Munkanélküli sorstársak (beszélgetős fórum)
Sziasztok! Mondtam nektek pénteken, hogy lesz valami, érzem a zsigereimben. Fel is hívtak egy helyről, hogy megtalálták az önéletrajzomat a neten, menjek be interjúra a jövő héten.
Szorítsatok!
Stokimagdi, gratula, nagyon örülök a sikerednek! Ilyen biztosítási ügynök cucc már nekem is lett volna, de úgy vagyok vele, mint te: ilyet nem bírok csinálni.
Lully, nem Pesten lakom, de az igaz, hogy város mellett. Sajnos tényleg van olyan, amiről írsz: az emberek irígyek. Ez elég szomorú.
Pomi, majd megpróbálom a bevonzó imát a jövő héten...:-)))))
Kedves Tigrisliliom!
Sajna, itt a környéken nincs aki ilyen helyre beprotezsálna, mert itt sajnos, csak úgy megy, ez nem Bp.! De mondok mást, itt a faluban sem hívnak házhoz, mert még ebből leszek "milliomos". Inkább elmennek Pestre, meg Gyöngyösre vagy Hatvanba. Pedig ha tudnátok mennyire szeretem /szeretném/ezt csinálni!
Sziasztok! Olvastam valahol, hogy az alábbi munkahely bevonzó ima segítet már valakinek. Napi háromszor kell hangosan felolvasni. Hátha bejön valakinek .... :)
Kitartást mindenkinek!!
A jóakarat, boldogság és öröm szeretetteljes gondolatait és érzéseit sugárzom minden munkatársam felé.
Kijelentem, megerősítem és hiszem, hogy a nekem megfelelő munkát kapom,a legoptimálisabb fizetésért a legmegfelelőbb munkahelyen!
Minden munkatársammal harmónikus, kellemes, és kielégítő lesz a kapcsolatom. Az isteni szeretet, a harmónia, a béke és a szépség árasztja el a gondolataimat, a szavaimat és cselekedeteimet. Állandóan tudatosodik bennem a lelkembe zárt ragyogás. Boldog vagyok, örömteli, és szabad, túláradok a lelkesedéstől és örvendezek Isten jóságán az élők országában, nemkülönben minden ember veleszületett jóságán."
Köszönöm, remélem összejön, mert ha nem akkor anyagilag végünk van.
Muszáj megpróbálnom!! Dinnye már nincs.
Gratulálok,sok sikert és szép napot,napokat!!:)
Reménykedünk,hogy egyszer mi is megérjük ezt.
Sziasztok, Mindenki!!!
Nekem sikerült végre, épp az utolsó utáni pillanatban, nagyon fel vagyok dobódva, nagyon örülök, és veszettül izgulok, mert ilyet még életemben nem csináltam, eddig fáztam is tőle, de meg kell próbálni. Hitel és biztosítás, de nem ügynöki, és nem kell lukat beszélnem senkinek a hasába mert arra képtelen is lennék. Fiúk, lányok ne adjátok fel, én nagyon nagyon drukkolok mindenkinek mert tudom milyen szar ez a tehetetlen hülye helyzet. Ti is drukkoljatok nekem, remélem beletanulok. Puszi mindenkinek.
Én is azt gondolom,ne adjuk fel!!
Szintén azt érzem napok óta,hogy hamarosan sikerül újra munkát találnom és tanulnom.Szorítsatok nekem!
Kérlek benneteket,ha valamelyikőtöknek jobbra fordul a sorsa,ossza meg velünk örömét.
Legyen előttünk siker is,hogy ne csak a siránkozásainkkal legyünk elfoglalva.
Szép napot mindenkinek!
igen,ez igy vann!
de,ha megmondom,hogy van gyerekem úgyan ez a helyzet.
Sziasztok!
