Nő, férfi, mennyire egyenlő egy házasságban? (beszélgetés)

Nem tudom, hogy ez így lenne-e. Azt tudom, hogy a házasságban egyenlőek vagyunk, de nem egyformák. Azonban ennek nem abban kell testet öltenie, hogy a férjem ne végezzen házimunkát vagy "segítsen" nekem, esetleg abban, hogy egy agyonhajszolt nőcseléd legyek a 3 gyerekkel a nyakamban.

Én mélyen hiszek a szakmunkában, a szaküzletekben, uram bocsá', még a kertészekben is. És abban is, hogy ezeknek semmi köze a házassághoz vagy a nőiséghez :)

Úgy tűnik, valóban nem :)

Szerintem nem kell a szerepeknek felcserélődni, egyszerűen nem hiszem, hogy a szerepeket a munka határozná meg. Én nem vagyok attól férfi, mert a házimunka közös a közös házban és a férjem nő ugyanettől.

Aha, nekem is úgy rémlik. :)

Jól van, álláspontok nem változtak. ;)

Lehet hogy az "olajos kulcs" csak nekem perverzióm. Azért mindenesetre, nem szeretném annyira, hogy a szerepek felcserélődnének. A pasim lakkozná a körmét, én meg megyek gyújtóst vágni. ;)

Tudom, te a porszívózásban is segítesz: felemeled a lábaid. :))

Azt nem csodálom, a mosogatást gyűlölöm. Mindennél jobban. A favágást meg egyszer, 40 fokos melegben, nyáron. Soha többet senkinek nem segítek. Belebetegedtem. :)

Én személy szerint nem szeretek mosogatni,vasalni mert unalmas. Ugyanakkor a favágás, vagy a kert ásása feldob. Ha elmegyek rokonlátogatóba és van ott az udvaron felvágatlan fa nagyon szívesen nekiesek.

Még akkor is, ha az utóbbi kettő után fizikailag elfáradok, a mosogatásba és vasalásba nem.

Ehhez képest úgy szokott működni a dolog, hogy a nő a kezdetben szívesen cselédkedik, mert a: így tanították neki b: ilyen férfit választott c: ezt gondolja normálisnak

A férfi természetesen megszokja ezt, aztán az idő múlásával, ahogy kopik a kezdeti lángolás, jönnek a plusz feladatok, meló, gyerekek, mártír anyu rájön, hogy nem kóser, hogy egyedül ő dolgozza ki a belét a munkahelyén/otthon és a gyerekekkel, és elkezd hisztizni, hogy a szemét férje, akit a kezdetekkor már erre szocializált nem segít neki és nem is érti, hogy mi baja van.

Ezek az anyukák előszeretettel alkalmazzák ugyanezt a gyerekeiken is.

Személy szerint abszolút nem érzek sajnálatot irántuk, egyék meg, amit főztek.

Főzni én tudok, ő nem, evidens, hogy én csinálom meg. A porszívózás 15 perc alatt meg van, feltörlés 15 perc, portörlés heti 2-szer élóra, wc-takarítás mindennap napi 5 perc. Azért ez nem olyan, amit egy gyesen lévő nő ne tudjon megcsinálni és be kelljen vonni a férfit.

Egyébként a férjem kiviszi a szennyest, leviszi a szemetet, sőt, nagyon - nagyon ritkán porszívózik is, de alapvetően ez az én dolgom.

Ez emberfüggő. Sose szolgáltam mi pasit, nem is fogok, munkamegosztás van. Én főzök, mert én tudok jobban, de ha valamiért nem akarok, akár idő, akár kedvhiány akkor sincs belőle gond. A takarítás: aki ott él és koszol annak ugyanúgy dolga.

Favágásban és is besegítek, ez a része is természetes nekem.

Pénteken házibuliban elfogyott a tiszta villa, egy srác volt a mosogatóhoz legközelebb, egyértelmű volt, hogy őt kérem meg, mosson el párat. Ha én lettem volna ott én mosom el. Nem kromoszómafüggő.

A férfi és nő egyenlő, amelyik pasi nem így gondolja azt elkerülöm.

Nem erre gondoltam. Nálunk más a kultúra.

Nem hiszem, hogy ha a pasi azt mondja, megyek drágám, felfűrészelem a fát, a nő azt mondja: maradj drágám, majd én megcsinálom. ;)

Azt gondolom, hogy általában a nők nevelik ilyenné a férfiakat.

Maradj csak drágám, majd én megcsinálom.

A férfi ehhez egy idő után hozzászokik és utána ez így is marad.

És igen megint csak.

A konzervatív részt is erre értettem. Nem érdekel, ki kit mond, SZERINTEM egy nőnek a feladata rendben tartani a lakást és gondoskodni a meleg ételről.

Így van :)

Pontosan megfogalmaztad, amit leírni szándékoztam:)

Én élvezem, hogy gondoskodok róla, és élvezem, hogy látom, ez mekkora örömöt okoz neki :)

Nyilván, ha én is visszamgeyek dolgozni, akkor a házimunkával más lesz a helyzet, ezt nem is vonom kétségbe.

Ahogyan azonban Te fogalmaztál, jelenleg "csak" ez és a gyereknevelés a dolgom, így nem nyavalygok, hanem megteszem, ami tőlem telik.

Nem várom el, hogy besegítsen, mert most itthon vagyok, van időm megcsinálni. És kedvem is.

Igen, a gyerekekkel kapcsolatos véleményedet 100%-ig osztom.

Sajnos nagyon sok apa nem foglalkozik a gyerekkel, sőt, nyűgnek érzi, ha vele kellene foglalkozni. (Bár a kellene szerintem nem jó szó, a természetes az lenne, ha foglalkozna vele...)