Nem külső kérdése az elégedettség... (beszélgetés)

Csak azt tudják elvenni tőled, amid van. Bejegyzésedből viszont az jön le, hogy neked nincs önbizalmad, vagy ha van is, nagyon törékeny. Ne a külvilágtól várd a megerősítést, bár kétségtelen, hogy nagy segítség, fejben kell rendbe tenni a dolgot és valóban gondolkozz el azon, hogy mi lehetett korábban az a momentum, ami sérülékennyé tesz.

Mire gondolok?

Saját példa. Egészen kicsi gyermek voltam, úgy 7 - 8 éves, a szüleimtől mindig azt hallottam, hogy tanuljak jól, legyek jó tanuló, vigyem valamire. Náluk ez olyan sarkalatos kérdés volt. Tanultam is becsületesen. Majd egy alkalommal haza felé sétálva a szüleim beszélgettek én hallgattam őket. Apu megjegyezte egy akkori neves női politikusra, hogy olyan csúnya, hogy a bányából a szén feljönne, ha ő lemenne. Anyukám válasza, egy mondata azóta sem ment ki a fejemből: " Az előnytelen külsejű nők tudják magukról, hogy csak az eszük által érvényesülhetnek, ezzel tisztában is vannak és tanult ember lesz belőlük. Ha már nem szépek, legalább okosok legyenek."

Kisgyerek fejjel hogy fordítottam én ezt le? Nekem azért kell tanulnom, azért hajtanak anyuék, mert nem vagyok szép, és soha nem is lesz belőlem szép nő. Rá is nyomta a bélyeget egész fiatalságomra. Nem volt egyszerű túl lépnem ezen. Inkább hittem akkori félre értelmezett, saját magamra kivetített elhallott beszólásnak, mint a tükörnek, vagy mások dicséretének. Tanultam, mindig jobb akartam lenni, bizonyítani akartam, hogy ha szép nem is vagyok, legalább az eszemmel tűnjek ki.

Persze így ötven felé ennek már nincs jelentősége, de arra mindig ügyeltem, hogy a gyerekeimet soha ne kerüljenek ilyen helyzetbe.

Olvastam ilyeneket....bár nem most.

Igazából az érdekel aki elégedett magával és régen nem volt az vagy mindig az volt az miért elégedett :-)

Tökéletesen tisztában vagyok vele!!!

Vannak klassz "énmegerősítő" könyvek, főleg az Édesvíz kiadótól.

Nem szoktál ilyeneket olvasni?

Teljesen egyetértek ezzel.

Jó embernek tartom magam. Nem vagyok gonosz, irigy stb.

De itt a belső békéről van talán szó inkább..

Anyám mondta egyszer rég, a maga egyszerűségével:

"Tudod, kislányom, hiába van egy teli, szép tál gyümölcs, ha belül rohadt ... "

:D

(A félreértések elkerülése végett, nem a fórumindítónak szánom, egyszerűen csak eszembe jutott ez a gondolat, válaszolva egomnak.)

:))

Ami szép a szemnek, nem biztos, hogy finom is:)

Sziasztok!

Minden nap edzem, nagyon sok pozitív visszajelzést kapok a külvilágtól, mindig vékonny alkatú voltam még se vagyok soha elégedett magammal.

Egy ugyan olyan csinos, vagy talán még egy kevésbé csinos még is magabiztosabb lány 2 perc alatt eltudja venni az önbizalmam, ha a társaságba kerül...persze ez kívülről nem látszik, nem mutatom.

Mindig bizonyítási és megfelelési kényszer van bennem...

Ki van még így ezzel?