Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Múlt elengedése fórum

Múlt elengedése (beszélgetős fórum)


2013. márc. 29. 11:52
nem lehet a mmult arnyekaban elni,el kell temetni a multat csak igy lehetsz boldog a jelenben.
17. Lea89 (válaszként erre: 14. - Cordy87)
2012. febr. 11. 23:09

A magánytól való félelem miatt fenntartott kapcsolat keserű. Féltékenységgel, bizalmatlansággal, és sok bánattal van teli. Ismerősöm mikor észrevette, hogy nem jó a kapcsolata, nem mert lépni tovább, mert nem bírt volna ki egy napot sem, hogy ne legyen valaki mellette. Eléggé kapcsolatfüggő volt. Minden nap összevesztek valamin a párjával, és egyáltalán nem működött semmi, csak a tudat miatt hagyta maga mellett, mert hogy legyen valaki.

Szerencsére, így 3 év szenvedés után (az utolsó fél évet messze töltve tőle) rájött, hogy tud nélküle is élni... most kiegyensúlyozottabb. Kár, hogy 3 évébe került, de szerencsére még fiatal, így nem mondható túl nagy veszteségnek, és legalább tanult belőle.

16. Lea89
2012. febr. 11. 23:04

Egy múltbéli szerelmet, csakis a szeretet köti össze, a még nem múló szerelem.

Józan Paraszt jó kérdést tett fel: mi az ami egy ilyen szerelmet szétszakít?

Sokan van, hogy a távolság miatt nem vállalják, hogy folytatják a kapcsolatot, mert nem volna idő egymásra, így pedig megmaradhat a szabadságuk, és kötöttségek nélkül élvezhetik tovább az életet... és satöbbi.

Elengedni meg egyén válogatja, hogy miként teszi ezt. Az biztos, nem megoldás ülni a szobában és várni, hogy majd minden megoldódik. Egyszerűen csak élni kell tovább az életet, és fokozatosan túltenni magunk azon, ami elmúlt. Lehet nosztalgiázni, de az felér egy önsanyargatással, és csak megnehezítjük a dolgot. Meg kell szabadulni, vagy jól elrejteni az emlékeket (tárgyira gondolok itt speciel), melyek a múltra emlékeztetnének.

A sorsot nem feltétlen kötném össze a reinkarnációval :) De ettől függetlenül el kell fogadni, amit a sors oszt, mert a makacsságunkkal csak a saját helyzetünket nehezítjük meg. Inkább azon kell agyalni, hogy a meglévő lapjainkból mit tudunk kihozni, ami előnyünkre válhat majd :)

2012. febr. 11. 22:58

Tovább kell lépni, ismerkedni, barátkozni.

Mivel 3,5 milliárd ellenkező nemű ember él a Földön, jó eséllyel több "igazi" is akad közöttük, nem csak pont az az egy.

2012. febr. 11. 22:55
És mi van akkor, ha a magánytól való félelem miatt nem tudunk valakit elengedni, pedig tudjuk, hogy nem jó a kapcsolat és nem nagyon működik...? Valahol még él a szerelem de túl sok a bántás és a félreértés sőt a bosszú...Talán nem is a magány a legnagyobb visszatartó erő, hanem a szeretet érzése, csak a baj, hogy ugyan ennyi jut a fájdalomból is...Mit tegyen ilyenkor az ember?
13. 1560f47887 (válaszként erre: 1. - Bced2fcc4a)
2012. febr. 11. 22:12
A fő kérdés inkább az, hogy mi az ami egy ilyen szerelmet szétszakít?
12. bced2fcc4a (válaszként erre: 11. - Syria)
2012. febr. 11. 19:11
már ugyértve sors "akaratát" az eleve elrendeltetést értem... sok mindent mondanak az életről... ha van reinkarnáció, lehet egy ember is egész életünkben megoldandó feladatunk, ezért visszatérő főszereplő életünk filmjében.
11. syria (válaszként erre: 1. - Bced2fcc4a)
2012. febr. 11. 18:24

A sorsnak nincs akarata. Nekünk van akaratunk, döntési képességünk.

Az igazi szerelem már csak ilyen: ha vége a kapcsolatnak, akkor is gyakran ránk törnek a szép emlékek.

10. bced2fcc4a (válaszként erre: 7. - 9536810fa1)
2012. febr. 11. 17:34
egyetértek :)
2012. febr. 11. 17:34
És nem kell az új csak Ő!!
8. d8b0dcca60 (válaszként erre: 1. - Bced2fcc4a)
2012. febr. 11. 17:34
Az, hogy még mindig szeretem. Nálam ez.
7. 9536810fa1 (válaszként erre: 6. - Bced2fcc4a)
2012. febr. 11. 17:33
... döntésre mindig az egyik jut, a másik elfogadja... vagy nem...
2012. febr. 11. 17:32

hm ez tényleg érdekes... :)

de ez még jobbik eset, hogy együttesen jutottatok erre a döntésre :)

5. 9536810fa1 (válaszként erre: 3. - Bced2fcc4a)
2012. febr. 11. 17:29
... reggel rá gondolok, este rá gondolok, nappal szintén sokat... nem fáj, nem szomorú, mert tudatosan elengedtem, elengedtük egymást, értelmetlen volt az egész találkozásunk, kapcsolatunk, és mégis bennem van. ... olyan lezáratlan érzés, hogy nem így kellett volna lennie... Nem tudom még mi lesz a vége, vagy majd hogyan múlik el, ha elmúlik... de ismét írom, ez nem fájdalmas érzés, csak furcsa... érdekes... különleges. :)
2012. febr. 11. 17:28
Én nem tudom, hogy milyen kötelék is ez, csak annyit tudok, hogy erős és most baromira fááááj :) Ha valaki tud okosságot mondani akkor várom :)
3. bced2fcc4a (válaszként erre: 2. - 9536810fa1)
2012. febr. 11. 17:24
megélted? és mi lett a vége?
2. 9536810fa1 (válaszként erre: 1. - Bced2fcc4a)
2012. febr. 11. 17:22
... hát azt biztosan állíthatom, hogy nem a félelem. :) Nem tudom igazán, én is megértem... megéltem. Fura dolog, az tuti. :)
2012. febr. 11. 17:20
Vajon mi az ami egy múltbéli szerelmet továbbra is összeköt? mikor elválnak útjaik, mi az, ami nem engedi el végérvényesen a kötődés tárgyát? A félelem az újtól? vagy sorsunk akarata?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook