Névnapot köszönteni vagy nem köszönteni?!? (beszélgetés)

Az én anyósom is ilyen...

Még jó, hogy 60 km választ el minket egymástól. :)))))

Ő is másként főzi a dolgokat. Volt, hogy nálunk kajált, és ő megemlítette, hogy de ezt így, meg így kell, te nem így csinálod?

Hát, nem.

Sőt, a fia nem szerette a leveseket, de mióta velem van, szereti. Mert én másképp csinálom (sok zöldséggel), és így ízlik neki...:))))

Aztán lehet, hogy nem bántásból mondja a dolgokat, de mikor rendszeresen hallok ilyesmiket, vagy más dolgokat tőle, akkor mindegy hogyan szánja, mert már idegesít...

Na, és hogy a picúr tanuljon menni, meg cipőt vegyen fel ekkor meg akkor, meg ez így legyen vele, úgy legyen vele...ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Ilyenkor általában úgy teszek, mintha meg sem hallanám. Csak a picúr felé fordulok, és gagyogok vele. Vagy odabököm, hogy majd legközelebb, és nem szállok vitába, hisz mikor hazajövünk az édes otthonunkba, akkor megint nem látom 2-3 hétig az anyóst. (most 5 hétig...hehehehe...)

Jaj, de jó érzés ezeket leírni... Máris jobban érzem magam!!! Merthát ugye ilyesmiket kinek mond el az ember? Szinte senkinek...

Sziasztok !

Bocsánat most nagyon eltérek a tárgytól. Már megvolt a nagylányom ,akkor vittem haza a fiamat mikor ezt mondta az anyám. Ezek nem igazi P...... unokák . Csak a bátyám gyerekei azok ,mert őket hívják úgy:-((( Míg az én gyerekeim nem kaptak semmit ,mondván az apjuk úgyis megvesz nekik mindent, addig kedvenc unokája a mai napig sok mindent pedig 33 éves:-((( Ugye nem nehéz kitalálni ma kisegít neki bármiben is? Igen ,az aki nem P...... .

Lányomnak 13 éves fia van ,fiaméknál még nincs . Reményeim szerint leendő unokáim megkapják mindazt amit az első kapott DDD

Az utolsó bekezdésedet nem veszem magamra DDD mert én nem olyan vagyok :-)))

Sziasztok! Szeretném, ha senki nem sértődne meg akinek fiai vannak, mert természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára, de az én saját észrevételem és tapasztalatom az, hogy azokban a családokban, ahol az anyukának csak fiai vannak, ott neccesebb a helyzet. Nagyon sok ilyen családban látom azt, hogy az anyuka/anyós fújtat a menyére valamiért. Legtöbb esetben azon van a hangsúly, hogy a fiús anyukák egyszerűen nem bírják elviselni azt, hogy a kicsi fiuk már felnőtté vált és már nem anyuci az első számú nő az életében, akire felnéz, és akit csodál, hanem egy csinos és szép fiatal lány, akibe a kicsi fiuk beleszeretett. Ez sok esetben szül féltékenységet a fiús anyukáknál, aki 10-ből 9-en ezt a féltékenységet tagadják, de a kívül állók ezt mind észreveszik. Ilyenkor szoktak azok a sajnálatos esetek megtörténni, hogy ha a lány más szokásokat hoz a saját családjából, akkor azt az anyós nem akarja elfogadni, rá akarja a saját szokásait, elveit erőltetni a menyére. Konkrét példát tudok mondani saját tapasztalatból: az én anyósom sokáig nem tudta elfogadni azt, hogy nem csak úgy lehet főzni, hogy minden ételt telenyomni pirospaprikával meg szerecsendióval és mindig rám szólt főzés közben, hogy ezt ő nem így szokta és beleszólt, hogy őszerinte nekem hogy kellene megfőznöm az adott ételt. És ha vissza mertem szólni, hogy de mi ezt otthon így szoktuk, ahogy én csinálom és engem így tanított az anyukám, akkor vérig volt sértődve. És ez csak egy példa az ezer közül.

De nemcsak anyósom ilyen, sok más fiús anyukát ismerek, akik anyatigris módjára szinte el akarják marni a menyüktől a kicsi fiukat és nem értik meg azt, hogy a kisfiuk már felnőtt férfi, akinek saját élete van és hagyni kellene őt élni. Az a tapasztalatom, hogy a fiús anyukák bizony nehezebben tudják elfogadni azt, hogy már öregszenek és már nem ők irányítják a gyerekeik gondolkodását, érzéseit stb.

