Nagykorú lányaival nyaralni járó elvált apa (beszélgetős fórum)

Reméltem hogy ekkora gyerekek esetén már jobb lesz az egyensúly és pár év múlva már se kötelező láthatásra nem kell hozni őket, hanem majd beugranak, amikor akarnak.

Igen, nincs saját gyerekem, bár szerettem volna, de a párom nem akart 50 évesen újra apa lenni, viszont vannak ilyen korú keresztgyerekeim, akik az egészséges kontrasztot mutatják. Igaz ők egy következetes, kellően szigorú nevelésű, nem szétment családban nőttek fel.

Reméltem hogy hamarosan rólunk fog szólni a közös életünk és nem az ő nevelési gondjairól, velük való feladatokról.

Szerintem egy igazi férfi és apa nagyon figyel arra, hogy az új párja ebből minél kevesebbet érezzen, és hogy a párja ne egy oldalkocsi legyen, hanem emelje őt, érezze fontosnak magát.

Akkor legalább a külön nyaralásban egyetértün :-)

Lehet hogy rendes, de ez nálam néha a lúzer szinonimája.

(Pl házi munka az büdös, nyaralás tetszik a gyerekeknek)

Pont rá akartam kérdezni, hogy te az új nő vagy-e, mert ez a kérdés csak egy féltékeny pár fejében születhet meg.

Attól, hogy elvált, bármeddig normális, ha elviszi őket, hidd el, ha nem akarnának a lányok menni, simán megmondanák.

Lehetnek a gyerekek bármilyen antiszociálisak is, ahogy írod, attól még a lányai, neked nem kell őket szeretni, de azért hagyd már, hogy a saját apjuk szeresse/kényeztesse őket, bármekkorák is, főleg, hogy egy apának/anyának a gyereke örökre az marad, lehet akár 50 éves is...

Te meg addig próbáld meg élvezni az énidőt...

Én egy laza, jó fej, csajos nőnek tartom magam és mindig megtaláltam a hangot a gyerekekkel, de velük nem, mert annyira antiszociálisak.

Nekem nyilván az az igazi nyaralás, amikor csak kettesben megyünk.

Szóval eleve nincs annyi szabim, hogy velük is, és nem is hiányzik (szerintem nekik sem) az együtt töltött szenvedés, hogy végig viselkedni kelljen, meg visszafogni magam, látva, hogy szolgálja ki a majdnem nagykorúkat, és én szorulok háttérbe és tudunk kevesebb időt tölteni kellemes dolgokkal.

Normálisan ennyi idős gyerekek már kis felnőttek (kéne lenniük), akik már szinte mindent maguk intézeknek maguk körül.

Na, akkor menjünk szépen sorba.

1. - „Szerintetek mennyire normális, ha egy elvált apa nyaralni hordja (nyaraltatja) a két, már majdnem nagykorú lányát? (És még a következő években is tervezi)”

- Teljesen normális.

2. - „Vagy másképpen, meddig normális ez?”

- Miért ne lenne normális még a következő években is? Mindaddig működhet, amíg a lányok szívesen nyaralnak együtt az apjukkal.

3. - „Egyik szempont, hogy így fenntartja az önállóltlanságukat. (Mert nagyon azok, talán azért is mert így is kezeli őket.)”

- Senki nem attól lesz önállótlan, hogy együtt nyaral az apjával.

4. „Másik hogy legalább járuljanak hozzá a "gyerekek", mert így működik az életben is.”

- Ezt először nem is értettem, de gondolom, arra akarsz utalni, hogy a nyaralás költségeihez járuljanak hozzá a lányok. Miből?! Még nem önállóak. Egyébként is az apjuk ajánlotta fel a nyaralást, a lányok éltek vele. Mi ezzel a gond?

5. - „És azért is fura, mert lányokról van szó. Más az, ha az anya viszi őket illetve, ha az akivel különben is együtt élnek, hiszen a külön elő apa és lányai már nem egy igazi család.”

- Miért lenne más, ha az anyjuk vinné őket? Attól, hogy az anya és az apa külön él, attól a lányoknak ugyanúgy az apjuk ez a férfi. Teljesen természetes dolog, hogy elviszi a lányait nyaralni. Nyilván megteheti, és azt is nyilvánvalónak gondolom, hogy az apa nem kényszeríti a lányait, hogy vele nyaraljanak.

Úgyhogy nem is értem a felvetésedet.

Majdnem felnőtt lányok már mondanának nemet, ha akarnának.

Egyébként normálisabbnak gondolom, mint ha anya új élettársával mennének.

Oké lehet, hogy az Apuka új párjaként valamennyire elfogult vagyok, de nekem ez valami aszimmetrikus, erőltetett dolog, ahol az apa görcsösen be akarja pótolni a nem együtt töltött időt és élményeket.

Engem nem nyaraktattak anno.

Hamar kimerülten az igazi életbe.

Három okot írtál amiért szerinted ez nincs rendben.

Egyik indokod sem állja meg a helyét.

Valami szúrja a szemed ,,csak mellébeszélsz.

Ha nem így van, az sem gond(nekem).

Igen, látni idilli családokat, ahol pl. a családi nyaralóban több generáció találkozik és megmarad ez a szoros családi kötelék.

De ez szerintem rájuk nem igaz. Max az apa szeretné ha így lenne

Oké, ebben valóban az anyának van nagyobb szerepe, de az apa még meg is jutalmazza ezt a viselkedést.

Olyan maguknak valók (nem kölcsönös a szeretet, vagy legalább is nem mutatják a lányok), hogy meg sem érdemlik a nyaraltatást.

Már a barátaikkal kellene nyaralni menni.

Azt gondolom, hogy ez támadás az apák ellen.

Attól önállótlanok, hogy egy kis időt az apjukkal töltenek, nem attól a sok időtől, amit az anyjukkal?

Szerintetek mennyire normális, ha egy elvált apa nyaralni hordja (nyaraltatja) a két, már majdnem nagykorú lányát? (És még a következő években is tervezi)

Vagy másképpen, meddig normális ez?

Egyik szempont, hogy így fenntartja az önállóltlanságukat. (Mert nagyon azok, talán azért is mert így is kezeli őket.)

Másik hogy legalább járuljanak hozzá a "gyerekek", mert így működik az életben is.

És azért is fura, mert lányokról van szó. Más az, ha az anya viszi őket illetve, ha az akivel különben is együtt élnek, hiszen a külön elő apa és lányai már nem egy igazi család.

Mit gondoltok?