Névnapot köszönteni vagy nem köszönteni?!? (beszélgetés)

Látod, te egy álom vagy sok meny számára.

Mert kimutatod a szereteted...És ez szerintem nagyon fontos, és jó érzés a másiknak is, hogy szeretik. Főleg 1 meny ezt nagyon tudja értékelni...

A kisfiamnak most szerdán lesz a névnapja. Olyan neve van, ami sok naptárban nincs benne, vagy csak áprilisra van beírva, vagy csak augusztusra, vagy novemberre (Nimród a neve).

Tavaly márciusban született a drága. Még az anyós előtte kérdezte, hogy mikor ünnepeljük a névnapját, mert nála augusztusban van (naptárban). Mondtam neki, hogy nálunk viszont áprilisban, de ha nem lenne beírva, akkor is ekkor ünnepelnénk, mert így szeretnénk (mi szülők).

Azt hiszed felköszöntötte akár ő, akár a sógorék? Hát, nem. De nem gond, mi az anyuékkal megünnepeltük.

Azért augusztusban rákérdezett az anyós, hogy akkor mikor ünnepeljük? Én meg mondtam, hogy már volt. És még megsértődött, hogy miért akkor?

Na, kíváncsi vagyok, idén mi lesz, mert holnapután lesz a névnap.

Ha nem, akkor nem, ez nem erőszak.

És mi nem is várjuk el, mindenki saját belátása szerint felköszönti, vagy sem.

De ha augusztusban megint rázendít majd, hogy mikor lesz a névnapja, asszem akkor kiakadok...

Bocs, hogy ilyen hosszan mesélek, de komolyan mondom, hogy könnyebb lett a szívem, hogy leírtam...♥

Az anyósom se kerített nagy feneket a dolognak annak idején. Feltúrt valamit a szekrényben, tálkát, tálcát, kistányért, zsebkendőt, kupicákat stb., ami már évekkel ezelőtt ott hentergett, és betekerte egy használt kenyeres papírba :D

Pozitívum, hogy erről sosem feledkezett el! :))

Hát, én tartok az ilyen dolgok szóvátételétől. Most főleg, hogy ennyi év után 1 hete sikerült az anyóssal 1-et vitáznunk. Most először, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól. Végre egyszer vmiben kimondtam a véleményemet neki, s nem nyeltem.

Hát, én tuti nem szólok az anyósnak a névnap ügyében, mert nem illik, de igazad lehet, hogy azért a férjem megpendíthetné neki. Csak attól tartok, akkor meg azt hiszi, hogy elvárnák vmi ajándékot. Pedig nem...

A férjem szerint nagyon szeret engem az anyós.

Na, ja...

Azért aranyos a férjecském, hogy ezzel a kis hazugsággal jó kedvre derít..:))))

Örülök, hogy vagytok, akik megértenek...♥

Nálunk mindenkinek két neve van kivétel a férjem. /de neki is 2x tartjuk. János lévén elraktam nyárra ,pont az általad leírtak miatt.

Menyemre visszatérve igen neki is két neve van.

Most pl Csilla napra amit egyébként ő nem használ kapott egy nem túl nagy táskát,amiben elfér pár db ruha / 1 éves házassági évfordulójukat Rómában ünneplik 4 nap /Még nevettünk is ,mert megemlítette ,hogy nincs utazótáskája ! Erre odaadtuk pár nappal előbb, de van felkiáltással.

Az ünnep tőlünk függ ha mi kinevezünk egy napot azzá akkor az.

Amikor megszületett az unokám nekem 21 hónapos volt a kicsi lányom. De minden szerdán ha esett ,ha 35 fok volt mentünk hozzájuk...Pilisvörösvárra. Az ünnep volt.

Szóvá szerintem soha nem tenném, mert ez azért nem egy olyan nagy dolog, csak éppen a szívemnek esik rosszul...

Látom a férjemen is, hogy milyen jól esik neki az, hogy névnapján is felköszöntik az anyuék. És sosem kap kevesebbet, mint én. Nagyon tud neki örülni, de a legjobban a gesztusnak. És én is vele örülök.

Csak azt nem értem, hogy miért nem veszi észre, hogy az anyja valahogy nem ilyen??!! Jóóóó, férfi. Meghát az anyja sem egy tipikus anya, vagy legalábbis nem minden téren...