Tehát még egyszer, senki ne sértődjön meg, aki fiús anyukaként írogat ide a hoxára, mert nem bántásnak szántam, egyszerűen csak sokévi tapasztalat mondatja ezt belőlem.

Mégegyszer köszönöm a hozzászólásokat, s hogy megértettetek engem. Azt hittem, hogy sokan fújni fognak majd rám, hogy milyen vagyok. De nem...:)))

Furcsa ez az egész ajándékozás.

Áttérve a szülinapokra: sokszor nemtom mit adjunk, mert ne legyen gagyi, ne legyen drága, és azért örüljön is neki az ünnepelt. Kész stressz az egész. Pedig nem kellene annak lenni!!!

Gyerekként nálunk nem volt divat a családban a születésnapot és a névnapot sem megünnepelni. Érdekes módon, hogy boldog névnapot, meg születésnapot talán el sem hangzott. Karácsony, húsvét, mikulás, anyák napja. Ennyi.

Aztán bekerültem a férjem családjába. Ott divat volt a névnapozás, születésnapozás.

Én kaptam az anyósoméktól mindig valamit.

A sógornőmékkel megegyeztünk,hogy csak a gyerekeket köszöntjük. (A férjem rokonai)- Közben elváltam, és azután nem kapcsolódtam be a nagy ajándékozós buliba, Az exem meg azt mondta, hogy örül, ha a saját gyerekeinek tud venni, nemhogy a testvére 3 gyerekének. Maradt a karácsonyi ajándékozásuk. Aztán kezdett berágni, amikor a gyerekeink tusfürdőt, meg hasonlókat kaptak, ők meg nagy gonddal - főleg a lányom - választották ki az unokahúgoknak az ajándékokat.

Ami gáz. A héten ballag a sógornőm egyik lánya, de igazán senki sem akar elmenni...

Tavaly engem meghívtak, elmentem. De idén nem hívtak meg, hál'az égnek.

Borzalmas a mai világ. Maga az ajándék elvárása.

Nekem jobban tetszik, hogy anyukámat elég felhívni telefonon. Ő is csak így köszönt. Neki sem kellemetlen, nekem sem. Ha elmegyek hozzá, mindig viszek valamit, apróságot. Ő is csomagol diót, meg ami a kertben megterem... Néha küld egy kis pénzt a gyerekeimnek, de sem ők sem én nem várom el. A gyerekeim felnőttek, tényleg nem várják el a kisnyugdíjas nagymamától.

A húgom más generáció. Ő felköszöntötte eddig, meg anyu is az ő családját. 4 gyerekük van. Sejthetitek, mekkora teher még akkor i, ha csak pár ezer forint 1-1 alkalom.

Mivel gyerekkoromban a húgommal sem köszöntöttük egymást, ez így is maradt.

Viszont a gyerekeimet mindig. Nagyon rendesen kapnak ajándékot. A fiam külföldön tanul. Általában 100 eurót küldök neki. A lányom, és amíg a fiam itthon volt, azt kérte, hogy évente egyszer egy nagyobb valamit kaphasson, csak olyan jelzésértékű valamit kaptak/kapnak a valódi ünnepeken.

Nekem mindig vesznek a gyerekek, de nem várom el.

Hogy ez így jó-e, ahogyan nálunk alakult, az döntsétek el! Nekem megfelel.

Viszont a topic nyitónak üzenem, hogy nyelje le a békát. Jó nagy taplóságra vall az anyósa viselkedése. Legyél gáláns, és ne emészd Magad! A férjednek se mondd többet! Egyszer, hidd el észreveszi, pláne úgy,hogy felhívtad rá a figyelmét!

NEm mondanám, hogy jól kijövünk. Nekemn teljesen semleges érzéseim vannak iránta, nem tartom anyának, mert nem úgy viselkedik egyik gyerekével sem...

Szerencsére párszáz kilométerre él tőlünk, ha 2-3 havonta meglatágatjuk, 1-2 mondatot váltunk egymással, csak úgy az udvariasság kedvéért... Egyébként mindenkivel így viselkedik, azért nem is veszem magamra a dolgot.

Szülinapomon viszont felhívott...

Hát igen.

