nagyon rosszul volt mielőtt elkezdték a kezelést és a kemotól egyre jobban érezte magát ezért az utolsó előtti pillanatig nem hitte, hogy meg fog halni, pedig az eredményei egyre rosszabbak voltak, borzasztó gyorsan terjedt a rák és az orvosok tényként közölték vele már az elején, hogy csak életet tudnak hosszabbítani, max 2 évet adtak neki, sajnos csak 6 hónap sikerült.

Olyat is hallottam már hogy valaki azért nem csinálja végig a kemoterápiát mert nem bírja. Tehát rosszul van tőle.

Az nekem is nagyon érdekes hogy sok olyan esetet láttam már hogy semmi bajuk nem volt, de észrevették a rákot, elkezdték a kezelést és attól kezdve nagyon rosszul volt.

Közben próbáltam elképzelni a lentebb írt esetet Oncompass nélkül, mert ugye oda kevesen jutnak.

Anyu sem vállalt kemót, egyet kipróbált, utána még a rendelésre sem ment vissza. Mi jártuk ki azt a keveset, amit elfogadott.

Nem, nekem nincs, majd lesz, valami másik (egyelőre) be nem azonosítható immunrendszeri probléma van (de a rák is immunbaj), a kezelés sacc/kb ugyanaz tud csak lenni, csak ez nem ér véget vagy bizonytalan hogy véget ér-e. Bázis terápiák, könnyített kemok (ugye egy autoimmunak élni kell rajta, lehet sosem hagyhatja el), biológiai terápiák, szintén rengeteg sok, akár maradandó mellékhatással. Hát nem tudom melyik a rosszabb, a total bizonytalanság, orvosi kísérletek életed végéig vagy car x idő de legalább a gyógyulás reményével.

Egyik sem jó buli.

Barátnőmnek nem használt a protokoll, az oncompass jóslata bebizonyosodott, de kénytelen volt végigopni 16 kemot, mert az volt a protokoll. Könyörgött az orvosoknak, hogy vegyék le a mellét és hagyják békén. De nem, 30 alatt nem az a protokoll...

Borzasztó volt. Begyulladt, terjedt, tényleg az a kemo olaj volt a tűzre, arról nem beszélve hogy pusztított mindent is, de fiatal volt, éppen kibírta. Viszont úgy legyengült hogy féltek műteni is, ott is húzták az időt. Szerintem az utolsó pillanatban műtötték meg. Felépült, de 1,5 évbe került, hogy azt mondja jól vagyok.

Sajnos az az oncompass jóslat is bejött hogy 5 éven belül kiújul. Másodszor Ausztriában műtette meg magát, orvosi ellenvélemény mellett levetette a másik mellét is (maga a sebészi munka a magyar államihoz képest trágya munka volt) a kemot nem kérte, semmilyet, egy darabot se, ugyanazt a protokollt akarták lenyomni rajta. Műtét után 1 hónap alatt teljesen felépült és eltelt azóta 3 év. Jól van. Ő azt mondta tuti nem élte volna túl ha újra vállalja azt, ami már bebizonyosodott hogy nem működik.

Én sem a javasolt protokollon vagyok, így lassan 3 év távlatából úgy néz ki hihetetlen szerencsém van, hogy mertem és tudtam nemet mondani annak ami nekem "járna" az állami eü-ben.

Most nem tudom hogy megy, de anno adatbázist építettek.

Barátnőm "rákos életútját" is végigkövették. Megnézték a genetikáját, hogy mit jósoltak x kezelésre, aztán hogy az a kezelés hogy hatott, majd mi lett a végkifejlet.

Van benne ráció, a személyre szabott orvoslás felé léptek volna/lépnének csak épp az állam nem áll be mögé (nem csak a magyar nem), magánszemély meg igen kevés van, aki megengedheti magának a kiterjedt vizsgálatot, pláne a javasolt kezelést, így kis számú marad a minta és nem tudnak előrelépni.

Látjuk, hogy az ember addig értékes amíg nem beteg, hozza a hasznot, ha már beteg akkor max. látszatintézkedések vannak, mismásolàsok, de abszolút megúszásra mennek, életminőség nem szempont.

Saját példámon is látom, látom hogy jártak azok a sorstársaim akik nem mertek ellentmondani az államnak dolgozó profoknak és/vagy nem tudtak kezelést választani, mert azt a tb nem állja, csak azt ami a legolcsóbb, bár nem annyira hatékony cserébe jó eséllyel olyan mellékhatásai lehetnek, hogy az eredeti bajodat már nem is érzed annyira rossznak.

Car világ van és csak rosszabb lesz.

Barátnőmnek rendes genetikai vizsgálat volt.

Leletekből dolgozva azt mondom parasztvakítás.

Én magamnak néztem komplett genetikai feltérképezést, vérvétel, székletvizsgàlat, vizelet és tetőtől talpig mindenféle képalkotó vizsgálat 5000 euró. De az egy másik cég volt.

Csak barátnőmön keresztül szerzett tapasztalat alapján rákérdeztem az immunológusnàl és ő mondta hogy ő az alapján nem döntene így nem csináltattam meg.

Van valami konkrét problémád? Ha igen annak járj utána, hogy az állami eü, kezelő orvosod hogy viszonyul hozzá.

6-7 éve barátnőm rákos volt és hiába mondta meg az oncompass hogy neki az a kezelés nem fog használni, az állami eü akkor végignyomta a protokollt, mert az "jár", nem fogadták el az oncompass eredményt 😕 Természetesen nem is ért semmit a kezelést, csak megkínozták, olaj volt a tűzre az a kemo amit kapott és csak az idő ment vele.

Nem tudom azóta változott-e a hozzáàllás.

Soha nem hallottam erről, de ahol csak a diagnózis 1,5-2 MFt azok vagy nagyon tudnak valamit, vagy óriási lehúzás az egész.

Mennyibe kerülhet meggyógyulni ? és mint tudjuk, a halál nem válogat és nincs ellene orvosság.

Tudjuk azt is, hogy aki időt nyer életet nyer, így kiváncsi vagyok én is a tapasztalatokra.