Önbizalom - feltételes vagy feltétlen? (beszélgetős fórum)

Minden csecsemő erős önbizalommal jön a világra, aztán szépen leépítjük neki.

Szerinted van olyan ember, akit semennyire sem befolyásol a társadalom ítélketése?

Hűha, ez nagyon durva!

A pszichológiai vizsgálatot tényleg komolyan kellene venni. Nekünk is volt egy kolléganőnk, akinek pszichés gondjai voltak, neki sikerült mindig az éves pszichotesztje a legjobban, tudta mi az elvárás... Egyszerűen nem tudták kitenni - lehetett volna szülői nyomásra, de nem lépett senki.

Én is észreveszem, ha nem vagyok összhangban, de nem szokott nagy kilengése lenni a pszichés mutatónak.

Az önszeretet miért zárná ki s harmóniát? Szerintem nem zárja ki, ha az önszeretetet jól értelmezzük, nem túltengő önimádatként - mert ez is neurotikus tünet.

Ahol van önbizalom, akkor a negatív tapasztalatokból is béke, derű és nyugalom hajt ki.

Tévedés. Nagyon nagy nagy kilengések vannak. A fontos dolgokat a lényegtelenekkel is összekeverik. És mindez a lélek homályából és egyensúlytalanságából fakad.

Magamon is észreveszem, ha nem vagyok összhangban.

Ezért napi szinten meg kell küzdeni, hiszen a körülmények sokszor porig akarják rombolni az önbizalmat.

Az önbizalom egyben önszeretetet is jelent, de azt is, hogy tudok természetesen viselkedni, olyannak, amilyen VAGYOK!

De ez az ÖNMAGAM nem defektekből, egyensúlytalanságokból, devianciákból áll, hanem békéből, harmóniából, derűből, stb...

Nos, minél kisebbek a kilengések, annál gyakrabban talál vissza az ember az EREDETI állapotához.

(Nem könnyű munka, azt hozzáteszem. Legalább úgy kell odafigyelnem a lelkemre, mint ahogy arra, hogy mit eszem.)

Képes, mint bárki más.

Azaz valaki vagy képes tenni is meg lenni is, vagy neurotikus. Nincs ebben semmi különös, legfeljebb az, hogy ritka rosszul van összeszedve.

Még mindig hiányzik egy hivatkozás, vagy utalás, mert az egész csak lóg a levegőben.Nincs mihez kötni.

Kipattant, mint egy isteni szikra... elég homályos is ahhoz, hogy frenetikusnak hasson a ködben.

Az önbizalom egy szótári fogalom, nem lehet boncolgatni. Az egyén bizalma saját magában. Slussz.

De ritka, hogy valaki ilyenről ír!!

Még könyvekben sem nagyon fellelhető.

Hát még az, hogy elválasztod a "külső" és a "belső" önbizalmat, az meg egyszerűen FRENETIKUS!

A külső önbizalommal rendelkezőket szokták általában pattogtatni mint a gumilabdát, hiszen ő a cselekvéseiben, a becsvágyában, a teljesítményében és a külső visszacsatolásaiban él.

A belső önbizalmú magára hagyatkozik, nem nagyon cselekvő, élvezi az életet, kissé (vagy nagyon) lusta.

Elvileg az optimális önbizalom a külső és a belső önbizalom harmóniájából születik.

Tehát egyszerre cselekvő és lazító, a TENNI és a LENNI egyenlő arányban van benne. Bármikor képes erre is, arra is...

Köszi, én nem jöttem rá, miről szól.

Mire alapoz, és mit állít.

A kétféle önbizalom eleve fura állítás, indokolva sincs.

En jartam egyszer pszichologushoz.

Igazabol iszonyatosan bizalmatlan, feltekeny voltam. Vegul a parom kuldott el.

S mit ad isten, barmirol, de tenyleg barmirol beszelgettunk, MIN-DIG anyamhoz lyukadtunk ki, s a gyerekkoromba!

Egészség: a magyarok bőven a nyugdíj előtt lesznek betegek, itt a legalacsonyabb az egészségben töltött évek száma. Ez azt jelenti, hogy jelentősen csökkenti az állami bevételeket.

