Nagykorú lányaival nyaralni járó elvált apa (beszélgetős fórum)

Bocs, de aranyáso vagy... semmivel nem jarulsz hozzá a kozos kasszahoz, de legyen kozos...

Mar a pasi apolasan gondolkodsz; meg kb azon h te mit orokolsz....

Ha szereted és igazán szereted akkor nem "időpocsékolás". De itt nem erről van szó és ezt te is, ő is és a lányok is tudják.

Szerintem köss valakivel eltartási szerződést, vegyél fel hitelt és vegyél egy pici lakást, vidéken egy kis házat.

És de a halogatás ez esetben nemet jelent. 45 évesen állj a saját lábadra. Ne legyél rászorulva senkire.

"Nem mindenki született olyan családba, ahol ki van párnázva az élete."

Én sem születtem aranykanállal a számba. Nem kaptam útravalót a becsületen, a büszkeségen kívül.

És, igen büszke vagyok, hogy senkire nem kellett számítanom, senkit nem kellett kihasználnom.

Nem tudtam volna elviselni, ha egyszer a pofámba vágják, 21 száll bugyiba jöttél, mehetsz is abban.

"nincs széthúzás, külön kassza."

Milyen hozzáállás ez? A pasinak nyilván sokkal több pénze van, mint neked, ezt látja is, azt is, hogy 45 évesen nem tudsz semmit felmutatni, csak nem képzeled, hogy átadja a gyeplőt a pénze kezeléséhez?

"Egy ilyen kapcsolatban szerintem az is elvárható a férfitól, hogy nekem, aki majd ápolom, az ő elmenetele után ne kelljen vénségemre az utcára mennem, hanem haszonélvezeti jogot kapjak a lakásra."

Jesszusom, mi ez, ha nem a maximális kihasználási akarása a pasinak?

Honnét veszed, hogy ápolnod kell? Nem merült fel benned, hogy nem az évek száma adja az egészséget? Lehet pont te szorulsz majd ápolásra.

És a végén, ha én...de ez én vagyok, választanék olyan férfiak között, aki a gyerekéért rajong, vagy lecarja, és engem ajnároz, a gyerekeit szeretőt választanám, mert amennyiben megszeret engem, lb. ezt várhatom el tőle.

Tudod mit érzek, a féltékenységet, ami árad a soraidból a gyerekei iránt, hogy azok a javak, ami az apának meg van, hozzájuk vándorolnak és nem hozzád.

Te nem a pasid szereted, hanem a pénzét, az egzisztenciáját. Ha szeretnéd, akkor a legdrágábbakat, amit kapott az élettől a lányait is elfogadnád, nem magadhoz hasonlítgatnád, bezzeg TE, és bezzeg ŐK.

Egyébként a feleségtől nem esett szó, ő él? Ő van a gyerekekkel?

Igen, tartok tőle, hogy igazatok van, hogy ez csak idő pocsékolás, amivel mindkettőnk ideje fogy, csakhogy megszerettük egymást, és milyen szomorú, hogy szimpla anyagi dolgok állnak az útban (plusz a gyereknevelésbeni éltető felfogásunk)...

Eddig mindig inkább hallgatott a házasság és haszonélvezeti jog téma szóba kerülésekor, ami nem nemet jelent, de jót sem. Lehet, még idő kell hozzá.

Sajnos ő konfliktus kerülő és félek, hogy csak halogat és nem mer beleállni a dologba.

Világos......Neked jogod van a más lakásához, haszonélvezeti joghoz, nyaraláshoz, kényelmes élethez, közös pénzhez, neki nincs joga a gyerekeihez, a gyerekeknek meg kvázi semmihez. Így gondoltad?

Arról, hogy szereted, megérted egy szó sem esik sehol, csak hogy majd ápolni kell és ezért neked jár az anyagi ellenszolgáltatás. Pffff.

Nincs nagy korkülönbség, ne legyél benne biztos, hogy így lesz. Jobb, ha kilépsz és más hasonló gondolkodású gyermektelent választasz magadnak. Ezzel jót teszel magadnak, de legfőképp a csajoknak és az apjuknak.

