Önbizalom - feltételes vagy feltétlen? (beszélgetés)

Értem.

Én sem merem megmondani, hogy ki vagyok. :)))))

Mit tanítasz Te?

Ha már elkotyogtad, akkor elmondhatnád. Engem érdekel.

És tudod miért nem néz a szemedbe??

Mert nem mer a szemedbe nézni.

Valószínűleg tőled hitványabbnak éli meg saját magát és az is lehet hogy ezt megpróbálja rád vetíteni (mármint hogy TE vagy a hitvány, hogy nézed őt, stb.)

Ez így van!!

Egy eleve erős ember bele mer nézni egy nálánál gyengébbnek a szemébe.

Ha mindkét ember erős, akkor örömmel néznek egymás szemébe, mert vonzzák egymást!!!

A baj ott kezdődik, amikor egy nálad erősebb emberrel találkozol. Ott előjönnek a félelmek és a játszmák, mert olyan, mintha egy oroszlánnal találkoznál. Bármikor a padlóra küldhet.

Ilyenkor két dolog esélyes:

1. Félsz tőle > "támadsz" vagy "menekülsz". /"ÜSS VAGY FUSS!"/ (leginkább menekülsz)

2. Felnézel rá, vonz mint a mágnes, követed.

Nagyon gyakori, hogy az 1. pont lép érvénybe, az esetek 90%-ban, abból is a MENEKÜLÉS!! :))

A menekülés pedig bármi lehet, mert az elme ösztönösen érzi hogy milyen "meglógási" stratégiái lehetnek. Sokszor nem is tudatosak a "meglógások", de az erősebb látja hogy mi van mögötte.

Ilyen például: kifogások, nem nézek rád, bagatellizálás, valamibe menekülés, valakihez menekülés, elzárkózás, feltételszabás, projekció, azonosulás, elfojtás, elfelejtés, visszaesés, tagadás, tehetetlenség, szerepjátszás, elkerülés, sajnáltatás, racionalizálás, stb...

Ezeket együttesen "én-védő" vagy "egó-védő" mechanizmusoknak hívják. Szép számmal vannak a palettában.

Engem aztán nem érdekel!!

Ha át is verik a fejemet, ha nekem az WIN, akkor WIN is marad!

És más is így gondolkodik!!! :))

Tévedés, mert a tudás és a magabiztosság nagyon különböző dolog.

Például egy falusi ember lehet nagyon magabiztos, bár az élet egyéb (elméleti) területein képzetlen.

Viszont a gyakorlatias, önálló életben feltalálja magát, rendezgeti az életét, elégedett, akkor mi a fenének neki "papír"...(?)

Én hallottam olyanról, hogy Erdélyben találni olyan idősebb falusi embereket, akiknek a lénye egy bölcsével vetekszik.

De őt az élettől szerzett tapasztalatai tették azzá!!!

Fölösleges kapírgatni!!! Valaki vagy bízik magában, vagy nem! Vagy helyt áll az élet viharaiban és megoldja a problémákat, vagy NEM!!!

És ez független a műveltségtől!!!

Ha kell, ő is tud vizsgáztatni téged, és kiderül hogy nem tudod meddig keleszd a kenyeret vagy hogyan kovácsold a vasat.

Fölösleges tudás alapján mérni az önbizalmat.

Az önbizalom felépíti a tudást, de a tudás nem feltétlenül építi fel az önbizalmat.

Miért gondoltad, hogy pontosításra szorul? Elég érthetően fogalmazott. ;)

Kapcsolódni is lehet egy adott hozzászóláshoz, nem kell mindig vitázni vele.

Michael Newton kutatását én is érdekesnek találom, eddig e téren ezt tartom a legelfogadhatóbbnak.

Persze, nem is szabad kimozdítani, amíg ő nem kéri.

Pl. a bántalmazott nők esetében sem szabad tanácsokat osztogassunk csoportvezetőként, csak meghallgatni, meg információt adni a lehetőségekről, a különböző pszichológiai folyamatokról.

Igen.

Amit említesz, hogy nem egyformán reagálunk az élet viszontagságaira, az jelenti a tovább lépést.

Miért nem reagálunk egyformán?

Az alapvető oka ennek az, hogy - és itt lehet, hogy a hozzászólók 80%-át elveszítjük - különbözünk abban, hogy ki hányszor született újjá.

Minden ember egyformán értékes.

Vannak fiatal és öreg lelkek és a kettő között.

Ezért vagyunk annyira különbözőek az egyformaságunk mellett.

Egy otthon ülő "könyvmoly" és egy bulizni szerető extrovertált egyén közül egyértelműen megállapítható, hogy hol tart - a lelke.

Aki nagyon szeret utazni, felfedezni tájakat, emberek - fiatal lélek.

Aki inkább nehezen mozdul ki, a könyvek kedves barátai - öregebb lélek. Ő már az előző életeiben bejárta a világot, benne az a kíváncsiság már nem dolgozik.

Az öreg lélek a sok élet tapasztalatait dolgozza fel.

Ismétlem: ez nem érték ítélet, hanem a világ, az ember sokszínűségére mutattam rá.

Mint Shakespeare írta a Rómeó és Júliában Lőrinc barát monológját:

"A föld: az anyaöl - s a kripta mélye;

Folyvást temet - és folyvást szűl a méhe.

És bármit szűl is, édes gyermeke:

Egyként táplálja éltető teje.

Tengernyi magzat - s egy se hasztalan,

Mert mindeniknek más-más haszna van."

...:)

Jól írod, egyeseket. Gyakran, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá, az nem hajlandó elindulni az úton, van amelyikük soha.

Van akinek meg a tapasztalás hozza az önismereti fejlődést.

Igazatok van.

És a klasszikus felszólítás arra, hogy többet foglalkozz magaddal, ismerd meg magad, az a - betegség.

A test rendelkezik egy tőlünk független intelligenciával.

Ez figyeli folyamatosan, hogy a te életviteled, gondolkodásmódod segíti-e őt az optimális működésben. Ha az említettekben valamilyen "nem megfelelőt" talál, akkor "produkál" valamilyen betegséget, ami mindig kisebb-nagyobb kellemetlenséggel, szenvedéssel jár.

A jó hír az, hogy egy hozzáértő a betegség jellegéből gyakran tud következtetni annak lelki okára. De ez egy másik téma már.

Szóval igen, az önismeret és az annak megfelelő önbizalom egy nagyon értékes tulajdonság, az ilyen emberre szokták mondani, hogy harmóniát sugároz.

A se nem kevés, se nem sok önbizalomra gondoltam. Van olyan nárcisztikus kollégám, aki tökéletesnek gondolja magát, hangoztatja is naponta, a többségnek meg feleannyi sincs, mint amennyire szüksége lenne. Más amikor kézzel-lábbal bizonygatjuk, hogy mennyire kiegyensúlyozottak vagyunk és nagyon más, ha csak simán azok vagyunk.

Ebben nagyon igazad van, a win-win módszer a mindennapokban csak elmélet (tisztelet a kivételnek), a versenyzést jobban szeretünk. Az 5,5 éves lányom is már mesét mondani azért akar, hogy "győzzön", pedig itthon én eléggé győzködöm, hogy a részvétel a fontos. A mai büszkeségem az, hogy négy kamasz csapat jön egy olyan vetélkedőre, ahol nem lesz eredményhirdetés.