Nem viselem jól, hogy a párom alkoholt iszik és nem tudom, ezt hogy kezeljem. Adjatok tanácsot, kérlek! (beszélgetés)
Sajnos, ahogy a férfiak hajlamosak félreértelmezni a dolgokat, úgy a nők nem veszik észre, hogy házsártossá váltak és nem kíván senki haza menni olyan körülmények közé, ahol csak a szemrehányások várnak bennünket.
Ahogy mondják: "Ha a dicséretről lekéstem, a lebaszásért minek siessek!"
Én elgondolkodnék azon, hogy miért issza magát valaki hülyére nap, mint nap ha otthon boldogság, nyugalom, szeretet és hű társ várja.
Én például azért tintáztam magam rendszeresen kreténre, mert egy nagy semmi várt otthon - azaz elvárások, számonkérés, önzőség, no-sex és - ez ugyan nem volt teljesen nyilvánvaló, kis hűtlenség is:)
Megszűnt a probléma, megszűnt a piálás.
Az pedig, hogy a tyúk volt előbb mint a tojás, jó kérdés...
De tanulságos volt.
Egyébként, nem mondom, hogy alkoholista, csak egyszerűen tartok tőle, hogy nem tudok megbirkózni a dologgal, és később az lesz. Amikor megismertem, túl voltam egy csúnya szakításon, ami után 1.5 évig nem álltam szóba pasival. Ő volt az első, az elején, úgy éreztem, igazán kiteljesedem mellette. Aztán elértünk egy pontra, amikor egyre több időt töltött itt, szinte már itt lakott, és végül ide is költözött, utána kezdtem el érezni, hogy elvesztem önmagam, visszafele "fejlődöm" (nem tudom, hogy fogalmazhatnám másképp), pedig annyit dolgoztam, hogy magamra találjak és az tudjak lenni, aki legbelül igazán vagyok. Aztán feléltük (?) a félretett pénzem, közös kasszán vagyunk (nem szép dolog tudom, de eleinte a fizetésünk közti különbséget félretettem magamnak- én keresek többet-, de közben az is elment...) Most fizetem a sulim, a bejárást, heti kétszer, és így nem igazán tudok félretenni. Ráadásul a bankszámláján lement a hitelkeretbe(nekem ilyen nincs, nem tudom, pontosan ezt hogy nevezik) úgy, hogy én nem tudtam róla, de arról sem tudok, mire költötte azt a pénzt.
Van munkája, bár most otthagyta a bejelentett állását, mert nem keresett jól (szerinte), egy olyanért, ahol csak ígérgeti a "főnök", hogy felveszi( hozzáteszem, veszélyes munka, ha megsérül se táppénz se semmi, ami amúgy járna, mert nincs felvéve)Bár se most, se előtte nem keresett annyit, hogy meg tudjon élni egyedül. Mondjuk, megélhetne, csak éppen sokkal többet akar költeni, mint amennyit keres/keresett. Mivel otthon nem segített be a rezsibe, semmibe, a pénzét elszórta, nem tudja, hogy kell beosztani a pénzt, ha háztartás van és külön élet. De, amikor eljön velem vásárolni, akkor sem tud különbséget tenni. Pl. most értünk haza, boltban voltunk. A sütihez, amit meg akarok sütni karácsonyra, tejszín kell. Szerinte, inkább ne süssek, mert a tejszín drága. (Megvettem, mert ez a süti, megérdemli, hogy megsüssék és amúgyis, csak kétfélét sütök). Aztán mondta, vegyünk sört is. Mondom, tegnap szerintem jól eltöltötted az időd a sörrel, a "jóból" is megárt a sok, azzal sarkon fordultam a pénztár felé. Azóta nem szól hozzám, vagy ha kérdezek csak hümmög. Nem bunkó, de igencsak érdektelen velem szemben ilyenkor. Ilyenkor csak szimplán kifutnék a világból.
Az enyhén szólva túlzás, hogy sosem lesz normális kapcsolatod, de, mint alkoholista szülő gyermeke érdemes lenne foglalkozni ezzel...sok helyen működnek hozzátartozói csoportok, lehet, és ha gondolod, érdemes elmenni egy alkalomra.
