Elegem van mindenből, új életet szeretnék kezdeni! (beszélgetős fórum)

Itt sajnos nincs semmi lehetőség...csak ez, a közhasznú munka :S Ez is ugye nagy kegy, hiszen sok embert foglalkoztatni kell!

Nekem is még a nyelvvel van hiányosságom, de most a nyáron nekiugrok.

Én csak ebben látom a kiutat. Nyelvet tanulni!

Itthon lakok még a szülőkkel....hidd el, nem önszántamból! Almomban sem gondoltam volna, hogy fősuli után még haza kell költöznöm :s

Hát hogy is mondjam, itt a kezdetektől elég "érdekes" a munka elosztás. Mivel ugye én hivatalosan nem vagyok állományban, más neve alatt csinálom a feladatokat. Addig az illető egész napos kávézgatásokat és beszélgetéseket tart. Ja, megjegyzem, nem ő a főnök, sőt!, de olyan szinten tud manipulálni, hogy az eszméletlen.

MA is sikeresen átpasszolta a feladatát rám. Persze mindezt a főnökségen keresztül csinálja, mintha mi meg hülyék lennénk...

Áh, a mai nap a munkahelyen még jobban megerősített!!!

3 hónap még (májust nem számolva), valahogy kihúzom, de maradni már nem akarok!

mi akadálya?

egy hely ahol addig is mig megnyugszol találsz egy kis olvasni valót: józsef krt.26

Ez talált!!!!!

Nagyon jó!

Szerintem is akarj többet, jobbat, ez a vers nagyon jó példa erre:

Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül

Tavasz volt, de én a nyarat vártam;

a meleget, a patakok hűs vizét.

Nyár volt, de én az őszt vártam;

a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.

Ősz volt, de én a telet vártam;

a ropogós havat, és a karácsony örömét.

Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,

a rügyfakadást, a nap melegét.

Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;

szabad és önálló.

Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,

érett és sokat ismerő.

Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;

ifjú és szabad lelkű.

Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;

tevékeny élettel.

Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.

Én előbb befejezném ezt a régi, jól elszúrt életet.:)

Aztán jöhet az új.:D

Nem olvastam el a hozzászólásokat, csak a te írásodra szeretnék válaszolni.

Mielőtt lépsz, szerintem nem ártana, ha körül néznél állás ügyben. Ha az megvan, jöhet a változtatás.Lehet keresni albérletet. Nagyjából egyszerre. Ugyanis, ha nincs munkád, miből akarod kifizetni a kauciót az albérletben? Ezt a legtöbb helyen kérik.Megélni is kell valamiből. Ha pedig mindent borítasz, a hazai támogatásra nem számíthatsz.Nem tudom, milyen végzettséged van, és azt sem értem, hogy miért nem abban próbáltál meg elhelyezkedni.Amikor a főiskolára jártál sejthetted, hogy a faludban nem lesz munka? Vagy is-is? Abban egyet értek veled, hogy letargikus a helyzeted. A pároddal beszéltél már ezekről az érzéseidről?

De a faludból miért éppen Pestre akarsz menni?

Szerintem neked egy szakemberre lenne leginkább szükséged, mert akár mennyire is tagadod ezek a depresszió tünetei:)Tudod egy részt, mert pedagógus vagyok, más részt, mert a saját lányom is ugyanennyi idős azt tanácsolom, hogy keress fel egy pszichiáter-neurológiai szakorvost. Fiatal vagy, váltani szeretnél, de kérlek ne úgy tedd, hogy mindent borítasz. A szülői háttér-támogatásra, ha másképp nem, lelki téren szükséged lehet bármikor. A szakember segít rátalálni arra a helyes útra, ami a megoldás lehet:)

Sok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tengernyi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:(