Önbizalom - feltételes vagy feltétlen? (beszélgetős fórum)

1) Ez nem baromság. Légy szíves, ne nyilatkozz így a fórumomról.

2) Olyan apropóból ír ide, mert talán ide tartozik - és az a valaki nem tudhatja, hogy te nem érted.

Az viszont szívás, hogy amióta megkérdezem, mi ez a baromság, azóta valahányszor hozzászól valaki, nekem mindig szemem előtt lesz, mint általam is hozzászólt téma.

Holott tényleg csak az érdekelt volna, milyen apropóból ír ide valaki ilyesmit.

Azért javítottam, mert Te is javítottál, ami meg számomra volt evidens, hogy mindenki érti, aki itt olvassa.

"Ennek egyik tipikus előfordulása a "blogozás".

Másik formája a fórumozás."

Még mindig a forrást és az egésznek az apropóját kérdezem.

Nem a részleteket. Azt felesleges ismételgetni.

Honnan szeded ezt az egészet?

OK, köszi, mindezt tudjuk.

De amiért beidéztem:

"...noha pályája elején komoly falakba ütközött mivel nem éppen babaarccal áldotta meg a sors."

Az orra miatt több helyről is eltanácsolták, de volt egy ERŐS BELSŐ ÖNBIZALMA, nem zavarták őt a külső vélemények, addig ment, míg felismerte valaki, hogy egy gyöngyszem.

Barbra Streisand kétszeres Oscar-díjas, háromszoros Golden Globe-díjas és többszörös Grammy-díjas amerikai színésznő.

Ő főleg színésznő volt, igaz énekesnő, és zeneszerző, rendező, forgatókönyvíró és producer is.

Tudom ízlések és pofonok, de nekem tetszett, tetszik. Pont az egyedisége miatt, a szemei szépek.

Na, OK, akkor még egyszer. :)))

(Egyébként vicc nélkül, fontos, hogy képben legyen az ember ezzel.)

A) Feltételes/külső önbizalom: olyan az önbizalmad, olyan az önbecsülésed

A.1) ahogy éppen akkor a környezeted, a számodra mértékadó személy éppen akkor a tudtodra adja

A.2) ahogy az ismereteid szerint, a médiákból a tudomásodra jut, hogy milyen menőnek lenni, és te mennyire felelsz meg ennek

B) Feltétlen/belső önbizalom:

Amikor nem befolyásolja az önbizalmadat a környezeted vélt, vagy valós véleménye

Az önbizalom, mint neve is mutatja, ÖN, azaz belső.

Milyen alapon választod erőltetetten ketté?

Idepottyan, amikor az ember nem esetleg pontosan szellemi mélységekbe gondol mepepottyanni, csak nézelődik a Hoxán.

A csuda se gondol pont az önbizalomra. De egye fene, két "ki látta anyósomat" és "hol lehet fűzfarügyszippantót kapni Lovász megyében" típusú kérdéskör között még egye fene, belefér az estémbe, megnézem.

Azonnal el elején olvashatom, hogy kétféle önbizalom van. És én itt megakadok.

Miért gondolod, hogy kettő van, miért nem három, miért nem egy, és mi vezetett a felismerésre?

Az ilyen felvezetést még egy kávéhabos csajos cikkben is megtalálom. Itt nem.És innentől az egész alátámasztás nélküli, akár légből kapott duma is lehet.

Külső/feltételes önbizalomra példa:

"Barbra Streisand az az énekesnő, aki képes volt felvállalni külsejét, noha pályája elején komoly falakba ütközött mivel nem éppen babaarccal áldotta meg a sors. A visszautasítások természetesen nem estek jól neki, de nem akart teljesen átváltozni. Hitt a tehetségében, és a hangjával akart sikereket elérni."

Megemlítetted nagyon helyesen az egyik lényeges csatornát az "önvisszaigazolás" tekintetében.

A netes kommunikáció meghozta a netes, virtuális ismeretséget - és így a netes szeretem, nem szeretem szitut.

Ennek egyik tipikus előfordulása a "blogozás".

Másik formája a fórumozás.