Egyébként a fickót nem érdemes rögtön alkoholistának bélyegezni.
Szerintem ez a része jóval gázosabb, mint az, hogy heti pár sört megiszik...
Egyébként érthető, ha a családi mita alapján ellenérzéseid vannak az alkohollal kapcsolatban...
Együtt vagy egy 29 éves fiúval, akinek nincs heti kb. 1200 Ft-ja, hogy a saját piáját finanszírozza??
Az alkoholstaknal nem is maga az alkesz a szenvedo alany hanem annak csaladtagjai, hozzatartozoi.
En voltam mar ebben a helyzetben mint a forum indito, mondjuk az en apam soha nem ivott. O volt a nagyobb fiam apukaja. Nagy szerelmem. 5 ev utan elkuldtem, es konyorgott hogy megvaltozik stb. Ma orulok hogy nem kell vele elnem, mert meg mindig pial, most talan meg tobbet mint eddig ! Kutyabol nem lesz szalonna. Persze en ezt a ti esetetekre ertem nem egy olyanra ahol a pasi 2 hete kezdett el inni.
A munkatársad egy nagyon buta ember lehet.
Elbeszélgetnék az ilyen húgyagyúval.
főleg, hogy akarja és törekszik is rá.
Hozza a mintát, ami nem attól függ, hogy ott él e, hanem az amiben élt. Azt gondolja ez a normális, neki csak ilyen jut, annak ellenére, hogy látja nem jó.
Igazad van ez valóban az! Mármint F...ság.
Az életünk olyan, amilyennek kialakítjuk és független a múltunktól, hacsak agyilag képtelenek vagyunk átlátni és túllépni rajta.
Én a fórum indítót elég értelmesnek tartom, ahhoz, hogy felülkerekedjen a családi tradíción...
Ha eddig nem változott, nem igen fog senki kedvéért, amíg maga nem látja be, hogy ez így nem mehet tovább.
Az én volt barátom akivel 2 évig voltam, egyszer nem ivott a kedvemért csak! 1-szer! Akkor is azt emlegette utána. Annyira dühös voltam a piára, hogy nem voltam képes már egy sört sem inni. Végülis én ott hagytam őt, de nemcsak az ital miatt, hanem az egész lénye miatt, de az italért nagyon haragudtam rá és mindig veszekedtem rá. Sokszor úgy jött hozzám, hogy ivott előtte reggel 9kor! 1 üveg sör, kisérővel... Neki ez természetes volt.
Apámnak is akadnak ilyen gondjai, hogy szeret inni és ha van megissza. Mindig megszólom őt persze, mert nem akarom, hogy olyan legyen egyszer mint nagyapám (aki már alkoholista keményen).
Én a helyedben ott hagynám, nem tenném magam tönkre ilyen ember miatt. Okulj az otthoni dolgokból, ez vár téged a kapcsolatodban is.
És képzeld el, hogy a sör árából még mit vehetnél!
Ügyes vagy, ne tedd tönkre magad mellette!
Lépj le, dobd ki! Vannak olyan jó pasik!
Szocialis örökseg .... nagyon erösnek kell lenni es egyszer - mindenkora elvagni . Csak igy lehet egy minden hasonlotol szabad eletet teremteni.
Szia!
Az nem lenne baj, hogy iszik, ha jó fej lenne tőle, vagy nem változna meg, de ez a kötekedés.
Én szakítanék vele. Nem szoktam ilyet javasolni csak akkor ha úgy érzem nincs más megoldás. Ha akarna megváltozhatna, de úgy tűnik nem akar. A heti 3 nap béke nagyon kevés a teljes boldogsághoz. Ez hosszú távon téged fog tönkretenni.
Nem, nem a gyerekkorod a probléma, hanem a párod, aki alkoholista és ezzel párhuzamban agresszív. Az ilyen embert kerülni kell, amíg nem csak a mondandójával bánt.
Hát akkor erről ennyit.
A lakást te bérled, a többi dolog is a tiéd.
Bérelhetsz egy másikat is, költözz talán oda- nélküle.
A szüleivel pedig, miután már nem vagy vele, nem kell foglalkoznod.
