Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek :(( (beszélgetős fórum)

Ohó katonák.. :D

Volt katona udvarlóm, de meg is egyeztünk hamar hogy nem lesz barátságnál több, bár tetszett én is neki, de egyrészt mindíg mennie kellett, másrészt nem tudtam volna elviselni, hogy sosincs velem, és csak leveleket ír, néha találkozunk.. nemtudom én nem így képzeltem el sosem az életemet.

Én is ilyesmit éltem meg, amikor összejöttem a párommal...azóta hét év telt el, és megjártuk vele is a mélypontokat, egy kapcsolat élő valami, mindig tenni kell érte.

Kívánom, hogy nagyon soká élvezd a nőségedet, és amikor változás van, annak a hullámán haladj. Mi kicsit döcögtünk, de már túl vagyunk a nehezén. :-)

Ha együtt formálódtok, akkor marad a társ, ha nem, akkor lépni kell (vagyis inkább érdemes)

Bár az én párom nem tipikusan férfias, de a férfi szerepét mégiscsak betölti, biztonságban érzem magam mellette, sőt focis típus, jó izmosak a lábai is tetszik, de mégiscsak bújós, érzelmes ember, szóval most így el is gondolkoztam rajta hogy minek nevezhetném :)

Ha kell fát vág, és megcsinál mindent amihez ért, és emellett szokott segíteni nekem a háztartásban. Nagyon szerencsés embernek érzem magamat, szeretem őt! :)

Senki sem tökéletes, ez nyilvánvaló. Ráadásul idővel az emberek valamilyen szinten változnak, vagy talán csak felnőnek (velem momentán ez történt) és egyszer csak kinövik a kapcsolatot.

Az exem azt mondta hitetlenkedve: "de te eddig nem ezt mondtad" és így is volt. Valami megváltozott bennem, és ami addig jó volt (hogy mindent megold helyettem - marha kényelmes ám), az hirtelen elviselhetetlen korlátozás volt.

Mi itt elvitatkozhatunk azon, mi itt a helyes megoldás, de itt a topik indítójának kell a saját válaszát megtalálni, függetlenül attól, mi mit szavazunk meg helyesnek.

Én úgy látom, hogy az alap személyisége zavarja...amivel sok mindent nem tud kezdeni a másik, ha ennyire alapellentétek vannak, az évek során csak mélyülhet.

Egy ilyen tipusú férfi mellett nem minden nő érzi magát biztonságban, és ha egy nő nem érzi magát biztonságban megette a fene az egészet.

Ebben teljesen igazad van. Engem tényleg csak az zavart de le is írtam, hogy aki nem olyan férfias az szánalmas.. ez nemigaz!

Nem akartam senkit megbántani, ezt blackberry is tudja. ( bocsánat emlékezetből írtam a neved! )

Mi itt csak próbálunk megszívlelendő jótanácsot adni, de a vége úgyis a topik indítón fog múlni.

Akkor írd úgy hogy TE személy szerint.

De kicsit úgy éreztem az írásaidból, mintha nem vennéd emberszámba azt a férfit aki nem tipikus férfias.. az én párom sem az! Pont az előbb beszélgettem vele erről, és még mondta is hogy megváltozik a kedvemért de határozottan visszautasítottam, mert én nem azért szeretem őt mert annyira férfias, hanem mert szeret engem, és tudom hogy mindent feladna értem! Azért szeretem amilyen.

És nem azért ahogyan kinéz... Ergó kinek mi a férfias...

Ez nem szánalmas... nem minden ember nő fel úgy hogy komplett katona lesz belőle...

Én nem akarok neki rosszat, és szerintem más sem aki azt mondja hogy először próbálja meg rendbetenni a dolgot és ha nem megy ha tényleg nagyon nem megy akkor lépjen.

Ez, ha számodra rosszakarás, meg a társadalom elvárása, akkor megeszem a kalapomat..

Ez kérlek nem a társadalom elvárásairól szól. Arról szól, hogy ha most ilyen könnyen feladja, hipp hopp elköltözik, aztán majd egyszer ráébred valamikor, amikor a férfiakkal kiélte magát, hogy mégis csak hiányzik egy ilyen ember, mert tökéletes ember nincs, és ennek a férfinek ahogy olvashattuk az a legnagyobb hibája, hogy kicsit igénytelen dolgozó ember, és megad neki mindent...

aki erre vágyik tegye ezt, de utána ne panaszkodjon..!

Egyetértek.

Én is kiléptem, igyekeztük kultúráltan rendezni, még akkor is, ha neki fájt a dolog. Esélyt adtunk magunknak. Ha már együtt nem ment, ismerkedjünk meg olyan emberrel, akivel mehet.

Tudod az én "exem"ugyan ilyen,azzal az eltéréssel,hogy nem mosogat,nem takarít,nem jár boltba,nem dolgozik,söt még nehezíti is a mindennapjaimat.

1 hete átköltöztem a másik szobába,tehát nem vagyunk már együtt,de a gyerekeknek nem akartunk nagy törést okozni.ha nagyobbak lesznek szétköltözünk.

nem lehet kibírni,szerintem te is lépj!