Én ha anyós leszek, azért megpróbálok elkövetni mindent (remélem), hogy a menyem is szeressen engem. És ez nem pénz kérdése. 1 kedves szóval, gesztussal is ki tudja az ember mutatni a szeretetét. És én ezt hiányolom sokszor az anyósban.

Most hogy gondolkodom, nem is tudom, hogy a másik menyét felköszönti-e? Lehet hogy ő is ezen morfondírozhat, hogy engem igen, őt nem???!!??

De rákérdezni nem fogok.

Hát, akkor te valahogy úgy vagy, mint a hugom.

Ők sem kapják soha vissza azt, amit a sógoréknak adnak...

És akkor még ők paráznak, hogy már megint mit is vegyenek nekik??? Mert ugyebár oda sem jó akármi...

Úgy látszik, nem csak mi vagyunk ilyen helyzetben, hanem sokan.

Biztos lehet valahogy változtatni mindenen, csak mi lelkizősek, mi nem lépünk. Ugye?

Ez még sz@rabb...Részvét.

Ez aztán végképp érthetetlen...??!!??

És amúgy kijössz az anyóssal?

Igen, ezért nem is mélyedtem bele ebbe a témába, mert végülis ez legyen a legnagyobb gondom az anyóssal, s boldog ember leszek.

De persze azért vannak más dolgok is...;D

Én is gondolkoztam rajta, hogy el sem megyek hozzá legközelebb. De tudom, hogy mikor arra kerül a sor, akkor megint ott leszek, s felköszöntöm. Mert ilyen barom vagyok...

Valahogy én otthonról ezt hoztam.

Nem nagy dolog a névnap, de arra pont jó, hogy a család ilyen, s ehhez hasonló alkalmakkor összejöjjön, mert távolabb lakunk egymástól. És mi is csak virággal, vagy bonbonnal, vagy csak puszival köszöntjük a másikat. De jó érzés...

Adni szép dolog, de kapni is jó érzés...

És te mint anyós, te ilyen alkalmakkor a menyedet amúgy felköszöntöd, vagy névnapkor nem? Csak kíváncsi vagyok....Mert végülis nem kötelező...Hisz nem egy olyan igazi ünnep...

Tökéletesen megértelek. Igen is, hogy az ilyen "apróságnak" tűnő dolgok nagyon is zavaróak tudnak lenni a mindennapok során. És igen is, ha Te veszed a fáradtságot, hogy felköszöntöd az anyóst, akkor neki illene ugyanezt viszonoznia!

Tudod, mi a probléma a ti esetetekben?

Az, hogy még senki nem szólt rá az anyósra, hogy miért nem köszönt fel téged a névnapod alkalmából, így az anyósod úgy érzi, hogy az ő bunkóságát az egész rokonság jóváhagyja. Tudod, amíg egy anyára a saját fia nem szól rá, addig az a fiús anyuka mindvégig úgy fogja érezni, hogy ő helyesen cselekszik még akkor is, ha a szíve mélyén nagyon is tisztában van azzal, hogy kib...szás, az, amit veled csinál.

Szerintem ülj le beszélni a férjeddel.

Emlékeztesd rá azokra az esetekre, amikor a te névnapodat letojta az anyja. Vagy egyszerűen, amikor a névnapod lesz, emlékeztesd a férjed rá, de még melegében, hogy ne legyen elfelejtve a dolog, hogy ugye, hogy az anyukád már megint nem köszöntött fel??? Mert a férfiak egyébként is végtelenül feledékenyek és nem foglalkoznak az ilyen számukra ténylegesen apróságokkal, mint névnapok a családban.

Velem is megtörtént már, hogy "el lettem felejtve" névnapom alkalmából....! Tudom, mit érzel! De soha ne érezd magad kellemetlenül emiatt, mert ha nem állsz ki a saját magad igazáért, életed végéig ezt fogja anyósod csinálni veled.

ezt enyhén szólva bunkóságnak tarom...

már elnézést:(

Szia.

Nálunk is hasonló a szitu.

Engem se szokott anyósom felköszönteni. Tavaly már megmondtam a férjemnek hogy mi se köszöntsük.

Azt nagyon durvának találom, hogy az én névnapom nagyjából anyáknapjára esik, és mi viszünk neki virágot, sógornőmék felköszöntenek, ő meg nem szól semmit.

