Nem viselem jól, hogy a párom alkoholt iszik és nem tudom, ezt hogy kezeljem. Adjatok tanácsot, kérlek! (beszélgetős fórum)

A második esetben sem a fórumindítónak kellene elgondolkozni.

Ha a párjának más az értékrendje, ha a problémák elől nem azok megbeszélésébe, hanem a mámorba akar menekülni akkor sem megoldás, hogy ezentúl kettesben iszogassanak.

Ha így van, akkor már "veszett fejsze nyele..."!

Ezt már betegségnek hívják és gyógykezelésre szorul.

Sajnos! :((

Szerintem nem Nálad van a hiba.

Egyetértek az előttem szólókkal, Te tudod, hogy milyen életet akarsz/nem akarsz magadnak, eszerint kell döntened.

Két eset lehetséges.

- Vagy már azelőtt is ivott, hogy megismerkedtetek volna.

- Vagy azután kezdődött.

Az első esetben nem sok esélyt adok.

A második esetben gondolkozhatnál azon, vajon miért fontosabbak a haverok és a sör, mint te?

Ha csupán a sört szereti, vegyél neki 1-2 üveggel és igyátok meg vacsora után kettesben.

Ha a haverok kellenek, akkor találd meg, mi ennek az oka!

Szia! Egy jó tanács: ha tudsz, lépj tovább, mert ez az ivászat hosszabb távon nem vezet semmi jóra. Már kötekedő és agresszív. Mi lesz később? Én nem tudnék egy ilyen kapcsolatban élni. Viszont Neked kell döntened, hogy Te akarsz -e így élni?

A másik, hogy szerintem nem normális életvitel az, hogy hetente többször mámorosra issza magát valaki.

Ugy érzem te már tudod a választ :

" Szeretem őt, de ebben így én nem tudok élni."

hagyd a fenébe ezt az agresszív pasit

2-3 sörből nemsokáta 4-5 lesz vagy több...

tipli, ha jót akarsz!

Szervusztok!

A helyzet az, hogy (azt hiszem ez az oka mindennek), olyan környezetben nőttem fel, ahol az alkohol és annak következményei állandó téma volt (minden napos). Édesapám (akit amúgy nagyon szeretek, csak az alkohol és más dolgok miatt egy ideje különös, kacifántos a kapcsolatom) iszik, méghozzá, nem keveset, minden nap, munka után egészen estig. Gyerekkoromban, gyakran jártam utána a kocsmába, hogy haza kéne jönni, rendeztem a kisöcsém (ez 6 éves koromtól így volt, öcsim 3 évvel fiatalabb), mikor anya dolgozott, hallgattuk a veszekedéseket, láttuk, ahogy anya szenved, de minden erejével próbálja összetartani a családot. A család megvan, együtt vannak, de apum azóta is iszik, bár pár éve valamelyes javult a helyzet. Szóval Azt hiszem ez az oka annak, hogy nem bírom elviselni az alkoholt. Persze, tudom, ez nem feltétlenül normális. Az előző kapcsolataimban, egy férfi sem ivott alkoholt, egyáltalán, néhány alkalmat kivéve. Néha én is megiszom egy pohár bort, vagy finom likőrt, de ennyi. A párom viszont, akivel 1.5 éve vagyok együtt, nem így van ezzel. Heti több alkalommal is iszik, 2-3 sört és mivel ő már egy sörtől is nagyon be tud állni, elképzelhetitek a 3 milyen hatással van rá. 1.5 éve próbálkozom, kompromisszumra törekszem, de ő nem hajlandó változtatni. Próbáltam megbeszélni vele, legyen heti egy nap, amikor elmegy a haverjaival, söröznek egyet, aztán én azt sem bánom, ha hajnalban ér haza, de ezt én így nem bírom viselni. Egy alkalommal ment ez, aztán azóta is itthon iszik, s olyankor kötekedős, meg sem merek szólalni, agresszívan beszél velem. Hogy lehetne ezen változtatni? Vagy én mit tehetnék, hogy másképp álljak ehhez a dologhoz? Egyáltalán biztos, hogy én vagyok rosszul összerakva? Lehet, hogy csak túl rossz példát láttam otthon? Sokat gondolkoztam, hogy itt kérjek-e tanácsot, de nem tudom kihez fordulhatnék még. Tartok tőle, hogy az lesz a vége, mint a szüleim között van, de kivetíteni sem akarom azt a példát miránk. Szeretem őt, de ebben így én nem tudok élni. Szeretném, ha helyretehetném a dolgot és újra úgy lennénk, mint az első néhány hónapban (akkor még nem volt így a helyzet). Kérlek, adjatok tanácsot, mivel próbálkozzak...:(