Mit tehetnék még? (beszélgetős fórum)

szinte 100% hogy az ütés hatásos volt, és örüljünk ennek! mert a bölcsibe az a gyerek akiről én beszélek, azon semmi nem segített...

Gyerekfüggő...de az a szerencsésebb ha hatott

Az én szüleim 5 éves koromban váltak el, és én is megkönnyebbültem. 5 évesen ( és azóta is örülök), hogy elváltak a szüleim.

A nevelőapám 13 éves koromban került a képbe. Szerencsénk volt vele. Azóta is apukámként szeretem. Ő az édesapja a kisöcsémnek.

szia!

kontrasztként, hogy lásd, máshogy is működhet: 13 évesen váltak el a szüleim az én nagy szerencsémre, mert csupán ezután ismertem meg mi az a boldognak-lenni és jól érezni magadat

Szia!

Arról amit leírtál nekem 3 dolog jutott eszembe:

- napirend: Ismerje meg a "házirendet", a szabályokat. Egy gyereknek nagyon nagy szüksége van az iránymutatásra. És abból soha nem szabad engedni.

- következetesség: Ha egyszer rászólsz, hogy nem, akkor az legyen is úgy. Ne csak fenyegetőzz! Amit megígérsz, az mindig teljesüljön. Mert, ha nem, akkor a szemedbe nevet és le se k@kilja, mit magyarázol

- Teljes család. Tudom, hogy ez a legnehezebb, mert manapság nagyon nehéz itthon megélni is, hátmég megteremteni a gyermek minden szükségletét. De ez a legfontosabb.

Nekem van egy 14 éves öcsém. Az apukája 800 km-re dolgozik tőle és anyától. Immár évek óta. 2 hetente látja. Kezelhetetlen. Lopás, kábítószer, szex, nem jár iskolába, stb.... hosszú-hosszú bűnlajstrommal. Nekünk, a nagyobbik öcsémmel eszünkbe se jutottak ilyenek. Nem nyílik meg a család előtt, nem lehet vele beszélgetni sem, nemhogy őszintén. És talán ez a legnagyobb baj. Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy saját érdekében be kellett csukni egy zárt intézetbe. Bírói döntés alapján pszichiátriai kezelés alatt áll...... és szerintem ennek a hátterében leginkább a hiányos család áll.

Sajnos manapság keményen büntetik, ha az ember megsuhintja a gyereket. Én mégis azt mondom, ha néha kapott volna egy-két pofont, nem fajult volna idáig helyzet. De család nélkül akkor is lennének gondok, csak kisebb.

Úgyhogy én azt javaslom, próbáljatok meg együtt élni apukájával. Vagy itthon, vagy külföldön.

Szia! NEm olvastam végig a hozzászólásokat, ezért nem tudom miket mondtak az előttem szólók.

A kisfiam 3 éves múlt. Ő is nagyon feszegette a határokat, már 6 hónapos korától, amikor elindult. Minden érdekelte, és akkor még nem tudta mi az amit szabad, és mi az, amit nem. Soha nem engedtem meg neki olyan dolgokat, amiket nem szabad. Volt nálunk is hiszti rengeteg, de minél jobban hisztizett, annál jobban büntettem: rádiót kikapcsoltam, átvittem a másik szobába, és mondtam, hogy addig nem jöhet vissza, mig abba nem hagyj a hisztit, és még sorolhatnám. Az utcán, játszótéren következetesen hazahoztam, ha nem birt magával. Ha a boltba mentünk, és utközben kezdett el hisztizni, nem érdekelt, azonnal hazafordultam vele. Nem egyszer volt, hogy az egész városrész hallotta, hogy üvölt a gyerek, és engem nem érdekelt, kézenfogtam, és hoztam, vagy ölbe vettem, és úgy hoztam haza. Ha elszaladt egy forgalmas helyen, és nem állt meg, mikor mondtam neki, és másodszorra sem állt meg, akkor is hazahoztam. Nem érdekelt, hogy üvölt, nem érdekelt ki látja, és mit szólnak hozza. Elég sokszor hazahoztam. Ami viszont nagyon fontos, hogy itthon, amikor már lenyugodott, újra átbeszéltem vele a dolgokat. Mindig elmagyaráztam neki, hogy mit csinált rosszul, hogy miért volt veszélyes az, amit csinált, vagy miért volt rossz az, amit csinált. Megbeszéltem vele, hogy megértse, hogy tudja, hogy ha máskor is ugyanigy fog viselkedni, akkor ugyanigy haza fogom hozni. Mindig arra törekedtem, hogy tudatosuljon benne az, hogy amit ő csinált, az rossz! És nem bántam meg, és legközelebb is ugyan igy tennék, mert nagyon szófogadó gyerek lett. Bármit kérünk tőle megteszi. Nem kérünk tőle mást, csak tudjon viselkedni, mert ha rászólunk, azért tesszük, mert veszélyes az, amit csinál. Vagy magára, vagy másokra nézve, de veszélyes.Kb másfél éves korára megtanult viselkedni. Soha nem szidjuk le olyasmiért, ami baleset volt, vagy olyasmiért, ami ügyetlenségből adódik- pl kiborítja a vizet véletlenül.