Esély=0!!! Mozgáskorlátozott lányomat neveltem itthon becsülettel, később főállású anya lettem /2 fiam is van/, a nagyobbik miatt le kellett költöznünk vidékre /Heves megye/, közben asztmás, majd cukorbeteg lettem /inzulin/.Rokonaink, ismerőseink, mindenki Pesten. Most már van időm magamra is, ezért úgy gondoltam, leérettségizek /most vagyok 4.-es/. Ha állást keresek, döntsem el, hogy tanulni vagy dolgozni akarok-e és különben sincs gyakorlatom. Nem is értem miért! Egyébként meg hogy legyen, ha sehova sem vesznek fel? Hab a tortán, hogy 45 éves vagyok és nem kifejezetten ropialkatú. Többféle masszőrtanfolyamot végeztem, amit állítólag jól csinálok, de itt vidéken nem mernék vállalkozóit kiváltani rá. Úgyhogy marad a heti 3x-i suli, néha egy kis masszőrködés, de sajnos ezért nem adnak a boltban semmit. Ja, nem százalékolnak le, mert nem volt konkrét munkahelyem csak még a múlt században, sőt eddig arról volt szó, hogy a lányom miatt "csak a jogosultságom " lesz meg a nyugdíjhoz, de most már azt sem! Hát ennyi az én történetem. Hátha valakit jobb kedvre derít! Na, de fel a fejjel, a remény hal meg utoljára!
Nem szabad előre negatívan gondolkozni, hogy mi lesz ha nem fogod megkapni... Arra gondolj, hogy igen meg fogom kapni és akkor úgy is lesz :)
Ne legyél elkeseredve, hisz van egy aranyos kislányod (ő legfontosabb az életeben )akinek vidám édesanyára van szüksége és nem egy megkeseredett anyára!
Az életed története nagyon csodálatos hisz sokáig vártál a gyermekre és megszületett. Akkor sem adtad fel a reményt, most se tedd!!!!
Szia!
Jól teszed, egyszer biztosan bejön valami, ne veszítsd el a kedvedet. A férjem pont ilyen idős korában, mint most én, szintén munkanélküli lett. Két évbe telt, míg elhelyezkedett, de most nagyon jó munkája van, és számítanak is rá hosszú távon. Mondjuk, az a két év nem volt könnyű, az biztos, de szerencsére akkor dolgoztam én.
Most azon dolgozom, hogy el ne felejtsem a nyelveket, amiket megtanultam és most nem használok, mert iszonyatosan gyorsan kopik a nyelvtudás, sajna :-((((
Sziasztok sorstársak!
Látom gyülekezünk rendesen,sajnos,mert ez azt jelenti,hogy nem én vagyok az egyedüli munkanélküli.
Na persze ezt eddig is tudtam.
Ahogy visszaolvasok,annak sem könnyebb az elhelyezkedés,akinek több diplomája,szakmája van.
Lehet,hogy sokan nem így gondolják,de igenis megfordul az ember fejében,hogy akkor MINEK TANULT,TANULJON.Idő és pénzpocsékolás és mégsem jut egyről a kettőre.
Ismét beadtam két helyre az önéletrajzom és várok türelmetlenül.
Szia, Magdi,
sajna néha a magasabb végzettség sem elég. Nekem speciel 3 diplomémvan, egy felőfokú és egy középfokú nyelvvizsgám, de a munkaadók szerint öreg vagyok, tehát selejtes.
Sajna, attól tartok, hogy a recesszió miatt még nehezebb lesz az elkövetkezendő pár (?) évben munkához jutni. És az egyéni vállalkozás sem igazán megoldás: a körbetartozások miatt általában pont te nem kapod meg a pénzedet, viszont TB-t, adót fizetned kell. Vannak vidékek, ahol nem is tudsz semmibe kezdeni, mert nincs fizetőképes kereslet.
Azért ne adjuk fel!
Sziasztok
Az én történetemről is regényt lehetne írni. A Jászságban élek, 8 éve, Pestről költöztünk ide.
Közgazdasági érettségim van és mellé 2 tanfolyam. 20 évig dolgoztam Pesten irodában, ám miután nem vagyok idevalósi, itt sehova nem vesznek fel. Fizikai munka is csak épp hogy van néha. Dolgoztam dinnyeföldön, tyúkfarmon, keltetősnél, és kenyérgyárban. Voltam 3 évig gyesen, na és ha éppen valahova be voltam jelentve, akkor kimeríthettem az éppen aktuális munkanélküli segélyemet.
Most éppen semmi munkám nincs. 2 gyermeket nevelünk, a férjem fizuja 70 körül, + családi pótlék. Na ezt osszátok be. Az önkorm ez a pénz sok ahhoz hogy szociálist adjon, de munkát sem tud adni, sem ők, sem a munkaügyi kp.