Valóban a gyerekek nagyon sokszor követik a példát, amit gyerekkorukban láttak.
Talán ez az oka a mostani problémádnak, hogy az akkori, otthoni problémát te magadban, most szeretnéd FELOLDANI.
Akkor szakadsz igazán el a szülőktől, ha ezzel már nem foglalkozol többet.
Az az ő életük, ez meg a tiéd.
Azt tudom, hogy gyereket neki soha nem szülnék. Azt hiszem érzem én ezt már rég, hogy nem oké ez a dolog így, de pl. az az érzés, hogy soha nem akarnék az ő felesége lenni és vele gyereket vállalni, előbb jött, mint a felismerés, hogy gáz van. Ez furcsa... de azt nem tudom, hogyan, miképp rendezzem le a dolgot és intézzem el, hogy ne zaklasson utána se ő, se a családja... mert ők viszont már akkor azt mondták, hogy hazudok, mikor egyszer elsírtam magam a mamájánal, amikor jól besörözött náluk (pedig előtte nap beszéltük meg már sokadszorra ezt a dolgot).
ez fszság.
Olyan kapcsolatod lesz, amilyent ki tudsz és akarsz alakítani. Semmi köze nem kell, hogy legyen az otthoni dolgoknak hozzá. De ha alkeszt keresel, akkor olyan kapcsolatod lesz.
attól hogy nem élsz otthon és nem látod már belsővévált benned a félelem, az aggódás és a rossz érzés az alkohol miatt...ami jogos is, ezzel mindenki így van akinek alkoholista ember élt a családjában...ne engedd, hogy még egy ilyen ember legyen a közeledben
Nekem is hasonló gyerekkorom volt, mint neked: alkoholista apával. Párválasztáskor az első szempontom az volt, hogy antialkoholista legyen a párom, ami bejött. Csúnya dolgokat művelt részegen apám, így a mai napig azt mondom, hogy inkább csaljon meg egyszer a férjem, mintsem ittasan hazaállítson, amit egyszer sem tudnék megbocsátani. Mindenkinek más a fontos, a döntés a te kezedben van, de az az igazság nem értem min "vacilálsz" egy rossz gyermekkor után?! (Igaz, mindent az apáinkra sem foghatunk!...)
Egy munkatársam szerint, sosem lesz normális kapcsolatom, míg anya együtt van apuval. Mert hiába nem akarom figyelembe venni, hat rám a példa, amit otthon láttam és látok a mai napig. Mert bár eljöttem otthonról gyakran megyek haza, ott a két öcsim és anyu, akikre szükségem van, és nekik is rám. Végül is, azt gondoltam, ha nem élek abban a környezetben, nem lesz rám így hatással. Eljöttem, mert családot szeretnék egy rendes igazi társat, aki szintén így tekint rám. Úgy tűnik, ez sem elég, hogy külön élek.
ja és nem tudom hány éves vagy, de eszedbe ne jusson az az elvetemült ötlet, hogy majd szülsz gyereket és akkor megváltozik (mert nem fog) és tönkretennéd még egy ember életét, amihez meg nincs jogod.
ő így érzi jól magát, ezt vedd tudomásul. neked ez nem tetszik, neked kell változtatni.
hagyd a fenébe, minek tennéd tönkre az életed
Erre épülve írta Várkonyi Zsuzsa a Gyermeki játszmákat azt a könyvet én meg a szülőknek tenném kötelezővé...tényleg jó lenne ha kötelezően tanulnának középiskolában pszihológiát, szociálpszichológiát...csak egy picit :)
Egyébként egy tök okos, értelmes pali. Egy diplomás ember, aki közben k..vákkal barátkozik, meg heti egyszer beteget jelent a melóban, mert nem bír bemenni. Nem tudom, hogy fog ebből kimászni.
Első lépésnek végül is jó. De azért q.nehéz szabadulni egy ilyesféle kapcsolatból:((
El fogom olvasni! Jövő hónapban, a következő vizsgám után elolvasom mindenképpen, bárhogy is alakulnak addig a dolgaim!
Ezzel én is így vagyok. Látni sem bírom, szeretni meg... Inkább hagyjuk.
További ajánlott fórumok: