Nagynéni és unokahúg

A nagynéni éppen olyan fontos lehet egy kislány életében, mint a nagyszülők. Hiszen ott van az ünnepeken és minden fontos eseményen. Mindig lehet rá számítani. Örömmel teli és felhőtlen az együtt töltött idő, mely segít a családi értékeket formálni. Példát mutat a testvéri kapcsolatokra is. Hosszú távon erősítheti az unokahúg önismeretét és önbizalmát.

A nagynéni egyszerre tölti be a szülői tanácsadó és a legjobb barátnő szerepét: meghallgatja az unokahúg problémáit és ítéletmentesen segíti a tinédzserkori kihívások megoldásában (pl. randizás, sminkelés, osztálytársakkal való problémák stb.). Közvetít a szülők és a gyermek között. A köteléket az teszi egyedivé, hogy mentes a szülői felelősségtől, éppen ezért sokkal lazábban tudja kezelni a helyzeteket egy nagynéni, mint a szülők, míg az unokahúg ennek köszönhetően könnyedebben nyílik meg, pláne kamaszkorban.

A bizalom és a lazaság teszi egyedivé ezt a kapcsolatot. Segíti a kislány érzelmi növekedését anélkül, hogy nyomás nehezedne rá.

Szerencsére én is nagynéni vagyok.

És sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fontos lesz. Amikor fiatalabb voltam, teljesen más dolgok foglalkoztattak. Aztán megszületett a testvérem kislánya és valahogy minden átrendeződött. Nem egyik napról a másikra, inkább apránként. Először csak néztem, ahogy nő, ahogy tanul beszélni, járni, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy mennyire sokat jelent nekem.

Nem én nevelem, nem én mondom meg, mikor mit kell csinálnia, de mégis ott vagyok az életében. Sokszor eszembe jut az is, hogy nekem nincs saját gyerekem. Ez egy olyan dolog, amivel az ember előbb-utóbb szembenéz. Nem mindig könnyű. De azt is megtanultam, hogy a szeretet nem csak egyféleképpen létezhet.

Az unokahúgommal való kapcsolatomban van valami nagyon tiszta. Nem kötelező, mégis természetesen alakul. Nem azért fontos nekem, mert pótol valamit, hanem azért, mert ő az, aki. Egy külön kis személyiség, akit végig nézhetek, ahogy alakul, és akinek talán én is adok valamit, még ha csak annyit is, hogy figyelek rá.

Sokan azt gondolják, hogy ha valakinek nincs gyereke, akkor valami hiányzik. Lehet, hogy van benne igazság, de az is igaz, hogy az ember más kapcsolatokban is tud nagyon mélyen kötődni. Nem ugyanaz, de attól még valós.

Én nem vagyok az anyja. Nem is akarok az lenni. De az a hely, amit az életében elfoglalok, az az enyém. És az, amit ő az én szívemben, az is egy nagyon-nagyon fontos hely.