Amit ujságból próbálok az sem jön össze, itt helyben nincs is semmi, csak Jászberényben. Oda meg vagy a bérlet miatt, vagy azért meg magasabb végzettség, vagy nyelvtudás kéne. A számlák meg gyűlnek. Már én is ott tartok, mindegy, csak legyen valami.
Pomi, ne csináld, ha te öregnek érzed magadat 35 évesen, akkor én mit szóljak???? :)
Sajnos nem mindig saját elhatározásból hagyja ott az ember a munkahelyét... Engem pl. fiatalítás címén kirúgtak :( Úgy gondolták - és hát igazuk is volt -, hogy a munkámat egy fiatal feleannyi pénzért is elvégzi, minek fizessenek engem... :(
Sziasztok!
Én is itthon ülök már 7. hónapja. Úgy érzem, hogy mindent megteszek, hogy állást kapjak. Minden nap küldözgetem az önéletrajzomat, de semmi. Valahogy azt érzem, hogy a nőknek 25 felett már nagyon kicsi az esélyük az elhelyezkedésre. Az interjúk alkalmával is elég furcsa magánéleti kérdéseket kapok, szóval borzasztó. Ebből az a tanulság ha az ember talál munkát nem szabad otthagyni bármilyen rossz is, mert nincs más. Ezt elég nehéz elfogadni. Közben meg azt hallani a reklámban, hogy egyre több munkahelyet hoznak létre - Új Magyaroszág! Vicc!! Nem véletlen, hogy sokan azt mondják, hogy aki fiatal menjen külföldre. De mi van ha itt szeretnék élni és nem hagyják? Aki egyedül él az álláskeresési járadék az éhenhalásra elég szerintem.
A kapcsolattartás a legjobb ami tehetsz, ilyenkor. Valahol olvastam, hogy az életben a legfontosabbak a kapcsolatok. Minden szál ezeken keresztül fut.
A legkisebb 2 éves volt augusztusban, ezért is használom ki a hátralevő időt, mert nem vették fel bölcsibe. Mire felvennék, már mehet oviba.
Van még egy másodikos fiam, ő januárban lesz 8, és egy 19 éves.
Ezzel a szakmával akár házi ápolást is lehet vállalni, ami szabadon beosztható, ha valaki nem akar alkalmazottként dolgozni. 6 órásba is felvesznek, mert annyira kevesen vannak. Nekem pedig innen 2 perc lenne ha mégis úgy döntök, hogy munkába állok. Így marad időm a gyerekekre is, és dolgozom is. Férjem Pesten van és este jön haza, így magamnak kell megoldanom mindent. Várom nagyon az iskolát, és a gyakorlatot is.
És köszi!
Nem hiszem, hogy riasztó voltál, gondolom, mindenki elmondta a magáét, és nem tudunk előbbre lépni.
Nagyon jól teszed, hogy tanulsz, én is úgy hallottam, hogy ez olyan szakma, amit keresnek, mert nem könnyű munka, kevesen alkalmasak rá és kevesen vállalják tartósan. Komoly empátiás készséget követel. Sok sikert!
Én egyelőre beiratkoztam tornázni, hétfőn megyek először. Tegnap találkoztam pár volt kolléganőmmel, megittunk egy kávét, dumcsiztunk, nagyon jó volt. Angol órára is el fogok menni. Muszáj emberek közé járni. Ha otthon ülök, minden hülyeség jut eszembe és teljesen lekonyulok.
Erikpipi, mennyi idős a babád?
Munkaügyi központban mindig az aktuálisan futó szakmát mondják,és még akkor sem beszélnek le róla, amikor tudják, hogy annyira telített a szakma, hogy nem is fogsz tudni elhelyezkedni.Ez volt jellemző a kilencvenes évek elejére, amikor mindenkitől azt kérdezték az önkormányzatokban: Jogsija van? akkor taxizzon. Na ezért van több taxis mint New-York-ban:))
Most vettek fel egy alapítványi suliba, gyes mellett elvégzem, szombatonként van. Gyereket bölcsibe nem tudtam beadni, nincs hely, így kihasználom ezt az egy évet, és ősztől garantáltan lesz munkám, még 6 órában is annyira hiányszakma.