Nekem is van 1 fiam,hát ki tudja milyen anyós leszek?Majd lakatot teszek néha arra a nagy pofámra:)))))

De alattomos aljas az nem vagyok,nem is leszek ebben biztos vagyok.Vagy hallgatok,vagy ha mondok valamit,azt sosem a másik háta mögött.

És én mindig úgy kezdem ha valami nem tetszik,akkor az illetékessel leülök beszélni.Meghallgatom Őt is.

A magunk életébe nem engedek bele szólást senkinek,és el tudom fogadni azt is ha mások máshogyan akarnak élni mint mi.Remélem ez majd akkor is így lesz...:)))

Igazad van, hogy jobb, ha mondja mi a baja, s nem a hátad mögött...Így legalább tudja az ember, hányadán állnak...

Még jó, hogy a fia más lett!!!!

Azért remélem, hogy én, mint fiús anyuka, nem leszek útálatos...

Mert azt vettem észre, hogy a fiús anyukák nehezebben fogadják el a fiúk párját.

Mert csak ilyen példákat látok magam körül...

Jaj de bátor vagy!!!

Én para vagyok.

Nem mindig, de vele szemben igen.

Csak ha már nagyon felhúznak, akkor robbanok...

Azt azért még leírom, hogy mikor összejöttünk a férjemmel, fél évig el sem vitt az anyóshoz (mondjuk ismertük egymást, mert 1 faluból valók vagyunk), mert mondta, hogy eddig a volt barinőit sikeresen kiiktatta néhány beszólás után, s engem féltett tőle.

Mikor pedig odavitt, megmondta az anyjának, hogy ha bármi bántót mer szólni rám, akkor többet nem megyünk. Na, így mentem én először az anyóshoz... Szép, mi?

De azért jó, hogy a férjem nekem is elmondja a dolgokat...Jobb tudni szinte mindent, mint aztán pillázni...

Ne idegesítsd magad feleslegesen,csak magadnak ártasz vele.Én sem tudtam mindig ennyire tárgyilagosan kezelni az anyós problémát.

De besokalltam,kiborítottam egyszer a bilit(nem ilyen miatt).Szerencsére a férjem és köztem nem volt ebből konfliktus,meg tudtuk normálisa beszélni ezt a problémát is.Ismeri a szüleit,tudja milyen az anyja.Egy hisztis hp.Maradjon meg magának.

Ültesd le a férjedet,és beszéljétek meg a dolgot.Ne mondj rájuk rosszat,legyél tárgyilagos,ne szidd őket,csak mond el ami téged bánt velük kapcsolatban.A férjed hozzád tartozik,melletted kell álljon ha kell velük szembe is.Egyébként szerintem ha nem kérdés az,hogy hol a férfi helye,akkor anyós kevésbé mer szemétkedni,mert tudja ha a feje tetejére áll,akkor sem tudja a felesége ellen befolyásolni a fiát.Szerencsére az én férjem nem mama kisfia,sőt,szinte semmilyen anya-gyerek kapcsolat nincs köztük.Ennek azért nem egészen örülök.

Amúgy köszönöm szépen a hozzászólásokat. :))))

Levontam a tanulságot belőle.

Beszélni fogok a férjemmel. Júliusban lesz az anyósom névnapja, s akkor megpróbálom úgy csinálni, hogy nem megyek el, mikor felköszönti a férjem. Végül is igazatok van, hogy minek, ha ő sem? És majd meglátjuk, mi lesz. Ha bántani fogja, úgyis elmondja a férjemnek, mert ő nem olyan, mint én, hogy hallgat, hanem amit gondol, ki is mondja, s akkor talán a férjem is megmondja neki, hogy azért nem, mert ő sem köszönt fel.

Ez az elképzelés most nagyon tetszik...

Az tuti!

Sajnos ő a fiatalabbak véleményére nemigen ad... Mert ő már annyit megélt!!!

Mikor összevitatkoztunk nemrég, akkor is szinte hisztériás lett, hogy én nem az ő véleményén vagyok. Láttam az arcán, hogy sértésnek vette, hogy nekem lehet más véleményem, s ezt most az egyszer ki is fejtettem...Utána órákig remegett a gyomrom a bátorságom miatt, s amit kiváltottam vele.

Szóval, én ennek a nőnek egyhamar a véleményemet nem tudnám elmondani, mert félelmetes arccal tud ám nézni. És a hangja! Eddig fel sem tűnt, de én egyszerűen besz@ri vagyok....

Jaj de jól csinálod.

Én nem is értem miért problémázok ennyit ezen. Miért nem pereg le rólam az egész???

