Nem viselem jól, hogy a párom alkoholt iszik és nem tudom, ezt hogy kezeljem. Adjatok tanácsot, kérlek! (beszélgetős fórum)

Egy barátnőmnek most adtam ajándékba, ő három éve kínlódik egy eszméletlen pasassal, az nem 1-2 sört iszik meg, hanem ilyen reggelig képes vedelni a különböbő krimókban, ráadásul nem is akármilyen krimókban, hanem ahol lányok vannak, azokat "barátnőinek" tartja (mármint szerinte barátkoznak), szóval elképesztő figura.. ha meg olyanja van, 180 fokot fordul, főz a barátnőmre meg a gyerekeire, egy tündér tud lenni, persze hét hétben egyszer. Ilyen érzelmi terrort életemben nem láttam. És a barátnőm nem buta lány, de mégse bír ebből a csapdából szabadulni.

Én ugyan nem vágom a pasi sármját, de ő fülig belé van bolondulva.

Szia!

Ne legyél egy ilyen férfival! Téged zavar,hogy iszik. Ezzel sosem fogsz "megbékélni". Egyébként az én apám is ivott, de nálunk különmentek a szülők, és örültünk neki a testvéreimmel. Éppen ezért, nem akartam, és nem is akarok magamnak olyan férfit, aki alkoholizál, kivéve, szülinap, vagy összejövetelek. A párom ilyen. Sosem láttam még berúgva a 3 év alatt, esetleg csak becsípve, de akkor sem kötekedett, vagy beszélt csúnyán. Szóval az sem mindegy kire milyen hatással van az alkohol, és mennyi az a mennyiség, ami a fejébe száll... De én eleve a szagtól is rosszul lennék, sosem felejtem el az apám szemeit, mikor részeg volt. Utáltam! És nem tudnék, és nem is akarok így élni, hogy ezt lássam még a páromon is! Próbálj meg vele beszélni, de gondolom próbáltad már, vagy szakíts vele, hátha észhez tér, nem akarlak elkeseríteni, de szerintem nem fog lemondani az alkoholról, sőt lehet még többet fog inni, mert ez bizony úgy van, mindig van ok inni, vagy azért, mert sz_r az élet, vagy azért, mert hú de boldogság van...

Én nem szégyellem,gyűlölöm az apámat,azért ahogy velünk és anyuval bánt!Az alkohol egy dühöngő állatot csinált belőle.Utáltam és utálni is fogom!Nem érdekel,hogy mégis csak az apám.... Bár ne lenne az!!!

Az alkoholizmussal nem lehet együtt élni!

"így is imádom őt, hisz az apám"

Ez ilyen egyszerű lenne?

Ivott apu (meghalt 42 évesen) ivott anyu új férje (ő is meghalt) és ivott anyu is. Állítólag már nem iszik. Én nem tudom megbocsátani a gyerekkoromat. Imádni mert az anyám. Szeretni se'. Látni se'.

Hát, ettől nagyobb "segítőkészséget" is el tudok képzelni. Főleg nem későbbi felhánytorgatással.

Ő is ott lakik, nem?

Akkor rá is mosol, és hol van az megírva, hogy neked kell kiteregetni?

Mit csinál egyébként munka után?

Ha unatkozik, mert te tanulsz ÉS dolgozol, akkor töltse ki értelmesen az életét- és erre nem az egyetlen lehetőség a sör(meg a bor...)

Mi ez?

Lerakta az alapokat egy életen át tartó "alkoholista" játszmához.

Idekopizom azt, amit találtam és egyet is értek vele:

"Eric Berne talán legszemléletesebben az alkoholista játszmáját mutatja be magyarul is megjelent Emberi játszmák c. könyvében. A szerző első hallásra talán meglepő állítása szerint az alkoholista játszmájában nem az alkohol a legfontosabb tényező. Többnyire egy kétszemélyes "darabról" van szó, amelyben a főszerep az Alkoholistáé, akinek mindig van egy "Üldözője", egyben "Megmentője" - rendszerint a házastársa. A feleség kezdetben megadóan tűri, hogy a részegen hazatérő férj összerondítsa a lakást, később azt is, hogy megverje. Másnap reggel korholja gyalázatos életmódjáért, természetesen eredménytelenül. A későbbi fázisokban, ami gyakran az alkoholista szervi leromlásával jár együtt, a korholás, megbocsátás, fenyegetés, tűrés már összecsúszik, de a játszma változatlanul megmarad, és természetesen a férj tovább iszik.A két főszereplő nyeresége - ami minden játszmára jellemző - abból adódik, hogy a férj folyamatosan képes kiváltani és fenntartani egy nagyon intenzív érzelmekkel teli helyzetet. Neki leginkább erre van szüksége. Igazából nem vagy nem csak az alkohol okozta élvezetéért iszik, hanem - bár nem tud róla - azért a helyzetért, amelyben a felesége kizárólag vele foglalkozik. Gyanítható, hogy a feleség oldaláról is hasonló motívum játszhat szerepet, amiért eltűri a megaláztatásokat. Ha ugyanis belátná, hogy férjét ezzel nem lehet "megmenteni", és kilépne a játszmából (olykor a házasságból), valószínűleg nem az következne be, amire hivatkozik. Ha a férj nagyivó, de még nem igazi alkoholista, még az is előfordulhat, hogy el tudja hagyni az alkoholt. Ha azonban valódi alkoholistával van dolgunk, akkor ő hathatós külső segítség nélkül már nem képes elhagyni az ivást, akkor sem, ha rájön a probléma gyökerére. Az alkoholizmussal való szembesülés azonban mindenképp az első nagy jelentőségű lépés, ami nélkül a megoldásra esély sincs. Eric Berne szerint a játszma főszereplője az alkoholista, aki személyiségének Gyermek-részével nap mint nap kikényszeríti házastársából a reakciót a magatartásából sugárzó kérdésre: "Lássuk, meg tudsz-e állítani a lejtőn?" A feleség erre mindig Szülőként reagál: "Abba kell hagynod, különben". A férj állandóan provokálja a feleséget, aki erre vádakkal vagy megbocsátással reagál. Az sem oldaná meg a problémát, ha nem venne tudomást párja alkoholizálásáról, ezzel ugyanis haragot vagy agressziót váltana ki a férjből. Neki egyenesen szüksége van a feleség felháborodására, vádaskodására, kétségbeesésére, majd megbocsátására ahhoz, hogy az érzelmi háztartása egyensúlyba kerüljön."

