Nem külső kérdése az elégedettség... (beszélgetős fórum)

na pl én könnyedén elegyedek beszélgetésbe ezzel sosem volt gondom könnyen barátkozom :-)

A tükörbe is szívesen nézek.

Még is nyom ez az egész érzés belül sokszor...

Pillanatnyi elégedettséget én is tudok felmutatni.

A suliból sosem rúgtak ki, az iskola nem szólt ebbe bele...

A te hsz úgy érzem (de lehet rosszul), hogy te inkább más téren győzted le önmagad ami szintén jó...csak szerinem nem egyről beszélünk.

... azt hiszem, tipikus példája vagyok. Szorongó, gátlásos gyerek.... kirúgtak a suliból (hehe mindegyikből, ahova fiatalként jártam) ... aztán el kezdtem dolgozni, és jéééé, jó voltam, ügyes, szorgalmas és kedves.... irány a sulik tömkelege, és jéééé, mindent jeles és jó eredménnyel... közben férjhez mentem, elváltam, és egyedül, rendkívül sok munkával, de mégis sok vidámsággal és játékkal felneveltem két gyermeket.

A munkahelyemen elismernek, megbecsülnek.... hja és én is tornászom és külsőleg is rendben vagyok.

Megválaszoltam a kérdésed?

Tehát sok buktató.... és mégis, mégis, mégis mindent legyőztem... magamat is, tehát köszönöm, elégedett vagyok. :)

Ha magadban tartod, az is nagy baj, mert belül feszít, szorongást okoz :(

Tény jól jönne egy szakember ...

Tudom hogy nem bántani akarsz, de értsd meg tényleg nem gondolok arra, hogy hú de milyenek ezek a nők stb vagy hogy elveszik a párom...

egyszerűen csak belül pici leszek hamar ...

ja és nem féltékenykedek szemtől szembe sűrűn....nem mondom hogy nem volt rá példa de nagyon rég és nagyon ritkán, magamban tartom a nagy részét m ivel tudom ,hogy baromság

De ebben az esetben igen.

Irigy vagy a (szerinted) önbizalommal teli, magabiztos nőkre, és féltékenyen tekintgetsz rájuk, hátha megszerzik a párodat. Pedig (ahogy cel mondja) Neki Te kellesz, na de nem biztos, hogy a végtelenségig lehet féltékenykedni, pláne ok nélkül, ha egyébként semmi okod rá, csak azért, mert ok nélkül lebecsülöd magad.

Nem bántani akarlak!!

Nem tudom jobban le írni.

Alapban abszolút nem zavar AGYBAN,hogy rá néz valakire, tetszik neki valaki, tudom ez nem baj.

Még se vagyok boldog magamban...ez zavar.

Nem akarom elbagatellizálni, mert attól komolyabb a dolog, de van erre egy frappáns gondolat:

Életünk első felét szüleink, másik felét a gyerekeink keserítik meg.

Ez igaz!

És ez már a fórum indítónak szól: Mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, vagy mondhatnám, saját poklát kell megjárnia. Nézz magadba, mi az ami a férjedet rabul ejtette benned? Próbáld azt az oldaladat erősíteni. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy nem egy szigetelt világban élünk, találkozunk, így férjed is találkozik ellenkező nemű emberekkel, akik akár tetszhetnek is neki, de a párja te vagy és rá mosolyoghat egy másik nőre, ne adj' Isten még flörtölhet is vele, de a választottja Te vagy.

de gabi6604 véleményével értek egyet. Az én példám, neked nem sokat fog segíteni, legfeljebb annyit, hogy látod, ki lehet lábalni belőle.

Sok sikert hozzá!

Szia!

Szerintem túl sokat törődsz mások véleményével, így nem a saját életed éled, inkább másokért élsz. Ha ezt folytatod, sosem leszel elégedett, magabiztos. Gyerekkorodban rossz, hogy anyukád mindig megszidott, lehet az is, hogy innen jön a baj: sosem mutatta neked az utat, csak megmondta, hogy nem jó, amit teszel. Így tanácstalan maradtál és ez a jelenben is megvan.

Tégy mindig úgy, ahogy azt helyesnek véled, ne pedig úgy, ahogy mások helyesnek vélik. Mert az előbbit meg tudod magyarázni, hogy miért tetted (és ha rossz a magyarázat, akkor rájössz), az utóbbira nincs indokod, csak cselekedsz.

Légy önmagad, keresd meg, mi tesz boldoggá és akkor nem tudja senki lerombolni az önbizalmad! Szerintem. :)

Remélem, tudtam segíteni!

Panni

De!

És már le is írtad előttem!

Nézed a nőket, féltékenykedsz, gondolom, ok nélkül, és ezzel a párkapcsolatodat is veszélyezteted!

Szerintem is hibásak ebben a szüleim...

Én pl örültem volna ha anyukám nem elodázni akarja a női dolgokat és nem megszid értük hanem tanít, mutat stb.

Pl amikor kiszedtem a szemöldököm anno emlékszem anyum nagyon leszidott...de nem vette észre időben, hogy a lánya lassan már tinédszer stb...és kellenek ezek a dolgok...

A szőrtelenítésről ne is beszéljünk...

18 éves koromig amúgy sem voltam a fiúk kedvence majd valahogy vettem egy fordulatot és elkezdtem nőiesedni stb. Már mint oda figyeltem sok mindenre, azóta folyamatos a pozitív visszajelzés, de még is nagyon nincs legbelül önbizalmam...

Tudom, de amire Te gondolsz, az egy folyamat, és én a kezdő lépését javasoltam, mint lehetőséget.

Mert ha nem bízol magadban, ha nem indulsz el Önmagad, belül az úton, akkor édeskevés, ha mások "sikertörténeteit" olvasgatod szerintem.

Hiába mondom én, hogy pont így voltam, és sikerült, és bombabiztosan magabiztos és elégedett vagyok, Neked attól még nem lesz jobb.

Max. az irigység erősödik fel benned, ami valahol természetes is, csak nem jutsz vele előre ...