Nő, férfi, mennyire egyenlő egy házasságban? (beszélgetés)

Nem igazán értem, miért ütné az, amit írtam azt, amit írsz.

Nem az ő személyéről írtam, hanem a témáról, az ő hozzászólására reflektálva. Szerintem félreértetted :)

Hogyne, amennyiben neked csak ez a dolgod és majd lesz elég rugalmasság a kapcsolatban a megváltozó körülményekhez igazodni, az esetben ezzel semmi gond.

Nálunk úgy alakult, hogy a házimunka a kezdetektől kettőnké volt, hiszen mindketten dolgozó emberek vagyunk és mindkettőnk otthona is. Azóta a gyerekek is kiveszik a maguk részét. Senki nem "segít", hanem a saját dolgát teszi. Ez szerintem nagyon fontos hozzáállásbeli különbség.

A gyerekek nevelése tekintetében pedig csak azt tudom mondani, hogy mindkét szülő gyerekei. A lustaság és a nemtörődömség nem is tudom, milyen magas fokára jut el az az apa, aki nem képes/akar/hajlandó a gyerekeivel foglalkozni vagy a velük kapcsolatos dolgokat észben tartani. Sok ilyen családot látok és egyik szomorúbb, mint a másik.

Sajnos nagyon sokan beleesnek ebbe a hibába, amibe te. A kezdetekkor elrontják a házimunka megosztását, később pedig csak lesnek, hogy minden az ő nyakukba szakad.

A gyereknevelés... az kényesebb ügy. Az ő gyerekei is, nem?

Én személy szerint nem érzem tehernek, hogy "kiszolgálom" a férjem.

Mire hazaér a melóból, én megterített asztalnál, meleg étellel várom, átbeszéljük a napot.

Ezután Ő foglalkozik addig a gyerekkel, míg elmosogatok.

Az nálam alap, hogy kitakarítok mindennap, muszáj a gyerek miatt.

Én nem gondolom, hogy elkényeztetés lenne gondoskodni róla, és szép tiszta Otthonnal várni haza, illetve meleg kajával. Igen, ezt manapság sokan meg tudják oldani egy félkész kaja segítségével, nálunk nincs ilyenre sem lehetőség, sem igény. A férjem nem válogat, van 2-3kaja, amit nem hajlandó megenni, de minden mást igen.

Főzni nem tud, ezért nem lep meg kajákkal, de sokszor Ő készíti a reggelit.

Bár nem vagyok idős/idősebb korosztály, ebből a szempontból ezek szerint konzervatív vagyok, mert én azt gondolom, amit néhány hsz-szel előbb leírtam.

Ettől függetlenül egyenlőek vagyunk, csak más minőségben.

Ááá, ezek nem olyanok:)

Mi a férjemmel az ilyenekkel mindig ellentétes oldalon vagyunk.

Én nagyon finnyás vagyok, de a férjem mindig úgy emlékszik pl., hogy ezt a kolbászt szeretem és egyszerűen nem hiszi el, hogy nem. Mindig bizonygatja, hogy múltkor is itt vette és akkor mondtam, hogy finom, ami persze lehetetlen, mert annyira makacs vagyok ilyen téren, hogy meg sem kóstolom. De ettől függetlenül ismerjük egymást:)

Most eszméletlen nagyot ugrok.

Nénezem a tv2-n a firzbit.

hú..erről annyit lehetne vitatkozni,ki hogyan látja az életet..ki mennyire hagyja magát kihasználni,ki mennyi áldozatot képes meghozni egy házasságért.

kinek mi a fontos..az egyenlőség vagy a családi béke,nyugalom..

az én édesapám is közölte ma édesanyámmal,hogy nem lelkitársak..nincsenek összhangban..

hű,mondtam :azt a betyármindenit..mondom neki ,hogy 38 év után most vette észre?mondom eddig hun élt?.))

ejj emberek..az élet bonyolult..és megfejthetetlen.

van a női oldal és van a férfi oldal...mind a kettőnek más és más a fontos az életben.ugyanazt a pofonegyszerű dolgot a férfiak ,hogy túl tudják bonyolítani..ne sitty -sutty elrendezni,mint ahogy a nők szokták..na..a férfi férfi..más mint a nő!.)

mindenki otthonról hozza a példát,van aki akar és tud változtatni van aki nem akar és nem is tud.

mindenki úgy csinálja az életet ahogy neki jó..és ahogy hagyja a másik fél.amit nem engedünk az nincs..

akkor vagytok erősebbek ha kézben tartjátok a férfi gyenge pontját...

akkor nem merünk ellenkezni

:-)

biztos így van..elkapatják,meg a lányok is míg jányok ,és udvaroltatnak maguknak..

összetett dolog ez.

meg változik az ember.összekerülnek éretlen fejjel és ki tudja mivé válnak az élet súlya alatt...

de az biztos,hogy nagyrészt a férfiak kiszolgáltatják magukat.tisztelet a kivételnek..mert van ilyen..

Szép álmokat nektek!

Megyek, hogy holnap oda tudjak figyelni, hogy mielőbb családfenntarthassak a háztartás és a két gyerek mellett! :D

egy embernek tudnia kell ,hogy a gyermeke miben jár,mit visel.van szeme,senki nem analfabéta.

szerintem nem lehet egy családban úgy járni kelni,hogy se nem lát,se nem hall.

a férfiak javarészt idétlenek,úgy csinálnak,mint akinek nem kell törődni a családdal.

nem hinném,hogy külön kérvényt kéne benyújtani,hogy gyere már légyszíves segíteni.egy normális embernek tudnia kell,hogy a másik is fáradt ,a másik is dolgozik és nem is keveset.

szerintem míg a világ világ a két nem között soha nem lesz egyetértés a családi munkamegosztást illetően.

hány embert tudok aki nem hajlandó még csak enni se,ha az asszony nem teszi eléje az ételt. férfiak többsége kiskirályként ingyen cselédet tart.

kegyetlenül sok mocsok férfi van a földön.

ha talál valaki normálisat..még csak nem is teljesen normálisat csak egy kicsikét,összeteheti a két kis kezecskéjét.

és örüljön,hogy csak valamennyi baja van vele.

ez így van

addig amíg fel nem borul az egyensúly