Egy dolog azért mindig a szemem előtt lebeg, amit anyukám mondott:

"Ha nem birsz vele már egy évesen, ha nem fogad szót már most, akkor mi lesz később????"

Remélem tudtam kicsit segíteni! Sok sikert!

Üdv: tütter

Azért 15 év múlva mikor kamasz gyereked lesz akkor is ide fogod írni hogy ha valamit jól csinálsz az a gyereknevelés?

Ezt sosem lehet tudni csak akkor ha a gyerekünknek lesz saját gyereke.Az majd akkor tényleg fog igazolni.

nem biztos, hogy igazad van, lehet a kézreütéstől hagyta abba. Az egyik kisfiam kb 1, 1,5évesen elkezdett harapni...sehogy sem tudtam vele megértetni, hogy nem szabad, az fáj stb...egyszer azt hallottam harapjam vissza(persze ésszel). Megtettem, épp csak annyira, hogy érezze ez fáj. Onnantól kezdve 1x sem harapott!! Ugyanígy tettem a kislányommal a hajhúzánál, állandóan megrántotta a tesó és az én hajamat is. Egyik alkalommal én húztam meg a haját kicsit, hogy fájjon neki, és azóta ő sem tette ezt.

Viszont a valamire való ráütésnek én sem vagyok a híve, szerintem többet árt, mint használ, a pofon egyenesen megalázó szerintem, bár a popsira való ráütéstől nem lesz nagy baja a gyereknek, csak nem vagyok benne biztos, hogy az hatásos. (szerintem ez is gyerekfüggő)

nekem 4 gyerekem van, mindegyik más és más, pedig ugyanazt a nevelést kapják, ugyanazt a viselkedést látják tőlünk(szülőktől). Az egyik kisfiam mégis olyan kisördög, hogy csak na, pont olyan, mint amit a fórumindító leírt...

Szóval ez nem nevelés kérdése..

A másik dolog: az az egészséges, ha a gyerek otthon engedi el magát, ott tombolja ki magát, mert ekkor érzi magát biztonságban, mi is otthon engedünk meg magunknak "többet", és a munkahelyünkön próbálunk viselkedni...az egészséges lekületű gyerek is otthon rossz, az oviban/iskolában pedig jó(vagy viszonylag jó), ha utóbbiban a rossz, akkor az az otthoni problémákról árulkodik!!! kérdezd meg a gyerekpszichológusokat, ez így van...

szóval amelyik gyerek rossz az oviban ott súlyos gondok vannak otthon. PL én totál féltem az ovitól ennél a kisfiamnál, hogy majd "szétszedi" az ovit, minden gyerek utálni fogja...ehhez képest az óvó nénik dícsérik, szót fogad, bírnak vele, és a társai között ő a jó értelemben vett központ, mindenki szereti...(ezt először olyan furán fogadtam, mintha nem is az én kisfiamról lenne szó....aztán "felvilágosítottak", hogy nyugi ez így van jól, otthon tombolja ki magát, valahol le kell vezetni a gőzt...na persze ez néha a szülő agyára megy..:)attól még akkor is ez az egészséges gyerek viselkedése...

Hidd el nálunk már naponta tízen jártunk az óvónők nyakára, hogy össze van marva a gyerek arca. És csak az az egy gyerek csikart. ők büntették, leültették, sarokba állították, magyaráztak neki, bocsánatot kérettek vele egy nap tízszer, mert annyiszor karmolt, de nem használt.

Bevallom legszívesebben már én vertem volna el a kezét. De megtette az óvónő és használt, azóta nem karmol a gyerek.

Na mentem én is aludni....

Majd jövök holnap...sziasztok

legyél egyszer egy olyan csoportba ahol folyamatosan bánt egy gyermek mindenkit....próbáld megoldani és ha sikerült akkor feltétlen tedd fel netre....

sajnos néha kell....de ez ritka...először minden mást végig próbálnak a gondozónők is!

azt irtad valami változás okozza minden esetben ezeket a hisztisebb időszakokat....segíteni kell hogy könnyebben lendüljön át ezeken...

