A lányomat veri a barátja, mit tehetnék? (beszélgetős fórum)

Azt hittem, egy nőnél az alap, hogy az első ütés után azonnal szakít. És ezt beleneveli a gyerekeibe is. Már onnantól sincs semmi értelme a tárgyalásoknak, nemhogy későbbtől. Nekimenni pedig? Csak lealacsonyodás a szintjére, ott meg legyőz a (rutinjával) erejével.

A topikcímre pedig a válasz: most már semmit:(

Ez nagyon fura...engem ha valaki megütött volna, anyám gondolkodás nélkül nekiment volna. Nem fórumon keres tanácsokat.

Igenis az ilyen kis pöcsöknek egy jó kis torkonragadás kell és felhomályosítani, hogyha még egyszer kezet emel a lányukra, akkor nem lesz többe pöcse amivel játszadozzon.

Arról most no comment hogy a lány hogy lett ilyen hülye...

Én egy percig nem mondom, hogy a lányt győzködje, hisz szerelmes.

Ugyanakkor a barátok, mint kortárs-csoport ugyancsak kétséges, hogy együttműködik-e egy felnőttel, ráadásul az is megeshet, hogy tőlük is eltávolodik a leányzó.

Viszont... Tény, magának, az atrocitásnak a lány az áldozata, viszont alapvetően a fiú az, aki segítségre szorul, hisz a fizikai erőszakon kívül nincs más "kottája" a konfliktuskezelésre. Ezért az a véleményem, ha ő is fiatalkorú, a szüleivel kell beszélni mihamarább, ha pedig az ilyenfajta neveléshez már késő, akkor a törvénnyel lehet megfenyegetni.

Nem olvastam végig az összes hozzászólást, elnézést, ha valaki már kérdezte: a srác hány éves?

Mert ha hasonló korosztály, akkor a felnőttnek vele szemben is van felelőssége, vagyis vele, és a szüleivel kéne elbeszélgetni erről a fajta "konfliktuskezelésről".

Ha idősebb, akkor a büntetőjogi felelősségére kéne apellálni, egyszerűen közölni, hogy az első külsérelmi nyomnál feljelentetd, és mint gondviselő, távoltartási végzést kérsz.

A gyenge ellen könnyen erős az erős. De ha erő áll vele szemben is, egy CSALÁD ereje? :-)

Nem akarlak elkeseríteni, de én két év után tértem csak észhez. Most, hogy már én is kétgyerekes anya vagyok, bele sem merek gondolni, hogy mennyit szenvedhettek a szüleim ebben a korszakomban. A mai napig lelkiismeret furdalásom van.

Saját példámból kiindulva:

-észérvek nem segítenek, szóba sem fog állni veled

-ha tiltod, csak lovat adsz alá

-ha "bezárod", felügyeled, megszökik/kijátssza az akadályokat

Próbálj találni egy barátnőt, akivel még tartja a kapcsolatot! Ha valaki, akkor talán ő még tud hatni rá. Erre az idő múlásával egyre kevesebb az esély. Legalábbis engem nemcsak a családomtól, hanem a barátaimtól is elszakított a "szerelmem". Nem mentség, de nagyon fiatal voltam, tapasztalatlan, és szerelmes...

Először is leülsz a gép eéá, és képeket keresek a párjuk által összevert nőkről. Ha van hozzá rövid történet, főleg a kezdetekről, még jobb. A képek legyenek sokkolóak. Leülteted a lányodat elé, és megnézeted, elolvastatod vele. Megmondod neki, hogy rengeteget gondolkodtál a dolgon, és nem tudsz napirendre térni fölötte. Neked ő a legnagyobb kincsed, és inkább hagynád magad elevenen megnyúzni, minthogy őt összeverve, romokra alázva lásd. Nem akarsz parancsolni neki, uralkodni felette, de nem fogod hagyni, hogy bárki bántalmazza. Ezt semmi esetre sem teheted meg, márcsak azért sem, mert jogilag 18 éves koráig te vagy a felelős érte. Ha a tudtoddal történik vele valami, akár el is vehetik tőled, intézetbe, bevelőszülőkhöz kerül, és ott aztán vége lesz a szabadságának. Ez nem vicc, te nem megijeszteni akarod, akár utána is nézhet, hogy bizony törvény által megszabott kötelességed 18 éves koráig gondoskodni róla. Ebbe az is beletartozik, hogy nem hagyhatod bántalmazni. Ezért most közlöd vele, hogy ami nemrégiben történt az első és a legutolsó alkalom volt, mivel legközelebb azonnal feljelentést teszel a rendőrségen. Mond meg azt is, hogy beszélni fogsz a fiúval és annak a szüleivel is.

