Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek :(( (beszélgetős fórum)

Azért a 6 év szerintem többet érdemel annál, mint hogy összepakolod a cuccaid, és a konyhaasztalon hagyott cetlin közlöd vele, hogy leléptél.

Az, hogy segít neked sok mindenben, valóban pozitív, kevés férfi tesz ilyet. Az, hogy inkább nem megy a haverjaival sehova, azt is lehet pozitívan értékelni, inkább veled szereti tölteni az idejét.

Persze, vannak negatív részei is. Rád telepszik, megfojt. Az viszont, hogy már a közeledésétől is kivagy, nem jelent jót. Sőt! Ez idővel csak rosszabb lesz. Benned mindenképpen. Aztán majd benne is, amikor arcul csapja a valóság, hogy te valójában nem közös jövőt tervezel vele. Szoktatok erről beszélgetni? Vagy nem látszik rajtad, hogy már nem akarsz vele élni, nem vágysz rá, stb?

Nem semmi milyen harcias menyecskek vannak a hoxan...nem is sejtettem:)

Szamomra tobb mint dobbenetes, hogy valakit azert kelljen elviselni, mert ennel csak rosszabbat talalhat??? Ezert maradjon mellette?

Eleg osszeszedetten es erthetoen leirta mik zavarjak. Valoszinunek tartom, hogy eltunt a rozsaszin kod, es kezd raebredni milyen lovat kotott el az istalloban. Nincs ezzel semmi baj. Jobb keson, mint soha.

A kerdezo dontse el, valojaban mint tud toleralni? Senki nem tokeletes...mindenkinek van hibaja. Valoszinu a foruminditonak is van...

Amit leírtál, az alapján valószínűleg már érlelődik benned az újrakezdés.

Ami az elején jól esik a másiktól, attól pár év után esetleg falra mászunk. Van rutinom hosszú távú kapcsolatban. Van amikor tovább kell lépni. Van amikor kapcsolaton belül megoldható (most ezt élem, az első házasságból kiléptem), ez mindkettőtökön múlik. De ha már undorodsz, azért az komoly jelzés.

Ha "csak" az anyagi nehézségek miatt nem lépsz, akkor tudd: váratlan helyekről jönnek a segítségek, amikor az ember megteszi az első lépést. Ha bánt, hogy fájdalmat okozol a másiknak, tudd, sokkal szemetebb dolog hallgatni és maradni sajnálatból, mint felállni és ezzel esélyt adni a másiknak is, még akkor is, ha ő először összeomlik. Mindenre volt példa a családomban.

Fontos, hogy ne tanácsokra hagyatkozz, hanem érezd, hogy mi a te utad, mert csak akkor lehetsz benne biztos, hogy nem bánod meg.

Én nem bántam meg, amikor kiléptem, és most sem bántam meg, hogy maradtam. Fontos, hogy a TE döntésed legyen.

nem akarlak megsérteni, de a hozzáállásodból látszik, hogy nem vagy férjes típus...

Ez egyszerűen nem így működik...

még nem vagytok házasok és gyereketek sincs, annyira nem bonyolult a továbblépés

de én is előbb leülnék megbeszélni vele, és igaza van, aki azt írta, hogy az ne legyen az indokok között, hogy segít, mert ez nagyon is pozitív tulajdonság egy férfiben

más férfiban meg túl sok a tesztoszteron, üti-veri a nőket, stb... ez se lenne jobb

az arany középútból meg nagyon kevés van!

Az hogy elhanyagolt,vagy ápolatlan,ha régen nem volt olyan,valaminek a következménye!

6 év még nem olyan sok,hogy ilyen tragikussá váljon egy kapcsolat.Te hogy emlékszel,régen minden más volt?vagy csak most, mivel már nem vonzódsz hozzá keresed az okokat,...hogy mi nem tetszik???

-régen ápolt volt?

-jó volt vele a szeX?

-nem idegesített tesze-toszasága?

-...

Az ilyen típusnak megvan az előnye,és a hátránya,amiket tök jól vázoltál is.Minden pasiba lesz jó rossz..van amit jobban tudsz tolerálni,van amit kevésbe.Ezt csak utána tudod meg,ha egy másfajta pasival is élsz együtt.Írtad h 6 éve vagytok együtt.Hány éves vagy?

Mondjuk ha szó szerint undorodsz a közelségétől,és taszítod el magadtól,szerintem nincs miről beszélgetni,vagyis van,de ezen a dolgon nem tudsz változtatni.Lehet próbálna a kedvedbe járni,de neked azt sem tetszene,mert nem magától találta ki,hanem a szájába rágtad.Az a baj h szegény arámit csinál,neked sehogy nem lesz jó.Szerintem a 6 év alatt is ugyanilyen volt,és akkor szeretted,te választottad őt,most meg ugyanazért dobod.Elég mély sebet fogsz ejteni rajta,mert ő az írásod alapján imád,és a tenyerén hordoz,próbál mindentől kímélni,és mindent megcsinál helyetted.Szerintem minél hamarabb lépj,és ne csak magad miatt,én miatta nem csinálnám ezt tovább,nem hiszem h megérdemli ezt a bánásmódot,hisz nem csinált semmit,csupán a lénye ilyen,ami ilyen is volt mindig is.

Az újtól tényleg nem kell félni,tele van kihívással,meglepetéssel,lehetőségekkel.Próbáld meg,mit vesztesz,így sincs sok mindened.Fogsz a kis pénzed,vegyél ki valahol egy szobát,keress munkát,és kezdj új életet.

Az én párom is hasonló mint a tiéd, bár az igényesség az azért megvan. Nem büdös nem koszos. De ez attól is függ ám hogy milyen melót csinál.

Belőle is hiányzik az az igazi férfiasság, olyan inkább néha mint egy kisbaba, de én ettől imádom! :)

Bújik, szeret és mindent megtesz értem.

Volt már férfias párom, és az őrületbe kergetett... betegesen féltékeny volt, ütött... soha nem figyelt rám, úgy kezelt mint az "asszonyt"... ehhez viszonyítva az én párom egy kisangyal. Nem tökéletes, de alakíthatok rajta, mármint abban az értelemben hogy megbeszéljük akármi van, nem szabad hagyni hogy így elundorodj a párodtól, persze jó megértelek, de ebben a mai világban, hidd el nekem hogy nagyon fog majd hiányozni az a szerető kéz ami neked mindent megad..

ha úgy érzed mindent megtettél és semmi nem változott..akkor lépned kell...mert boldogtalan vagy ezek szerint...

biztos nehéz lesz az elején de utána jobb lesz...;)