Nagyon jól látod a problémátokat, hogy vele nem az a baj hogy rossz, hanem hogy frusztrált és a kettő között is különbség van!

Szerintem ügyesen megtudod oldani a gondjaitokat, de konkrét tanácsot adni nem lehet hiszen ezek a változások mindig mások mások....amiket mindig az adott szitunak megfelelően kell megoldani

Ugyanez a legkisebb legutóbb összecsikargatta egy hajcsattal a szekrényük tükrét. De iszonyatosan összekaristolta. Megláttam, odaállítottam, elmondtam, hogy nem szabad, így csúnya lesz, ilyet nem szabad csinálni.

Felhívtam az apját, hogy mit csinált a gyerek, ez idő alatt Ő összefirkálta zsírkrétával ugyanazt a tükröt. Öt perccel azután, hogy látszólag felfogta, nem szabad a tükörre firkálni.

Amikor megláttam bőgni tudtam volna. Bevallom ráütöttem érte a kezére.

Ennek három hónapja, azóta nem nyúl a tükörhöz.

máshogy viselkednek, de ha megvizsgálod a te szemszögedből is teljesen érthető....

Te is máshogy viselkedtél otthon és máshogy a suliba (hozzá teszem azért nem írtam ovit mert arra valószínű úgyse emlékszel :D)

Sziasztok, szia forumindító, mintha az én nagyobbik fiamról írtál volna....

Mit tudok tanácsolni? Én azt tapasztaltam, hogy nála mindig valami kiváltotta a hisztis időszakot, először a kistesó érkezése, aztán hogy nem tudta hogyan kell játszani a többiekkel a játszótéren és ez frusztrálta, majd az oviba illeszkedés.

Hogy mit kéne, kell tenni?

Először is szerintem is fontos a napirend, ez nem úgy kell érteni, hogy pl hatkor kelés percre pontosan fél hétkor reggeli stb. hanem úgy, hogy mindig ugyanúgy kövessék egymást az események, felkelés után reggeli, fogmosás, játék, pihenés, alvás stb... eleinte nálunk sem volt igazi napirend, főleg este volt probléma, de amikor bevezettük, már a fiam mondta anya fogat a mosok és mehetünk aludni. Most is van hogy nem akar pl ebéd után aludni, korábban hagytam hadd legyen fenn, most már ragaszkodom hogy aludjon, általában azt mondom neki hogy nem lesz játszóterezés délután, vagy mesenézés ha nem alszik.

A játszótéri gondok az oviba illeszkedés után megoldódtak, de nem szabad hagyni hogy másokat bántson, mert komoly baj lehet belőle, mi is csak kishijján úsztunk meg egy balesetet, és akkor én lettem volna a hibás mert hagyom a fiam garázdálkodni.

Itthon is próbálom kordában tartani, panelban lakunk hetediken, és volt már rá példa hogy kinyitotta az ablakot! rácsaptam kezére fenekére ő meg csak kinevetett, lezártuk az ablakot, nehogy baj legyen azóta nem is nagyon jut eszébe nyitálni. Muszáj elrakni a veszélyes dolgokat ha nem tudod máshova szekrény tetejére, mert ha baja esik a gyereknek az a szülő felelőssége.

Persze próbálok vele mindent számára érthető módon megbeszélni, mit miért nem szabad, van amit megért, van amit nem vagy csak nem akar.

Azt meg személy szerint pártolom hogy a pedagógus, vagyis óvónő, gondozónő rácsapjon a gyerek kezére popójára ha olyat tesz, elvégre azért adjuk be hogy ott is nevelést kapjon fejlődhessen.

Van a fiam csoportjában is egy fiú aki nagyon kezelhetetlen, veri a többi gyereket, lányt fiút egyaránt, az én fiam úgy fellökte hogy nekiesett a széknek és másnapra kék meg lila lett az egyik füle és feldagadt. A wc-ben locsolja a vizet stb...az óvónők ha rászólnak kineveti őket, lehet egy popsicsapás segítene. Szegény anyukájának állandóan azt kell hallgatnia hogy milyen rossz a fia, pedig egy rendes csajszinak tűnik.

A szülő engedélyt adott rá....

Bevallom én is elmondtam az óvónőnek, hogy a legkisebb gyerek kicsit hisztisebb. Nála az válik be, ha leültetik egy székre és gondolkodni hagyják. Én pl. engedély adtam, hogy egy-egy hisztinél a sarokba ültesse a gyerekemet.

Egyébként ez a gyerek az oviban egy tündér, az óvónők álma, szófogadó, önálló, segítőkész, nem is értik, hogy nekem miért kell néha a székre ültetnem. Hisz szerintük ez a gyerek nem is hisztis.