forrás: [link]

szerző:Pusztai Éva

szerintem menekülj...

Hát ez akármi is lehetett, talán egy félreértés kicsit megingatta és magába szállt, vagy eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha más lenne helyetted. Tudod, az ember mindenen agyal folyton.

Nem tudok mást mondani, Te nem fogsz tudni változtatni, olyan ez, mint a fóbia. Attól vagy beteg, hogy ő iszik, idővel pedig ez még rosszabb lesz, ha nem változik. Nagyon sar, sajnállak...

A piások imádnak zsarolni. Most még úgy érzi nyeregben van... Aztán jön a lelki terror, öngyilkossággal fenyegetőzés. Mindegy mennyi pozitív dolgot tesz, menyi jó tulajdonsága van. A pia egy idő után minden jót kiöl... Sejtheted mi marad...

Fiatal vagy még. Hagyd el. Mielőbb.

Még ha a partner egy időközben magát elhanyagoló "házisárkánnyá" is válik, akkor sem ok ez arra, hogy valaki a mámorba meneküljön.

Ez szerintem tipikus férfi hozzáállás, hogy a férfiaknak azért "kell" inniuk, kocsmázniuk, "barátokkal" kiruccanniuk, mert meg nem értettek, a párjuk nem társuk lelki értelemben, mert ki kell a gőzt engedni,stb....

Amit a gyerekkorodról írtál,az tisztára olyan,mintha én írtam volna.Sajnos nálunk voltak keményebb dolgok is,talán anyukám betegsége is apámra vezethető vissza.Aztán én hülye,hozzámentem egy olyan emberhez,aki detto,mint apám.Illetve eleinte nem.

A mostani párom is megiszik mindennap 1-2 (néha 3-4) sört is,de rajta nem látszik.Eszik rendesen mellette,pihen eleget.Ha durva lenne a helyzet,szóba sem állok vele!!Neked is azt mondom,ha teheted,hagyd ott mielőbb!!!!Inkább vagyok olyan,aki mindenáron ment egy kapcsolatot,de ebből -tudom- jó soha nem fog már kisülni. :(((

Én sem viselném jól.

Itt mindenképp baj van, vagy vele, vagy mindkettőtökkel -azaz azzal, ahogy egymáshoz viszonyultok.

Nem hiszem, hogy le tudod egymagad szoktatni, főleg, hogy nem hiszi el, hogy nem normális dolog heti többször beinni.

Én lépnék. Le.

Igazad van, én sem adok ajándékba sem senkinek alkoholt.

Idehaza nagy ritkán kínálunk meg valakit, mert azért az "illendőség kedvéért" van itthon minden, de mi nem iszunk soha.

A volt férjemnél én is végigéltem ezt, a végén már a napi 4-5, hétvégén a napi 10-12 néha 20-22 sörig jutott, és meg volt győződve, hogy neki semmi problémája. Ő is agresszív és kötekedő lett.

Ha valahova elutaztunk, mindig 1-2 dobozos sör paletta (24-es rakat) volt berakva vésztartaléknak, és a vezetésnél is volt egy nyitva mindig egy mellette, hogy "ne unatkozzon". Vele én is elkezdtem inni, nem kívánom senkinek azt az érzést. Szerencsére még időben kiszálltam.

Az élettársam felesége 10 évvel ezelőtt alkohol miatti vérszegénységben halt meg 40 évesen.

Szóval időben döntsél.

Én 30 éve várok arra, hogy majd megváltozik , de csak rosszabb. Vártam, amikor léphettem volna (volt munkám és erőm) hittem az ígéreteknek .

Te ne higgy, ha teheted még most lépj.

Azért annak általában nyomós oka tud lenni, ha valakinek a kocsma előbbre valóvá válik, mint az otthona.

Ez ilyen esetben már két emberen múlik, ezért kell neki is elgondolkodnia.