És ráadásul én problémázok, mikor ő a bunkó. Ki érti ezt???

Szerencséd van amúgy, hogy a férjeddel való viszonyodban ez nem okozott semmi galibát...:)

Azért tud ám kedves is lenni...:))))

Ő mindig azt mondja, hogy neki sosem volt jó élete. Ő mindig csak szenvedett. Őt nem szerette senki, nem szereti senki. stb.... Nagyon negatív beállítottságú. És ha vki ilyen szemmel nézi a dolgokat, akkor a jót, a szépet, a lehetőséget egy jobb életre, ezt meg sem látja.

Mindenki a saját életének a kovácsa. Ő is tudott volna változtatni az életén, s még most sem késő. Sosem késő.

Na, ezt így leírtam neked, de neki nem tudnám elmondani...

fura egy asszonyság lehet!!-DDD

Tipikus sárkány!!!:)

Ti ezt akkor ügyesen kezeltétek...

Valahogy az anyóssal nem tudnám speciel ezt megbeszélni. Meg valahol tartok is tőle.

Dehogyis, nem sértődtem meg. Igazad van! Neki kellene szólnia, csak az anyjával nem valami harmónikus a kapcsolata...Aztán így a legtöbbször inkább nem is beszélnek egymással...

Nagyon más náluk a családi élet, mint az én szüleimnél ilyen szempontból.

Náluk a gyerekeknek (férjem és öccse) kötelességeik vannak a szülővel szemben, mi szeretetből csináljuk a dolgokat.

Náluk a gyerekeknek nincs szavuk, mert nem lehet ellenszólni az anyjuknak.

Náluk a nevetés általában(szinte mindig) kinevetése a másiknak, nálunk a vidámság jele...

Meg ilyesmik...

Szerencsére a férjem valymi keveset hozott az otthoni morálból magával a házasságunkba.

Ne parázz, csak nagyon aranyosan, szinte kérdően add elő, mint aki kettőig sem tud számolni :DDD

Ha pedig nem akarod, akkor majd egyszer, ha éppen kettesben vagytok, kérdezz rá, nagyon finoman.

Akkor majd elmondja miért.

Nálunk bevált módszer volt (már nem él drága anyósom), ha bajunk volt egymással, mindig együtt intéztük, megbeszéltük.

Néha ugyan jött a férjem, hogy mit vitatkoztok, de akkor közös erővel és nevetve lehurrogtuk, ez csak ránk tartozik.

Soha nem mentem panaszkodni a férjemhez, mert akárhogy vesszük, Neki az anyukája és bármi rossz, amit Róla mondunk, még ha igaz is, neki ez bizony fájdalmas.

Így megmaradt a hármónk viszonya nagyon jónak :)

Néznék nagyot, ha az anyósom elfelejtené..de azt hiszem, hogy a férjem is meglepődne:)

S az, ha én nem köszönteném meg a vejemet, vagy a menyemet, az nagy szegénységi bizonyítvány lenne.

Milup!

Csak azt tudom ajánlani Neked, hogy igenis, állj a sarkadra, s ne hagyd, hogy hülyének nézzenek..Bocsánat, de itt a férjed is hibás...nehogy sértésnek vedd!!-DD

Ha az én férjem nem állna ki mellettem, az nagyon rosszul esne..de bizonyára ilyen esetekben nehéz a férj élete is. Mert az anyja az mindig az anyja marad...

Ez nagyon jól hangzik....:)

Csak én para vagyok. Erre képtelen lennék. De gondolatban nagyon is el tudnám képzelni, hogy nézne. :P

szia,

cselesen oldd meg a kérdést.

Mikor elmentek a férjeddel anyósodhoz, és Ő felköszönti, Te csak állj mellette és utána kérdezd meg nagy ártatlanul, hogy Anyuka, egyáltalán tart névnapot?

Néznek majd Rád, hogy mi történt, ekkor elmondod, hogy de hát engem soha nem köszöntöt még idáig, ezért gondoltam, hogy azért, mert így akarja elérni, hogy mi se köszöntsük,mert nem szereti :)))

így azután vita nincs, veszekedés sincs, anyósod meg érezze magát rosszul :))

Te meg legyél nagyon kedves és végtelenül barátságos, mint aki nem is tudja hány óra :DDDD

Tudom, hogy nem írtad, csak erre gondoltam, s leírtam.

Lehet, hogy megfogadom tanácsod...;)