Egy előnyét azért látom ezeknek az elektronikus formának: megszólalhatnak olyanok is, aki fizikailag, lakhelyileg egyébként elzártak lennének az eszmecserétől.

Tudom , alkalmazom is, ismerősöm is alig van, hiszen a családom minek jelölgessem be, azokkal nem ott élem az életem.

Aki meg ismerős "csak" nem igazán érdekel sértődik, vagy sem.

Inkább oldalakat követek, amik elvisznek ismeretlen tudományok,találmányok, események világába. :)

Az interneten ismeretlenül, hamis önképet adhatunk a másiknak. Lehet a lelkét simizni úgy, hogy közben többet ártunk, mint segítenénk.

A Face is egy borzalmas önbizalom erősítő lehet. Nagyon sokan ott élik az életüket, közben elvárják, hogy like özönnel árasszák el a lükét. Megsértődnek nagyon sokan, ha nem isteníted a legújabb fotóját, frizuráját, kajáját stb. Miközben az igazi értékek elvesznek.

Természetesen igaz ez, az önbizalom rombolásra is. Tönkre tehetnek öngyilkosságba űzhetnek, főleg kamaszokat.

Ezért nem hiszek a neten keresztüli erősítésben, persze ez mindösszesen egy vélemény, másnak lehet róla eltérő véleménye, netán még más tapasztalata is.

Számomra fájdalmas és szánalmas is egyben, amikor valaki a saát családját, aki ott él vele egy lakásban a neten köszönti fel, születés és névnapja alkalmából, karácsonykor stb.

Elgondolkodtat, most kinek is akar megfelelni ilyenkor az ismerősöknek, kollégáknak? Nem lehetne ezt személyesen? Főleg, ha a gyerekemről, szülőmről, férjemről van szó.

Képletesen nyakon is csapnám a férjem, ha nem személyesen kívánna boldog születésnapot, hanem a Facén keresztül a másik szobából.Akkor inkább ne is szóljon semmit, de ne majomkodjon!!

Sokak örömére közlöm: nem indítok újabb témát a közeljövőben.

De nem azért, mert "elvettétek a kedvem", és nem azért, mert nincs több ötletem... :)

Azért, mert ez az "Önbizalom" topic a legáltalánosabb, legtöbbeket érintő és az élet legtöbb (szerintem minden) részét erősen befolyásoló téma.

-------

Írjak egy hevenyészett listát arról, hogy mikor van komoly jelentősége az önbizalmad milyenségének?

Megemlítsem azokat a szituációkat, amikor az önbizalmad határozta meg a döntésedet?

Beszéljünk arról, a nagyon sokakat érintő érintő témáról - legtöbbször csak gondolatról -, hogy "nem itt lennék, ha akkor..." - bíztam volna magamban?...

Csak arra akartam rámutatni, hogy érdemes erről gondolatot cserélni, mert van esélye annak, hogy tudunk egymásnak segíteni az önkép kialakításában.

:)))

Teljesen igazad van, csak innen "tudod", gondolhatod, hogy milyen a környezetem.

Hát, ne tudd meg!!! :)

Megvan mindkét véglet - a szó legszorosabb értelmében...

"Amikor meglátok a címet, mindig tudom ki indította."

Köszönöm, ez megtisztelő.

"Neki valószínű ezek az itt visszacsatolt pozitív hozzászólások erősítik az önbizalmát."

Azt hiszem, hogy kezelni tudom a helyem a világban.

Az azonban tényleg jó, ha csak egy fórumozó is elgondolkodik azon, amit röviden felvázolok, vagy részletesebben utánanéz annak, mert érintve érzi magát, vagy környezetét a témában.

"L’art pour l’art", azaz öncélúan soha nem dobok fel témát.

A tájékoztatási és/vagy a segítség adási szándék mindig benne van.

Guruljka, "lényegében" igazad van.

De, az 1.hsz. az marhára nem "filozófikus", hanem a kemény, valóságos mindennapjaink problémájának, az önbizalom (önbizalomhiány) mibenlétének és feltételeinek rövid összefoglalója.

Ami az ovónénis sztorit illeti, az arra történő reagálás, hogy említettem a gyermekkor jelentőségét a későbbi életszakaszokban.

