Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Mit tennél, ha reggelre eltűnne a gyermeked a szobájából? fórum

Mit tennél, ha reggelre eltűnne a gyermeked a szobájából? (tudásbázis kérdés)


1 2 3
83. civa (válaszként erre: 82. - Lilicic)
2012. dec. 4. 23:09

Igazad van, mindent nem olvastam végig, azt gondoltam, az érdemi információkon már túl vagyok.

Példásan gondos szülők vagytok.

Igen, gyerekként más volt a világ. Mi is sokat kódorogtunk, azt sem tudták, hol vagyunk, mégsem történt soha semmi baj.

82. Lilicic (válaszként erre: 81. - Civa)
2012. dec. 4. 18:12

Végigolvastad amiket leírtam? Az óvónőnek jeleztem a történteket és megkértem, hogy beszélgessen a gyerekekkel erről. Nem az én gyerekemmel, hanem minden kisgyerekkel. Elviszik őket rendőrségre, tűzöltóságra, postára és rengeteg helyre, ahol mesélnek nekik dolgokról. Most ez került szóba, erre hívta fel a figyelmüket. És beszélt a másik kisgyerek apukájával is.


Azt is leírtam, hogy először beszélgettünk és mindent elmondott, ahogy mi is elmodtuk neki az érzéseinket és azt is, hogy bizony már sokszor elmeséltük mi történhet egy kisgyerekkel egyedül az utcán. És azt is tudja pontosan, hogy haboltba megyünk és elveszít szemelől kihez forduljon stb. Megtanítottuk közlekedni, a kresz szabályaira és sorolhatnám. (amit sok felnőtt sem tud)


Én ráadásul az a szülő vagyok, aki nyaralásra karszalaggal indul útra, amin 2 nyelven szerepel minden, 2 hívószámmal, gyermek nevével, vércsoportjával és tudja, hogy nem szabad pánikba esnie, lehetőleg családos szülőhöz forduljon segítségért.


Hiszem, hogy felkészítettük és készítjük mindegyik gyerekünket folyamatosan. Talán ezért is volt ennyir ebátor, talán ezért nem volt benne félelem és gondolta és tette amit tett.


Szomorú egyébként, hogy a mai világba ekkora stressznek éljük ezt meg, kisgyerekként nyugodtan útra kelhettem és kimehettem a barátaimhoz, az utcán játszhattam, vehettem fagyit 2 forintból önállóan. Ma ki meri kiengedni a kisgyerekét az utcára?

81. civa (válaszként erre: 23. - Lilicic)
2012. dec. 4. 09:41
Szerintem ez még véletlenül sem az óvónő dolga. Neked kell leülni vele beszélni, szép, nyugodt hangnemben, hogy érezze, nem haragszol rá. Azt kell neki elmondanod, hogy Te hogyan érezted magad, amikor nem találtad őt az ágyában, és emiatt nem szeretnéd, ha még egyszer ilyet csinálna. Egy 5 évesnek hiába mondod, milyen veszélyes odakint a nagyvilág, nem érti, mert nem tapasztalta, és adja isten, hogy ne is kelljen tapasztalnia! És egy 5 évesnek ezzel nem is kell foglalkoznia! Elég, ha azt tudja, Te azért vagy, hogy megvédd, akármitől is, és nagyon szereted. És nagyon kétségbe estél, amikor nem találtad, és stb. Ne szégyelld elmondani neki, mik jutottak eszedbe, mire gondoltál, mit éreztél, ez sokkal jobban fog rá hatni, mint a külvilág fenyegetései, amikkel vagdalkozol neki. Ő Téged ismer, a külvilágot nem, nincs képe, fogalma róla, de arról igen, Te ki vagy, hogyan szereted. Légy kedves, próbáld meg, és figyeld meg, mi ül ki a kicsi arcocskájára a vallomásodtól.
80. c6973617d3 (válaszként erre: 79. - Globus)
2012. dec. 1. 09:09
Emlékezetes nyaralás lehetett! :)
79. globus
2012. nov. 30. 23:25
Az enyém eltűnt egyszer, kb. 3 éves lehetett. Nyaraltunk, közös szobában aludtunk, mire felébredtünk, nem volt sehol. A szoba ajtaját belülről nem lehetett bezárni. Idegen helyen eltűnt a gyerek... pizsamában futkározás! Kint volt az udvaron, madarakat etetett az előző esti parti maradékával :) Aznap aztán elbarikádoztuk az ajtót mindenféle bőrönddel, fotellel.
78. Nagynéedina (válaszként erre: 77. - Cc6a0cd7c8)
2012. nov. 30. 22:03

Na azért szerintem ez sem egészséges, hogy a gyerekek szinte "levegőt sem vehetnek" engedély nélkül. Az én lányom még csak 3 éves, de meglepődnék, ha megkérdezné, hogy rajzolhat-e vagy nézhet e mesét.


Nyilván nem vagyunk egyformák...

