Normális, hogy egy 30 éves férfi nem akar önálló életet kezdeni? (beszélgetés)

akkor talán nem is feleséget keresne hanem egy házvezetőnőt.mindenki más

,bárha neki jobb ő tudja.elég szomorú belegondolni,hogy otthon ül egyedül ,viszont azért vagyunk mások,én megbolondulnék,ha valaki állandóan a nyakamon lógna.

Hány éves a fiad?

Kérlek ne vedd kötekedésnek, nem annak szánom, nekem is 2 fiam (17, 21) van. Nem kicsik, de még mindkettő itthon él. De ha 30 évesen itt lesznek, akkor valamit nagyon elrontottunk az édesapjukkal.

A rendszert, a normális életvitelt nem csak én produkálom, hanem bele is nevelem. Tanácsot szívesen adok majd nekik, de ha kèptelen lesz egyedül normális életvitelre, seggberúgom.

Nem minden fiatalembernek való az egyedüllét .a független élet. Fiamnak 2 munkahelye van, és este 9_lo körül hagyja abba a munkát. Amikor 2 évig önállóan élt, nem volt benne köszönet, nem praktikus dolgokat vásárolt, vagy ha mégis, munka után volt kedve energiája elkésziteni a kaját, enni sem, kekszeket evett, a ruháit elhanyagolta és ráadásul egy tiszántuli menhelyből örökbe akart fogadni egy AIDS-es macskát. Minden nap beszéltünk telefonon és hétvégén persze hazajött, akkor feltunningolta magát néhány napra.

Tavaly visszakölzött, azóta lényegesen jobban néz ki, a ruhái rendben vannak, szórakozik, amióta lehet utazik, konferenciákra koncertekre. Az Aidses macskát nem engedtem be, legyen neki elég a Picike. Benne tényleg megvolt a szándék az ambició, de nem jött össze. Gondolom, hogy nem egyedi eset-

OK, hát háziasszonynak nem lenne jó, de munkájában ,más ügyintézésben szuperül helytáll.

Igen, én ezt tudom;)

De úgy érzem, hogy sokan meg nem.

Szerintem kicsit elcsúsztok egymás mellett a beszélgetésben, ahogyan a többi fórumozó is.

Te erősen hangsúlyozod a példátokat, mint ellenpélda az elköltözőkre. Ezt az erős hangsúly értelmezik mások úgy, mintha egyetlen út lenne.

A fórumozóknak nem kéne "megmondásként" értelmezni az eseteteket. Ez egy lehetőség, egy magyarázat az otthonélésre, de semmiképp sem az egyetlen megoldás a gyermekek felnőttkori lakhatására.

Kicsit elfogadóbban, rugalmasabban kéne gondolkodni a fórumozóknak.

Hát akkor silányok vagyunk:DDDD

Bár nem tudom, hogy miért gondolja bárki, hogy egy utat ismerünk és más meg sokat.

Egy út: otthon élés?

Sok út: külön élés?

Vagy mégis mi az ami nem egy út?

Ez így van. Én is ezt teszem, csak én más eszközöket használok, illetve én/mi más körülményeket biztosítunk hozzá. És mi is a gyerekünkre hagytuk a választást.

Majd nálatok is kiderül, hogy a gyereketek mivel fog élni. Egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert te azt szeretnéd, hogy külön lakásba éljen, az is lesz.

A fiamnak is volt lehetősége, hogy saját külön lakásba egyedül éljen vagy barátnővel, stb. Nem akart. Kényszeríteni nem akarom semmire.

Amennyiben úgy láttam volna, hogy ez a helyzet a hátrányára válik, akkor biztos, hogy teszek ellene, de nem lett olyan, hogy nekem kelljen döntenem bármibe.

Mindig igyekszik úgy élni/dönteni, hogy abból a legtöbb lehetőséget kivegye (tanulás, munka, társaság, stb.)

Ha neki ehhez az kellett volna, hogy tőlük távolabb egy külön lakásba éljen, akkor azt tette volna...

Nem értem, hogy miért mindig mamahotel jut eszetekbe, de lényegtelen is;)

Zsák a foltját? Valóban így van.

A lánynak hasonló a háttere, mint a fiamnak, és őt is szereti az anyja, ami nálunk nagyon fontos. Utálom azokat a szülőket, akik csak azért hoznak össze néhány gyereket, hogy a támogatásokat felmarkolják, de foglalkozni a gyerekkel még véletlenül sem akarnak és tudnak.

Neki is megfelelő érzelmi és anyagi háttere van, és fura, de az anyja is hasonló, mint én vagy a nőrokonaim. Pl. nem utálunk azért valakit, mert a menyünk vagy az anyósunk.

Nyugodt vagyok, mert a fiamat is szeretik, ahogy én szeretem a lányukat.

Ahogy mi is kivételnek számítunk sokak szerint, így ők is azok lesznek, mert a minta, amit kaptak azt tőlünk kapták...

Köszönjük a jó kívánságokat!😊

Mindenki magából indul ki. Nekem az elképzelhetetlen, hogy a gyerekemet olyanra kényszerítsem, amit nem akar.

Pl. albérlet vagy egyedül lakás.

Én se laktam 1 percet sem egyedül és nem is akartam volna. A férjem se lakott egyedül sosem. És még sem vagyunk bénák, önállótlanok, felelőtlenek, stb.

Jellemzően, ha eltervezünk valamit, akkor azt igyekszünk megvalósítani.

Most a házba bedobtunk mindenünket, és a felújítás után kb. 100 milliót fog érni. Ha úgy alakul, akkor eladjuk, de nem azért csináljuk, hanem azért, hogy ne két lyukba éljünk külön, csak azért, hogy vad idegenek ne gondolják azt, hogy a fiam önállótlan:DDD

Nagyon nem tud érdekelni mások véleménye. Az életünket úgy éljük, ahogy nekünk megfelel, ha nem felel meg, akkor változtatunk, de ez nem azért fog megtörténni, mert valakik azt gondolják, hogy ez így nem jó.😉

Volt ilyen kolléganőm. A kolléganő anyjának házában éltek, majd elváltak és a férj maradt az anyós házában. Az asszony elment az új pasival és az exférjnem megengedte az anyós, hogy maradjon. Nem volt vita, veszekedés, jogiformulák. Igy alakult.

De én sem gondolom, hogy ez igy okay.

Köszi!

😊

Nokent szerintem mas. Konnyebb ismerkedni akk is ha otthon elsz

Ferfikent nehezebb nem?

..megmarad magnak 😁

A családomnak én voltam a mag.

Amíg szegény Anya élt ,nem mocorogtam külön élni.

Majd halála után lettem önálló és kis idővel férjezett.

Nem tudtam leválni.

Mondanek egy elettani hatart. Szerintem olyan 25ig egeszseges meh otthon, mer sokan tanulnak a huszas evek elejen.

25-30 kozott mar nagyon jo lenne levalni, akkor mar illendo de talan nem elitelendo

30 felett mar...nah az vszeg ott is ragad a kedves anyuka halalaig vagy utana is a feszekben, csak o lesz a góré es a tulaj

En huszas eveim elejen elkoltoztem egy f.szhoz. Hat meg is bantam mint a macska amelyik 9et kolykezett. De legalabb volt mit megbanni es tanultam is es amugy mindig volt bwnnwm igeny az egyeduli eletre.

Megprobalni meglehet aki meg egeszseges felnott es eletkepes az rajon h mennyivel jobb egyedul, mint mutter nyakan. En ezt mondom.