Zavar, hogy gondolkodásra késztettelek ezzel a hozzászólással?

(Van ám, akinek ez még fáj is. :))

De teljesen igazad van, ha zavar, ha a közeledben valaki gondolkodik, akkor tényleg jobb ha elkerülöd a társaságát.

Keveredés történt:

Ide került egy filozofikus írás (gondolom, annak szánta az írója), majd egy kellemetlen történetre asszociálva konkretizálta az önbizalom építésének fontosságát egy másik valaki.

"Még nem a legszebb, de tudom sokkal többre vagy képes , még gyakorolj." - ezt mondtad a gyereknek.

Mit írtam? Pontosan ezt.

Ne azt mond a gyereknek, hogy te ügyetlen vagy, hanem amit csinálsz, az még nem olyan, amire képes vagy.

Azaz: Te OK vagy, de az írásod még nem OK.

Tehát teljesen jól mondtad a gyereknek.

Kedves Bözsi néni!

Ne döngöld a földbe a feltételes önbizalmamat! :)

"a legtámogatóbb család mellett is tönkretehetik az önbizalmat"

Erről is írok az 1. hsz-ben.

Te OK vagy, de a figyelmed most nem volt OK: :))

Zagyvaság ez az egész. S család persze fontos, de a legtámogatóbb család mellett is tönkretehetik az önbizalmat pl. az iskolatársak, a többi kiskölyök, akik csúfolják a gyereket. Bármiért, mert szemüveges, vagy szeplős, vagy túl sovány, kövér, stb.

Szóval szerintem hagyd az áltudományos, felületes ökörségeket.

"Mindenkinek kell valami, hogy értékesebbnek gondolják, ha nem kapja meg a környezetétől."

Mármint, hogy értékesebbnek gondolja saját magát.

Igen, kell.

A szokásos okoskodása, mert hozzászólni, érvelni már nem tud.

Kiragad egy témát a netről (gondolom én) és aztán feldobja, mint kútfőből kipattanó okosságot.

Amikor meglátok a címet, mindig tudom ki indította.

Neki valószínű ezek az itt visszacsatolt pozitív hozzászólások erősítik az önbizalmát.

Mindenkinek kell valami , hogy értékesebbnek gondolják, ha nem kapja meg a környezetétől.

Ha nem tudsz véleményt nyilvánítani,mi a fenének irkálsz ki ilyen fórumokat.

Neked ez kell az önbizalmadhoz?

Így érzed magad fontosnak, ez eteti az önbizalmadat?

Egy ilyen sztorira illene reagálni, igaz 2 felet kell meghallgatni, egyik oldalt hallottad, de nekem ez hihető .

De, ha nem lenne igaz, akkor is lehetne értékelni egy ilyen szituációt.

Ne közhelyes kérdéssel válaszolj, hanem érvekkel, hogy mit nem lenne szabad tenni, mekkora traumát okozott ez a némber a gyerekeknek.

"SOSE MOND A MÁSIKRA, HOGY: TE KEVÉS VAGY.

(TE EHHEZ NEM ÉRTESZ. BÉNA VAGY!, stb.) "

Javító szándékkal miért ne lehetne mondani?

Vannak olyan emberek, akik bár szeretnének valamiben jók lenni, úgy ios gondolják kitűnőek, de csak hiszik, gyakorlatban nem értik.

Vannak rossz tanárok, akik bár lehet fantasztikus tudással rendelkeznek, de átadni ne tudják. Ez nagyon nagy gond. A diákok, akár örökre megutálhatják azt a bizonyos tantárgyat.

Bagatell példa, de rosszul főz valaki, miért ne lehetne megmondani, hogy nem jó ez, vagy az.

Miért kell ámítani valakit? Szerintem sokkal nagyobb hiba, az én szememben az.

A gyerekemnek is azt mondtam, amikor írni tanult.: Még nem a legszebb, de tudom sokkal többre vagy képes , még gyakorolj. Ha nem vagyok őszinte hozzá, akkor pont rosszat teszek vele, hiszen az anyja hazudik neki. Biztos meg tud bízni bennem akkor? De lehet ez a társunkra is így igaz. Hamis információk, hogy meg ne bántsuk.