Hát ennek nagyon nincs jó szaga. Biztos vagy benne, hogy eljutsz odáig, hogy "neked kelljen ápolni" és majd az ő "elmenetele" után tiéd legyen az ingatlan? Első számú örökösök a lányok, ugye tudod? És még a felesége sem vagy. Kicsit messzire mentél. Az, hogy ki megy el előbb nem tudja senki a jó Istenen kívül. Erre apellálni merész dolog, sőt butaságra és számításra vall.

45 évesen lehetne több sütnivalód és empátiád. Ez a család -nekem nagyon úgy tűnik- nem a te családod.

Megérteni, megértelek de nem szimpatikus ez a hozzáállás.

Nem, nem voltam a szeretője, évekkel előttem elvált.

Nem csak a hitvesi ágy zavar, hanem a lakás is, ahol korábban együtt éltek, gyerekek születtek, stb.

Ezeknek illetve ezáltal a lakásnak energiái vannak.

Gondolom érthető, hogy ezek számukra pozitívak, nekem semleges, vagy negatív, mert nekem nincs közös múltam velük.

Még egy közösen (arányos módon) kivett albérlet is jobb lenne, ha nem is elvárható.

"....és én szorulok háttérbe és tudunk kevesebb időt tölteni kellemes dolgokkal"

Te sem laza nem vagy sem jófej nem vagy!

Ha a lányok előtt is ugyanúgy adod elő magadat, ahogyan itt akkor ne csodálkozz, hogy nem szeretnek, vagyis , hogy kifejezetten utálnak. Emiatt érzed, hogy antiszociálisak, az utálatoddal tetted azzá őket.

Ami lejött a hozzászólásaidból az az, hogy egy nárcisztikus, önelégült és önmagát előtérbe nyomó éretlen nő vagy. Sajnálom, hogy ezt kell közölni veled , ilyen keményen még soha senkinek nem írtam véleményt. Nyilván a lányok is ezt érzik emiatt ellenségesek de jól neveltek és igyekeznek elviselni téged , de tanuld meg, hogy a gyerekek mindent pontosan megéreznek és tükröt tartanak eléd, azt kapod vissza tőlük, amit te adsz nekik.

Helyesebb volna ha magadba néznél és végig gondolnád még egyszer , amiket ide írtál de ha maradsz a saját lemezednél akkor sok jóra ne számíts.

Nagyon böki a csőröm,,már másodszor említed ezt az ápolást.

Honnan veszed hogy neked kell ,vagy hogy ő megy el harabb?

Akár sajnálhattalak volna,fe ez színtiszta számítás.

De amúgy minek vagy vele? Én felvállalom, hogy nem szeretem a gyerekeket, nem akarok sajátot sem, nemhogy másét, így még valamennyire talán meg is értelek, hogy zavar. Ugyanakkor nekem soha semmilyen körülmények között nem jutna eszembe, hogy olyan palival kezdjek, akinek gyereke van, inkább az egyedüllét. Ha a világ legjobb pasija, akkor sem. Nem vagyok a saját magam ellensége, hogy olyan helyzetbe hozzam magam önszántamból, amit tudom, hogy utálnék... Szóval én csak ezért gondolom, hogy ez masszív hülyeség a részedről, mert te magad választottad és választod ezt a helyzetet napról napra. Itt nem a pasidnak kell változtatnia, ha nem tetszik a szituáció, hanem neked. A párod a leírtak alapján egy jó apa. Keress olyat, aki nem az, probléma megoldva.

Ráadásul 2 hónap után ki is derült, hogy nem akar már közös gyereket, és te akkor is azt választottad, hogy vele maradsz... 🤦‍♀️

Többek hozzászólására egyben reagálva.

Én 45 vagyok, a párom 50 lesz.

Szegény régióból, családból jövök, betegeskedő szüleim vannak, akik gyerekkoromtól fogva nincsenek jóban egymással, (apám mindenkit vert.)

Nem ők nyaraltatnak, én segítem őket a két kezemmel, lelkileg, védem őket egymástól és tartom össze őket és néha anyagilag is muszáj segítenem.

Nekem nem segítették a tanulmányaimat, az első lakáshoz jutásomat.

