Most mit csináljak "mostohaanyaként"? (beszélgetés)

Van egy barátnőm, aki hozzád hasonlóan állt a párja gyerekeihez. Nem is volt hosszú a kapcsolatuk.

Neked nincs gyereked a leírásod alapján, így fogalmad sincs, hogy egy szűlőnek, hogy esik, ha a gyerekét bántják, akár jogosan is.

4 éves gyerekről beszélünk, miért kellene neked rosszat mondanod a gyereknek, vagy a gyerekről?

Nem úgy kell nevelni, hogy rosszakat mondunk neki.

Vannak kicsik a környezetemben folyamatosan és bár a legtöbb rokon gyerek, soha eszembe nem jutna rákiabálni, rossznak titulálni, árulkodni rá vagy bármi.

A gyerek nem hülye, csak még kicsi, nincs tapasztalata és így nem tudja bizonyos események következményét.

Magyarázni, magyarázni, magyarázni és nem üvölteni kell a gyereknek. Még soha egyik gyerekre sem förmedtem rá, a sajátomra se, ha valami olyat csinál, akkor azt mondom, hogy azt ne, mert megszúr és lesz sírás, mert fájni fog. Azt ne vedd el, mert ha elejted összetörik és elvágja a kezedet és vérezni fogsz, stb.

Simán megértik kiabálás nélkül is. Rosszat meg, hogy lehetne egy 4 évesre mondani?

Na, mindegy is. Nincs igazad. Semmi bajod nem lesz, ha a gyerek alulöltözve lát, és még neki sem lesz baja, ha számít;)

Rászólni, rá lehet, de nem úgy, hogy az rosszul essen bárkinek. Remélem, hogy nem mondod azt a párodnak, hogy egy undok görény a gyereke...

Nehéz lehet ez neked. De szerintem teljesen jogos, ha egy apa elfogult a gyerekével szemben. Igenis szeresse és védje a kisfiát egy férfi.

Más a hozzáállásotok a meztelenség kérdéséhez, ami alapvetően nem baj. Csak higgadtan meg kell beszélni, hogy kinek mi fér bele. Én is sérelmezném, ha bárki ráordítana a gyerekemre. Főleg egy olyan dolog miatt, amiben semmi rosszalkodás nem volt.

Teljes jóindulattal mondom, hogy ne mondj semmi rosszat sem a gyereknek, sem a gyerekről. Ha valami problémád van, azt asszertíven fogalmazd meg, és nyugodt hangnemben beszéljétek meg az apával. A probléma megoldásának sikere a legnagyobb mértékben a stíluson múlik. Kiabálni és bárkiről rosszat mondani kontraproduktív.

Este zuhanyoztam, a párom 4 éves fia már lefeküdt, azt hittem alszik. De egyszercsak bejött a fürdőszobába a párommal együtt. Épp totál meztelenül álltam háttal, a fürdőszoba közepén, az egyik lábam a kád szélén, mert a vádlimon vizsgáltam egy benőtt szőrtüszőt. A gyerek meglátott és elkezdett nevetni. Frászt kaptam és rájuk kiáltottam elég ideges és kemény hangon, hogy menjenek már ki!

Fürdés után a párom teljesen kikelve magával lecseszett, most reggel is mérges rám. Azt mondja, hogy ne merjek így kiabálni a gyerekével. Próbáltam elmagyarázni, hogy szerintem gáz, hogy behozza a gyereket, mikor nincs rajtam ruha. Szerinte meg még kicsi és nem is érdekes neki. Az is idegesít, hogy nem szabad semmi rosszat mondanom a gyerekének vagy a gyerekéről neki, még akkor sem, ha rosszalkodik vagy nem tetszik, ahogy viselkedik velem szemben. Most mi a fenét tudok csinálni? Nem velünk lakik a fia, de rendszeresen van nálunk pár napot.

Túl szűklátókörű vagyok és rendben van, ha így lát a gyereke? Lehet. De az biztos nincs, hogy nem lehet egy rossz szót se szólnom rá. Valaki tud valami okosat mondani erre? Hogy jöjjek ki ebből? Szeretem a párom, de teljesen elvakult, ha a gyerekéről van szó.