2012. nov. 30. 17:23
Az én gyerekeimnek eszébe se jutna az ajtót kinyitni arra vannak nevelve hogy először mindenhez engedélyt kérjenek vagy szóljanak ha akarnak valamit akár tévé akár rajzolás bármi az ajtón csakis ugy közlekednek hogy a felnőttek nyissák és csukják valamint zárják sose ért egyik se a kilincshez hogy ő kimenne, a nagyobb hamarosan 5 éves.Nem tudom mi történt a két gyerekkel hogy ezt igy eltervezték a fiad megvalósította.Erre ha képes volt akkor egy második biztonsági zárat tennék az ajtóra hogy ne érje fel.És az ablakra is biztonsági láncot.
76. helge (válaszként erre: 75. - Lilicic)
2012. nov. 30. 15:09
Igen, abban egyet értek, hogy nagyon "veszélyes" világban élünk, több szempontból is. Az ember próbálja minél jobban felkészíteni az Életre a csemetéjét, aztán csak bizakodunk, hogy sikerülni fog:)
75. Lilicic (válaszként erre: 72. - Helge)
2012. nov. 30. 14:03

:) hát nálunk a családban a pszichológus saját maga mondta, hogy van az a pont amikor elég és a gyereket nem szabad ütni-verni, de van amikor helye van a makarenkói pofonnak.


Jól neveltek a szüleid, én ugyan csonka családban éltek, de férjem szintén jól nevelték és tanult, művelt, világot látott, nagyon jó ember.


Itt most volt az a pont.


És megértem, hogy Te is azt a példát szeretnéd, amit láttál és amiben éltél. Viszont az értékrendek teljesen másak ma már. Te nevelheted jól, az osztálytárs, óvodatárs, meg amúgy maga a társadalom elviheti messzire a gyereket.


Ez a világ a rohanásból áll, a szülők stresszéből, a gyerekek szülőhiányából, a nélkülőzésből, a bizonytalanságból rengeteg ember számára. Ez egy nagyon nehéz periódus.


Hiszem, hogy jól neveljük a gyerekeket, a rengeteg szeretet és figyelem mellett művelt, széles látókörű embereket szeretnénk belőlük faragni.


Az, hogy mosolyogva csengetett be, így utólag jelenheti azt is, hogy meg sem fordult a fejében, hogy bármi rossz történhet vele, tehát biztonságban érezte magát, hiszen a lépcsőház előtt várakozott.


Jelen pillanatban úgy gondolom, hogy a beszélgetés itt kevés nyomaték volt és lett volna és akár bátrabban is folytatódhatott volna az akció máskor. (hiszen most a barát nem jött el)

74. tücsimücsi (válaszként erre: 47. - Nagynéedina)
2012. nov. 30. 13:49
Ez így van! Én is kiporoltam volna.
73. andi6020 (válaszként erre: 46. - Lilicic)
2012. nov. 30. 13:46

Ühüm...értem....

Remek.



Mindig tanul az ember...

72. helge (válaszként erre: 67. - Lilicic)
2012. nov. 30. 13:44

Jól csináltad, és megértelek, hogy elcsattant egy kis "verés"....én csak hiszem azt, hogy az agresszió agressziót szül...legyen az egy durva mese, osztálytársak verekedése, vagy otthoni verés..

Engem nem vertek soha, pofon sem volt, mindig csal elbeszélgetések....nem szöktem el sosem, nem ittam, nem dohányoztam...tanultam, egyetemet végeztem és a mai napig nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, mindent meg tudunk beszélni.

Én így szeretném a gyermekemet felnevelni, de azt is elfogadom, ha másnak más az értékrendje...sok félék vagyunk és ettől szép a világ:)

71. Lilicic (válaszként erre: 70. - 5146e98818)
2012. nov. 30. 13:42
? Azért írogatok itt, mert már megtörtént a dolog és előkerült és tapasztalatokt, tanácsokat, véleményeket szeretnék olvasni.
70. 5146e98818 (válaszként erre: 3. - Lilicic)
2012. nov. 30. 13:40

Nem itt írogatnék az biztos.

És ki van a gyanú árnyékában?

69. Lilicic (válaszként erre: 67. - Lilicic)
2012. nov. 30. 13:40
Viszont a tévében látható mesék zömmel semmi jóra nem tanítják a gyerekeket. Ha itthon nem nézhetik, nézik nagyinál titokban, vagy unokatesónál. Nagyobbik fiam a pókember c filmet nézte így titokban máshol 5 évesen. Óvodában felmászott egy fa tetejére és azt kiabálta, hogy ő pókember és elveszítette a képességét és lefog zuhanni. Engem hívtak be az óvodába, mert a gyerek nem jött le a fáról. Nehéz percek voltak azok is, de mégis szem előtt volt.
68. c6973617d3 (válaszként erre: 67. - Lilicic)
2012. nov. 30. 13:39
:)
67. Lilicic (válaszként erre: 53. - Helge)
2012. nov. 30. 13:36

A gyerek a barátjának tett egy ígéretet, hogy találkoznak hajnalban és világgá mennek. Ő ezt komolyan is vette és kifejezetten mérges volt rá, mikor az óvodába vittem és találkoztak és számonkérte, hogy hol volt, mert ő várt rá.