Ez nem a nyugdíjról szó, egyszerűen eü-reformból nem lehet lopni, plusz ahhoz kormányozni is kellene.

Stadion: nem lehet belőle az államnak bevétele, ugyanis ekkora összeg SOHA nem térül meg, még az építési költség töredékes sem, nehogy a rezsi, az üzemeltetés, a felújítások költségei.

Az elmúlt 8 év alatt háromszor annyi ment el a focira, mint az eü-re. Ezek a tények.

Imanka!

Egyedi eset. Innen nem értékelhető.

Az építkezésnek a téglái és a habarcsa legyen a szeretet - és akkor az az épület bevehetetlen lesz.

Miért nem vizsgálják meg alaposabban az óvoda pedagógusokat????

Miért építenek stadiont kórház helyett???

Teljesen érthető amiről írsz. Csak ha a gyerekek, gyerekeink életében ennyire meghatarozó az építő jellegű kritika a szülőktől is, akkor az ovodapedagógusok miért nem esnek át egy sokkal szigorubb pszihologiai vizsgálaton, ami esetleg jobban szűrné Őket? Mert mi még úgy tanultuk, hogy a legkisebb közösségi egyseg a gyerek számára a család, ahová rögtön a baba szinte beleszületik. Majd bölcsöde,óvoda.

Es itt jegyezném meg, hogy -várost és nevet akarattal nem írok, lehet akinek így is ismerős lesz a sztori- volt olyan óvónő, aki a csoportban a gyerekeknek különboző nevet adott. De minden gyereknek utána már az volt a beceneve. Butácska, Sutácska, Mulyacska, Ügyetlenke, Együgyüke..stb.

Erre egész sokaig nem is derült fény, csak mikor az egyik kislány elszólta magát a baratnője apukájának, hogy "ne vidd már még haza légyszi Sutácskát".

Majd jött egy másik nap, mikor egy másik gyerek mondta a szülőnek, hogy Butácska nem akarta megenni az ételt, de óvónéni erőltette, és meg kellett ennie. Majd Butácska kihányta, és amiért kihányta, be kellett kanalaznia a hányást.

A végén kiderült a gyerekek több mint fele, már otthon is elcsufitott becenevén nevezte magát.

De mielott azt gondolnátok, hogy viccelek, es ilyen nincs, én sajat szememmel láttam a jegyzőkonyvet.

A szulok részérol a feljelentes megtörtént, az óvodát napokra bezáratták, a kihallgatások megkezdődtek.

De azt ne tudjatok meg, hogy az önkormanyzat, mint munkáltató, hogy kiállt az óvónőért, es egy olyan pozitiv munkáltatói jellemzést adtak ki a rendőrségnek az ovónőről, mint ha nem is róla szolt volna. "Mindig , mindent a gyerekek érdekében... az ovodapedagógus akár egész éjjel ragaszt, farag, bábotkészit... karácsony es ünnepek előtt akár sajat költségén is beszerez dolgokat.. példaértékű az oktato-nevelő munkája a jövő nemzedékéért...

Mindegy. Az a kérdésem, ha évekig így is volt, készult az óvónő, gyerekek voltak az elsők, éjszakába nyulóan a bábokat csinálta akár 10 évig is, akkor mitől változhatott meg?

Ha alapvetően ilyen személyisrg, mint ahogyan megtudtuk, hogy nem szűrték ki a psziho teszten? Csak van valami kritérium ott is?

Szerinted mi volt a baja? De komolyan?

Mert biztos, hogy volt valami baja. Ez tuti.

"A külső önbizalom az folyamatosan függ a feléd érkező külső értékelésektől"

Szegény gyerekek.. :(

A fórumcím a minden ember számára legfontosabb pszichológiai alaptételről szól.

Az önbizalomról.

Gyakorlatilag életed minden pillanatát az befolyásolja, hogy hogyan tekintesz önmagadra, kinek tartod magad, összefoglalva milyen az önbizalmad.

Van feltételes/külső és van feltétlen/belső önbizalom.

Az emberek kb. 90%-a túlnyomóan külső önbizalommal rendelkezik.

Első blikkre úgy tűnik, hogy nagyon egyszerű a kettőt megkülönböztetni.