Ezután valóban beszélj a fiúval, mond el neki, hogy legközelebb feljelented a rendőrségen, ha megüti a lányodat, ugyanis neked ez törvényben megszabott kötelességed a lányod 18 éves koráig. Ezenkívül nagyon kiggadtan közöld még azt is vele, legközelebb teszel róla, hogy ő is megtudja, milyen ha ököllel ütik, ez neked megép pár tízezer forintot és néhány év felfüggesztetet. (Ezt nagyon komolyan, minden mérgeted beleadva mond, hogy elhiggye.)

Ezután beszélj a fiú szüleivel, közöld velük, hogy legközelebb feljelented a gyereküket a rendőrségen, ha bántalmazza a lányodat.

egyébként pszichiáter miért kellene? kinek? a lánynak? és neki miért? mert vak a szerelemtől?ennyi erővel szemorvoshoz is elküldhetnék, kb ugyanannyi értelme van, ha az anyjára nem hallgat, a pszichiáterre se fog és a szerelem meg nem betegség, vagy azért, mert megütötte, valószínűleg nem okozott benne akkora kárt, hogy orvosra lenne szükség, ha visszament a sráchoz.

egy megoldás van itt amit garfield is írt: anyuka beszéljen a lányával, de ha ő nem tud, akkor apuka, aki reméljük keményebb kézzel fogja a lányát, vagy fogná, ha tudná miket csinál, mi történik vele.

... pontosan, ezt kellett volna tenned! Leütni... meg hasonlók. Lány nem hagyja el, mert a szerelem vak és süket...

Persze, ha leütöd,a lányod ellened fordul... szóval felbérelni egy-két cimborát, és addig ütni, amíg mozog.. (alapból nem vagyok agresszív, de vannak gyerekeim...)

Ez a "nem tudok semmit tenni" a legnagyobb vicc egyébként, nem fórumot kell erről nyitni, hanem józan ésszel gondolkodni és leültetni a nagyon okos kislányodat magad elé, és elmagyarázni, hogy ez baromira nem normális, hogy megütötték, most lehet közhely, meg 16 évesen mondhat az ember a gyereknek amit akar, de inkább a tanulással foglalkozna és nem fiúkkal, ha meg elszökik akkor meg igya meg a levét és menjen isten hírével, ha neki az kell, hogy verjék és kihasználják akkor bravo, 16 évesen tényleg ezt kell csinálni.

A baj csak az, hogy itt TE/TI vagytok felelősek azért, bármi történik a gyerekkel, törvényileg még 2 évig, aztán meg a lelkiismeretedre van bízva, hogy mit tanult tőled és miben segítetted az életét, hogyan irányítottad, mikor még nem tudta felmérni mi a jó és mi a rossz. És igenis ha szükséges meg kell pofozni a lányodat, ha az ész érvek nem hatják meg.

De szerintem itt bárki bármit mondd te csak azt hajtogatod, hogy nem tudsz mit tenni, álmatlan éjszakáid vannak meg pszichiáter...nem a pszichiáter fogja megoldani ezt a problémát.

Mintha a saját történetemet olvasnám :(

Nekem happy end lett a vége, remélem ti is nagyobb tragédia nélkül túljuttok ezen az időszakon!