Sosem kerestem sokat és ennek jó része nem magamra vagy megtakarítása albérletre ment.

Majd ráadásul nagyon sok éven át voltam valakivel, aki kihasznált. Tényleg 1 szatyorral jöttem el. Tehát nincs lakásom.

Valószínűleg pont ezért vagyok kihegyezve minden ilyen dologra, amiből azt érezhetem, hogy másoknak más jogai vannak, hogy ez nem az én lakásom.

Szeretném, ha annyira fontos lennék a számára, mint ő nekem.

Akivel egyek vagyunk, egy felé tartunk, nincs széthúzás, külön kassza.

Egy ilyen kapcsolatban szerintem az is elvárható a férfitól, hogy nekem, aki majd ápolom, az ő elmenetele után ne kelljen vénségemre az utcára mennem, hanem haszonélvezeti jogot kapjak a lakásra.

Ha igazán szeret és egymás igazi társai vagyunk, akkor a házasság és szerintem ez is természetes. (főleg, hogy van még egy pici lakása is ezen kívül)

Nem mindenki született olyan családba, ahol ki van párnázva az élete.

Figyelj, gondolj abba bele, ha a te apád vitt volna a közös otthonotokba egy nőt, aki nem a te anyád. Még esetleg bizakodtál volna, hogy összejönnek, mert szereted mind a kettőt, de ott van egy számodra teljesen igen ember.

Ezek nem felnőttek, ahogy írtad, még egyetemre sem járnak, tehát, hogy is fedeznék a nyaralásukat?

A pasi gondolom nem hülye, nem vagy a felesége, nem fogja a lakását közössé tenni veled.

Ha nem tetszik a hitvesi ágy, vegyél másikat...ha engedi a pasi.

Ha olyan öntudatos, büszke nő vagy, aki elvárja a kamaszoktól, hogy állják a nyaralásukat, akkor kapd össze magad és vegyél egy lakást, ahova mehet, költözhet a pasi. Ott te diktálhatod a feltételeket, az édesapánál nem.

Tehát, ha jó fej vagy tényleg, nem a pasival osztozol a lakásom, hanem te adsz helyet a sajátodban neki, és a gyerekeinek.

De gondolom ezt nem tudod kivitelezni anyagilag, amíg nem a saját szemétdombodon kapirgálsz, addig sok beleszólásod nincs, egy gyermekeit szerető apa mellett.

Azt hiszem, abban a pillanatban utálnám meg anyamat/apamat, amikor "rokonkent" kezdene kezelni. Akárhány éves vagyok.

Bekoltoztél valaki lakasaba a keszbe, vszinu egy nalad min 15-20 evvel idosebb pasihoz. Te milyen lakast tudsz pl felmutatni?

Szerintem jobb lenne keresned egy fiatlabb; gyerektelent.

Az apam mind a 4 felnott gyereket "utaztatta", anyamat is. Legkozelebb az anyammal jonnek a noverem gyerekeivel. Mindket nagynenemtol kaptunk "utaztatast" gyerekkent, felnottkent

En nem ertem, mi ebben a furcsa. Egyutt toltjuk az idot.

Lepd meg egy új ággyal.

Egyébként mélységesen irigy és rosszindulatú vagy. Nekem biztos nem kellene az akinek nem kellenek a gyerekeim.

Vészesen hamar kifogod magad írni a családból.

Szia! Elolvastam a kommenteket. Szerintem meglehetősen egoista dolog elkívánni egy elvált apától, hogy a gyerekeivel (a"vérével") szemben a párját (=egy idegent") helyezzen előtérbe. Megismerkedésetekkor is apa volt, tudtad, láttad, mivel jár ez.

Azt gondolom, hogy a szerelmek jönnek-mennek az ember életében, de az embernek a családja ideális esetben mindig az is marad, ha jó a háttere.

Én a helyedben - ha igazán szereted azt a férfit-, próbálnék megoldást találni és nem akadályokat gyártani arra, hogyan állíthatnám magam mellé a lányokat. Nekik sem lehet egyszerű elfogadni, hogy az apjuknak más a párja.