A külső önbizalom az, amikor önmagadat aszerint értékeled, ahogy a környezetedből visszajelzést kapsz arról, hogy te milyen vagy.

Az befolyásolja az önértékelésedet, ahogy meg tudsz felelni, vagy amennyire meg tudsz felelni mások értékítéletének.

A belső önbizalom független attól, hogy mit gondolnak rólad, te olyannak tartod magad, ahogy te azt gondolod, nem befolyásolja az önmagadról alkotott képet semmilyen külső behatás.

Olyan ember, aki csak ilyen, vagy csak olyan nincs.

Az arány a lényeg.

Milyen arányban hagyom az önbizalmamat befolyásolni a külső vélemények által?

Sajnos erről a témáról beszélve nem lehet elkerülni azt, hogy milyen "hozott anyagból" táplálkozik valaki, azaz mit hozott a gyermekkorából erre vonatkozólag.

Sokan kritizálják akár a pszichológust, akár a pszichiátert akkor, amikor rákérdez a paciens gyermekkorára.

"Na, már ez is azzal jön!" "Felnőtt ember vagyok, mit izélget ez engem a gyermekkorommal?", stb.

Azt, hogy te ezen a téren most milyen vagy, azt bizony nagyon nagy százalékban az határozza meg, hogy mit hoztál a szülői házból.

Hogy mennyire érzed magad értékesnek, vagy értéktelennek, azt leginkább a családi fészekből hoztad.

Azt hiszem, hogy ezt nem kell taglalni, mindenki tudja, vagy esetleg meg is tapasztalta, hogy miről beszélek. (Ledorongoló szülők, idióta elvárások, példaként állított testvér, "bezzeg ő"..., stb. stb.)

Minden kisebbségi érzés feltételes önbizalomból táplálkozik.

(Hogy nézek ki?, mit szólnak?, tudom-e?, elég jó vagyok-e?, stb.)

Az a jó hírem, hogy mivel a külső önbizalom folyamatosan függ a feléd érkező értékelésektől, ezért úgy tudod a belső önbizalmad arányát növelni (a kisebbségi érzésedet csökkenteni), ha megváltoztatod a külső véleményekhez történő hozzáállásodat (kevésbé tartod azokat meghatározónak).

(Akinek ez alapból megy, azt hívjuk "flegmatikus" személyiségnek)

Ismert szöveg egy egyén megítélésekor: "Hogy bírja a kritikát?"

Az a gond, hogy egy gyermeknek a kritikát mindig igaznak kell elfogadnia és aszerint kell értékelnie önmagát, mert számára a szülők, a tanárok tekintélyt jelentenek. Az van kódolva egy gyermekbe, hogy fogadja el a nagyobb, a felnőtt véleményét és aszerint ítélje meg magát.:(

(Akármilyen hülye is az a szülő, vagy tanár.)

Két dolog miatt is érdemes erről beszélgetni.

Első az, hogy ha van gyermeked: légy okos, ha jót akarsz neki!

Tanuljátok meg használni: "Te OK vagy, de amit csinálsz, az nem OK."

"Nem rád haragszom, hanem arra amit csinálsz."

"Téged szeretlek, de azt amit csinálsz, azt nem."

"Szeretem a barátodat, mert helyes srác, de amit csinál, azt nem szeretem.", stb.

SOSE MOND A MÁSIKRA, HOGY: TE KEVÉS VAGY.

(TE EHHEZ NEM ÉRTESZ. BÉNA VAGY!, stb.)

Ha nem tetszik amit csinál, azt tudasd vele, hogy "ezt úgy látom, hogy nem jól csinálod"

"szerintem ez így nem jó, mutasd meg, hogy te miért gondoltad így!" stb.

Második, ami miatt érdemes erről beszélni, hogy: SOHA NEM KÉSŐ.

Soha nem késő, hogy az önbizalmadat építsd!

A fentiek ismeretében gondold át, hogy nálad hogy van ez, és szerinted milyen területet tudnál "átépíteni", újra kalibrálni?

Mert te OK vagy, de lehet, hogy amit néha csinálsz, az nem OK... :)))

De ha azon változtatsz, lehet az is OK.

Szép hétvégét mindenkinek!