Amúgy a sógornőmékkel is érdekes ez a névnaposdi, mert igaz hogy ők felköszöntenek, de mindig próbálja a legolcsóbb virággal megúszni. Miközben ő kiköveteli, hogy a gyerekeinek mit vegyünk névnapjukra, születésnapjukra, karácsonyra, búcsú, ballagás stb. mindig van valami. Egy vagyont költünk rájuk egész évben. Igaz szeretem őket, és nem sajnálom tőlük, de ő közben pár száz forintos virággal lerendez egész évre.

Még sajnos nincs gyerekünk, de szerintem sose fogjuk visszakapni.

Én is hasonló cipőben járok, annyi a különbség, hogy anyós is Éva, én is Éva vagyok, mi a férjemmel köszöüntjük névnapján, de ő csak megköszöni, arra már képtelen hohy kimondja, "Boldog névnapot neked is"...

Szóval no komment... Én egyszerűen nem foglalkozom vele...

Ne foglalkozz vele! Tudod okos enged;)

Nálunk is van a családban hasonló...egy darabig idegeskedtem rajta, de most már nem érdekel.

A névnapokról meg az a véleményem, hogy egy fölösleges, kötelező bájolgás...Nekem nem jelent semmit az, hogy névnap. Nem történik azon a napon semmi, azon kívül, hogy még több ezer ember ünnepel. Nem olyan mint egy születésnap;)amikor tényleg emlékezünk valamire

Látod, én is így érzem.

Csak a jómodor dukált eddig bennem, hogy mégiscsak az anyósom...

Na, ezt a szót nem találtam az agyamban: megalázó. Igen, pont így érzem magam....Mert szerintem az illem úgy kívánná, hogy legalább 1 puszit odanyom a képemre.

Örülök, hogy van, aki ugyan így látja, mert eddig megfordult az agyamban, hogy talán önzőség ezt kívánnom tőle...

A helyedben azon a napon el sem mennék hozzá.

Mondom én mint anyós ,és volt 2x is meny.

Mindenki annyit várjon a másiktól amennyit ad.

Elsősorban természetesen adjon...

Miért is kéne illemtudónak és jól neveltnek lenned azzal aki Veled szemben évek óta bunkó?!

Mert ez az!

Te is megsértődhetnél,mint a húgod sógornője,ha nem köszöntenek fel,hisz így illik...ha anyósodnál nem illik,akkor szerintem Te se tedd!

Totál megalázó,hogy Te megteszed,Ő meg évek óta nem.Mégis mire fel?

Véleményeteket szeretném kérdezni:

Már 6 éve együtt vagyunk a férjemmel.

Az anyósom engem soha nem köszönt meg névnapkor.

Én viszont a férjemmel együtt mindig felköszöntjük őt. Szerintem illetlenség lenne, ha a férjem felköszönti, én meg nem szólok semmit...

Csak azt nem értem, hogyha pont a névnapom napján ott vagyok nála, akkor miért nem tud egy snassz boldog névnapot mondani? Semmi ajándék, csak 1 kis kedvesség. Nagyon jól esne...

Még akkor sem böki ki a boldog névnapot, ha a sógoromék ott a jelenlétében köszöntenek fel.

Egyszerűen nem értem.

A férjemnek már említettem. Az első időkben még nem szóltam neki, de tavaly vhogy szóba került. Akkor azt mondta, hogy ő úgy emlékszik, hogy felköszöntött engem az anyja. Nem akartam erőltetni, hogy még soha, mert valahogy kellemetlen volt a téma.

Szóval ti hogy vagytok ezzel?

Szerintetek én se köszöntsem, ha ő sem?

Vagy maradjon továbbra is így, hogy én igen, és ő nem? (még én érzem valahol kellemetlenül magam, de nem tudom megmagyarázni miért)

Másnál is van így(anyóssal, vagy más rokonnal, családtaggal)?

A hugom például a sógornőjével van úgy, hogy ő a párjával mindig felköszönti a sógornőjét, sógort, és a 2 gyereket szülinap, névnapkor.

Állítólag meg is sértődnének, ha nem. Mert olyan a csaj.

Ők viszont a hugomat se névnapkor, se szülinapkor. Csak a párját (a sógor és a párja tesók). Gyerekük még nincs.

Én nem is tudnék olyant csinálni, hogy ha valaki felköszönt, azt legalább szóban nem viszonzom az ő szüli- és névnapján.

És már éveken keresztül így csinálják.

Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy sokkal nagyobb gondok is vannak ennél a világban, de én csak kíváncsi lennék, hogy más ezt hogy oldja meg, ha ugyan ilyen cipőben jár?