Én is világgá akartam gyerekként menni, de csak a kapuig mentem és aztán meg vissza. De szóltam, hogy most akkor én világgá megyek (nem nézhettem meg valamit a tévében) és összepakoltam a babáimat. Nyílván Édesanyám látta, hogy visszafordulok, ezért nem is jött utánam és mikor közöltem, hogy meggondoltam magam, csak annyit mondott, hogy rendben. Én akkor nem kaptam semmit. 16 évesen elszöktem otthonról és 1 évig nem mentem haza.


Ezek a gyerekek már más világban nőnek fel, más értékrendekkel. És a sok ostoba mesébe is simán beleképzelik magukat. Volt egy példamese, amikor a nyuszi elkóborolt az anyukájától, régebben sokszor elmontam nekik csak azért, hogy érzékeljék mit élt át egyedül a kisnyuszi. Aki ugye én voltam lázadó kamaszként, de ezt ők nem tudják.

2012. nov. 30. 13:35
Akárki akármit mond, néha kell egy kis popóra vágás! De csak akkor ha tényleg ennyire brutál a helyzet, mint most. Még gyerek voltam, kaptam én is egy két pofont! És tudjátok mit mondok??? Jól tette anyukám, hogy felképelt!!! Egyáltalán nem haragszom rá, mert akkor és ott megérdemeltem! És ha én tudok harag nélkül vissza gondolni anyukámra, akit nagyon de nagyon szeretek, akkor más gyerek miért utálná az anyukáját? És még tudjátok mit??? Lehet nem itt tartana ez a világ, egy két aprócska pofon elcsattanása után...
65. helge (válaszként erre: 64. - C6973617d3)
2012. nov. 30. 13:28
:)
64. c6973617d3 (válaszként erre: 63. - Helge)
2012. nov. 30. 13:27
Egyetértettem, nem ez jött le? :)
63. helge (válaszként erre: 61. - C6973617d3)
2012. nov. 30. 13:26
Én csak a pszichológusi tanulmányaimból merítettem:)
62. Zebra25 (válaszként erre: 61. - C6973617d3)
2012. nov. 30. 13:25

vagy....jól megrakja anyucit meg apucit:)

akár...

61. c6973617d3 (válaszként erre: 60. - Helge)
2012. nov. 30. 13:23
Az nkább visszabeszél, és felfogja, ha világgá megy nem lesz anyuci apuci, meleg kaja, meleg lakás! :)
60. helge (válaszként erre: 56. - Kismackó2006)
2012. nov. 30. 13:21
Szerintem meg egy kamasz nem így gondolkodik....ez még egy ösztönös, egyszerű gondolkodás, ami kisgyermekere vall, a kamasz már lázad!
2012. nov. 30. 13:20
Más szemszögből nézve a dolgot:ha felnőtt koràban is igy megtartja az igéretét mint most az ovis barátjával megbeszélt kalandnál(kiment találkozni vele,mert ezt beszélték meg)akkor igazán gerinces,talpraesett felnőtt lesz:)
58. Cilumiluci (válaszként erre: 45. - *Szitakötő*)
2012. nov. 30. 13:19
Egyetértek!Inkább most sírjon kicsit minthogy át kelljen élni hogy nincs meg a gyerek!Vagy ne adj isten bántja valami idegen.
2012. nov. 30. 13:19

Engem pl. Anyám hazáig vert (gyalog voltunk, kb. 2 km-re) mert hetedikes koromba nem hazafelé indultam iskola után, hanem a barátaim elcsaltak egy sötét, füstös biliárdterembe. Semmi, de semmi rosszat nem csináltam, soha nem is voltam azelőtt ilyen helyen, csak megakartam nézni, hogy hová járnak. Anyám megtudta, és hazáig ütött. A kezével. S azt kiabálta, hogy ő nem k.r.vát nevelt! Még azt sem bánta, hogy mindenki látja, pedig egy szuper Anyuka (még most is), soha nem bántott minket (van egy Öcsém), szívét-lelkét kitette értünk. Egyszerűen csak féltett, és nem akarta, hogy rossz társaságba kerüljek, vagy hogy bármi rossz történjen velem. AZÓTA SEM VOLTAM OTT! Sem más ilyen helyen. Pedig már felnőtt vagyok. És utólag azt mondom, hogy ha nem tette volna lehet hogy rossz irányba megyek el...

(Bocsi hogy ezt leírtam. Tudom nem ide tartozik.)

56. kismackó2006 (válaszként erre: 53. - Helge)
2012. nov. 30. 13:18
Szerintem ez egy kamaszodó gyerek forgatókönyve. Nekik lehet okuk, de a kisgyermek csak kíváncsi, de még nem tudja,nem ismeri a következményeket.
55. Zebra25 (válaszként erre: 53. - Helge)
2012. nov. 30. 13:17
így van
54. c6973617d3 (válaszként erre: 50. - Zebra25)
2012. nov. 30. 13:17
Pedig meg kell tanulnia, hogy a rossz cselekedeteinek következménye van .
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook