Ne az abortuszt válaszd... (beszélgetés)

Igazad van, hulyek mindig vannak...

Milyen emberi jogokrol beszelsz? O valasztotta. Fogadd mar el! Semmi kozod hozza. Nem sirankozott itt, hogy segits neki vagy igen? Leirta es ennyi de ezen meg mindig nem tudsz tullepni. Jezusom..

Az nem, csak a hozzáállás, hogy komolyan volt ez véve :) Nem úgy, hogy majd vigyázok, hogy hamarabb kivegyem, meg most lehet, mert olyan időszak van :)

Stb. stb.

Persze, de szerintem nem az a jellemző, mivel olyankor az embernek még sok minden máson jár az esze. Később meg megértünk olyan dolgokat is, amit korábban nem is láttunk.

Oké, hogy nem feltétlenül van korhoz kötve, de azért mégis az ember többet tapasztal több év alatt :) Főleg, ha le is vonja a konzekvenciákat.:)

Nem èrem mièrt vagy ugy kiakadva a koron.

Èn anyi ifosen a masodik gyerkocon gondolkodtam.Es buszke vagyok ra.

Mara negy van sajat hazam nincs hitelem egyedul vagyok jo nem azert mert elhagyot mert heghalt 6ho.de en egy csepet se bantam meg.

Elhet valaki 20-23 evrsen is talpraeset es komoly.nem??

"Mi kozod hozza? Miert gond az neked,hogy a lanyanak milyen valasztasa lesz vagy nem lesz?"

Ugye nem baj, ha válaszolok, pedig nem is engem kérdeztél.

Szóval szerintem, így van, semmi közünk hozzá.

Egészen addig, amíg nem hozza fel a dolgot egy nyílt fórumon. Onnantól már bárki leírhatja az ezzel kapcsolatos véleményét.

Igen, de gondolj bele, hogy ő a gyerek édesapja. És egy gyerek szeretni akarja a szüleit, akármilyenek is. Családon belül él a feltétlen szeretet, ami legbelül van, legmélyen. Ezt nem szabad azzal elintézni, hogy velem mocsok volt, úgyhogy nem szeretheted. Nagyon káros a következménye a gyerekre.

Szeresd nyugodtan, mert ő az édesapád. Ennyi és nem azért, mert ezt vagy azt jól teszi, vagy rosszul. Mert azért sokszor az is szubjektív. A szülőnek ilyenkor felül kell emelkednie a sérelmein, hiszen az kettőjükről szólt és általában minden ilyen dolog mind két fél sara.

23 volt a férjem, mikor megismertem. Ő egyértelműen megmondta, hogy ő gumit akar használni, mert így a kezében van a kontroll, és azt is megmondta, hogy ő nem térne át a tablettázásra, mert onnan visszatáncolni, ha X idő után nem egyezik a vélemény, nehéz.

Aztán idővel változott a véleményem, mert megbízik bennem. Mondjuk én inkább ugranék ki az ablakon, minthogy apa nélkül gyereket vállaljak, és ezen a ponton soha egy pillanatra nem ingott meg a véleményem. Az ő véleménye jobban megváltozott az idő folyamán a tényleg véletlen babáról, de ez főleg amiatt van, mert idősebbek vagyunk, ill. részben a múltunk miatt. Ha a spirál mellet teherbe esnék, és a korábbi abortusz miatt azt mondanám, hogy még egyet nem szeretnék, meg amúgy is fejbe vernek a hormonok, akkor jöjjön, aminek jönnie kell, elvégre nem véletlenül vagyunk együtt.

Emberi jogok? Mond valamit?

Ha neked rendben van, magánügy, hülyék mindig voltak.

Igen annál jobb. Egyébként amit szerintem páran nem tudnak, hogy ha elválnak az apa és anya útjai, akkor a gyereknek az nagyon fontos, hogy az apját szerethesse ennek ellenére. Tudjon vele találkozni, mert ezt a részt senki más nem tudja pótolni.

Sokszor az ilyen helyzetben az az általános, ami itt a fóromindítónál is tapasztalható volt, hogy haragszanak a pasira és a gyerek így nem szeretheti az apját. Csak éppen a gyerek félig az anyuka félig az apuka. Ha nem szeretheti az apát, akkor fél önmagát sem szeretheti,

Szóval ez egy elég mély dolog és szerintem kevés az információ erről a szülők körében.

Az a furcsa, hogy én egy családállítási technika révén megtanultam azt, hogy a vér szerinti szülőket igazán senki és semmi nem tudja pótolni. Helyettesíteni valamennyire igen, de más az igazi szülő és a nevelő szülő.

Ez megint egy nagyon hosszú téma, de a gyerekek nem úgy működnek, mint a matekben, hogy nincs igazi apu, adunk egy másik férfit, ő lesz mától.

A természetben vannak olyan kötődések, amik nem a logika alapján működnek.

Helyre lehet hozni, egy olyan férfival, aki mindkettőnket szeret és akar :) tudom ez nehéz de a remény marad :)

Az emberek tudják jól mi lehet a következménye, de úgy vagyunk vele, hogy ááááá ez velem úgysem történhet meg. Aztán mégis....