Nem fogom hagyni, hogy az anyukám otthonba menjen (beszélgetés)
Amelyet én ismerek, az olyan "közepes", se nem "borzalom", se nem luxus.
A szomszédasszonyom azonban, aki onnan ment nyugdíjba (ápolónő, fodrász, programszervező stb. volt), azt mondja, hogy azoknak, akik oda kerülnek (és még nem teljesen demensek) kb. a 10%-a egy hónapon belül elhalálozik, mert megviseli őket a környezetváltozás, a körülmények, a tudat, hogy a szeretteik lemondtak róluk. (Az öreg fa és az átültetés...)
Aki kérdezte, az kipróbálta, adott a hozzátartozójának. Azt mondta jobb lett, mint előtte.
Az én hozzátartozóm előbb távozott, mint hogy megtudtam a megoldást.
Talán úgy, hogy ápolják otthon. Nagyon sokan megtehetik ezt, pedig nem olcsó. Most nálunk 1 millió, 2 ember van felváltva. Ha orvos van a családban, még infúzió és egyebek is elintézhetőek otthon. Ha egy sobát és a fürdőszobát akadálymentessé tudják tenni, lehetséges.
Én is szívesen maradnék itthon, de ha demens leszek, állítólag mindegy, mert a "magam kis világában élek.". Az meg mindegy már akkor, hogy hol.
Nincs fb-om de az apósom is közeli kisvárosba került.
Jól érezte magát,,hárman voltak a szobában.
Jó kis programok voltak.
Rendes ellátás.
Sokat jártam hozzá,,más -más időpontban,,mindig rendben volt.
Egyszer egy sürgősségi orvos előadásán kérdezhettünk és azt kérdeztük, mit tegyünk az időssel, ha éjszaka mászkál, folyton menne valahová.
Azt mondta, ez agyi oxigén hiány. Adjunk neki Diaphylint és Suprastint, majd este kávét. Ezen elcsodálkoztunk.
Azt mondta ezektől kitágulnak az erek és aludni fog.
Egy próbát megér.
Biztos, hogy van másik otthon is a környéken, vagy keress egy fizetőset olyan helyen, ahová normális a közlekedés, könnyen el tudsz jutni látogatni.
Sokszor vannak a jobb otthonok kisebb településeken. Illetve egy ismerős házaspár, akik fittek, jókedvű 70-esek, Érden költöztek be egybe, ami apartmanos, és remekül vannak. Igaz, be kellett tenni pár milliót és fizetős. Ők egy szép családi házból költöztek 200 km-ről, és mégis tetszik nekik. A gyerekeik Bp-en élnek.
Oda csak olyanokat vesznek fel, akik még nem fekvő betegek. Ezért időben kell dönteni, mert várólista van!
"sokan úgy gondolnak az otthonokra, hogy az valami szörnyűség, pedig csak körültekintően kell választani"
Így van. Nagyim itt volt, és jól érezte magát:
Ezen el kellene gondolkodni, mert ellentmondásos helyzet.
Persze, a kezdődő demencia miatt előfordulhat ilyen. Meg még komolyabb dolgok is... Egyik idősebb ismerősöm például, miután özvegyen maradt, rettenetesen szenvedett a magánytól. Addig rágta a lányai nyakát, hogy otthonba akar menni, amíg mindent elintéztek. Be is költözött. A boldogsága, hogy társaságba került fél napig tartott. Sírva könyörgött a lányoknak, hogy vigyék haza, ő itt nem marad. Végül is a saját otthonában halt meg, évekkel később.
Így igaz. Még a fizetősökbe is várólista van.
Állami meg kihalásos alapon, van, hogy éveket kell várni.
Napi 6-8 órára fogadni valakit egy hónapban több százezres tétel.
Tudod finanszírozni? Éjszakákat megoldani úgy, hogy mellette napközben dolgozol?
Hosszú távon nehezen bírható.
Nem a demenciára gondoltam pont,,inkább általában véve.
Nem tudhatjuk mi lesz,,
De honnan fogjuk tudni, hogy eljött az ideje? Ha arra várunk, hogy majd a gyerek jelzi, akkor valószínűleg kezd velünk tele lenni a púpja...miközben mi azt gondoljuk, még van időnk.
Nem mindenki válik demenssé. Tény, hogy mostanság mintha gyakoribb lenne...
Csak még egy gondolat,,én is ezt teszem ha itt lesz az ideje és még tehetem.
Soha nem raknám ezt a terhet a gyerekeimre.
Ez nem valami önfeláldozó gesztus,,,szeretném ha elhinnék,,és eszerint hagynának cselekedni.
Egyetértek azokkal akik azt javasolták engedd.
Nehéz ez,,de sokan úgy gondolnak az otthonokra ,hogy az valami szörnyűség,,pedig csak körültekintekintően kell választani,,annyit lehetsz vele amennyit csak akarsz.
Hidd el neki, ha ezt kéri ,,akkor ezt akarja.
Néha,,sokszor,, azt gondoljuk tudjuk mi azt mi a jobb nekik,,pedig nem így van egészen.
Ha még tiszta elmével ő úgy dönt, hogy otthonba szeretne menni, akkor segíts neki ebben.
Vannak otthonok, ahol saját, megszokott bútorait is viheti magával. Így majd az emlékezete kapaszkodhat ezekbe.
Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy majd ápolod, ha ő nem akarja?
Én megértelek.
De ha ő akar menni, ne gátold meg, ha úgy érzi, jobb úgy, valójában igaza van.
Merre laktok?
Pont egy ismerősöm intéz ilyen miatt otthont az anyukájának. Veresegyházán van kettő is.
Nem találkoztam vele hetek óta, így nem tudom, hogy állnak, de ha visszajön szabiról megkérdezem.
Nem tudom, hogy mit tennék. Mi a férjem édesanyját, magunkhoz vettük. Nem volt könnyű, de még sem otthonban volt. Aztán a sógornőm beadta egy otthonba, ahol még 2 évig élt.
Ha én dönthettem volna, akkor nálam maradt volna végig.
Sajnos, simán lehet, hogy a férjem is hasonló lesz. Még fogalmam sincs, hogy mit csinálok majd vele. Mindig mondom neki, hogy keresek neki egy jó otthont és majd sokat látogatjuk, de nem hiszem, hogy meg fogom tudni tenni....
Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz helyzet!
Erre kapcsolatok, emberek, munkahelyek sok minden rámehet, bármennyire igyekszik az ember a lehető legjobban csinálni!
Többször és jól gondold végig!!!
( nekem nem sikerült 😢, Te csináld jobban !!! )