Mit tehetnék még? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mit tehetnék még?
Minden korban azt mondták az idősebbek, hogy bezzeg a mi időnkben!!!
Ebben a korban még csak elkezdődik a nevelés amely kb még 18 évesk korig eltart, de jó esetben még akár tovább is. Ne akarjunk minden eredményt 2-3 év alatt elérni.
nem vagy bizonytalan az ilyen konfliktusok kezelését illetően..?? mert lehet ezt érzi a lányod, hogy ezzel célt ér.. ami lehet éppen a te felbosszantásod, hogy látja a tehetetlenséged.. és ez nem rosszaság.. :) életkori sajátosság.. :)) persze ennek ellenére tenni kell ellene.. :))
Te igen, hála az égnek, de nézzük már meg, hogy az alkoholisták átlag életkora hány év?
Abban egyébként igazad van, hogy túl engedékeny a világ, a szülők manapság, és a gyerekek mindnt megtehetnek, de anyósom is, anyukám is azt mondja, hogy ők sosem bántottak minket ekkora korunkban...valahogy nem voltunk ennyire akaratosak mint a maiak, vagy nem tudom.
Persze, de en a hagyomanyosabb nevelesi elvekben jobban hiszek...mint nagyanyaink, meg a szuleink,...en tisztelettudo ember lettem
és ha esetleg Ő maga csinálhatná végig az egész folyamatot.. úgy nagylányosan.. :)) a büszkeségükre mindig lehet hatni.. :))
Ssak az nem mindegy, hogy mekkorát kap az a gyerek!
mit értesz nevelés alatt..??? egy két éves nem így működik.. utánzás alapján "működik".. nem könnyű velük lavírozni, de amíg megtanulnak dolgokat, sok mindent "kipróbálnak", köztük a felnőtt elvárásoknak teljesen elfogadhatatlanokat is.. a mi dolgunk, hogy megtanítsuk Őket és ez egy hosszú folyamat, nem egy egyszeri pofonnal megnevelhető dolog.. :))
Hidd el, hogy mi már túl vagyunk azon, hogy a hülyézésre kapott egy-egy maflást, mert sokan mondták, hogy egy szájoncsapás, és többé nem meri, hát ő meri, bár már ritkul, de a makacs gyereknél nem visszatartó erő egy pofon, neked viszont lelkifurdalásod lesz tőle. Szép szóval is magyaráztuk már neki nem egyszer, hogy ez csúnya dolog. A mienk nem rúg meg üt, ő inkább verbális agressziót alkalmaz... :)
Ja, hat persze nem a csapassal kezdenek en sem, de ha nem hagyja abba, akkor az jon a vegen...
egy 3 éves még csak próbálkozik a szavak erejével, nincs is igazán tisztában a jelentésükkel, inkább csak a szülők reakcióiból méri fel, hogy használja -e vagy sem a jövőben.. ha érzi, hogy ezzel provokálhat, használni fogja.. szerintem csapkodás helyett, egy nyugodt pillanatban meg kellene vele beszélni, hogy ez miért nem helyes..
Nálunk ami a leginkább kikészít, az a makacsság...ha valamit nem akar, akkor arra semmilyen eszközzel nem lehet rávenni. Ma pl. a kanalas gyógyszert nem tudtuk neki rendesen beadni, mert kb. fél óra könyörgés után, mindent megígérve, mindennel zsarolva már, a száját befogja, és üvölt, akkor mire a szájához közelítek, kétszer kiveri a kezemből a kanalat, és mire sikerül a szájába adni, akkor meg kiköpdösi a földre...és ezt egy nap háromszor, mikor beteg...De kb. mindenben ilyen makacs.
Igen, de ha a szulo megnevelte volna, akkor nem emel kezet a nagymamara se...
Haaat, en meg most kezdek gyakorlo anyuka lenni, de ha engem lehulyezne a gyerekem, akkor bizony tplem is kapna egy kezrecsapast...de lehet szajra...es egyetertek az unokat megcsapo nagyival is abban amit tett... En is kaptam egyszer ketszer, es imadom a szuleimet, es most felnott fejjel ugy gondolom, annyi kicsi "csapkodas" kellett. Szerintem ma is kellene! A mai fiatalok azert olyanok amilyenek, mert a gyermek jogai mar mindenekfeletti mertekeket oltott, borzaszto aranytalan es nevetseges...
Én is úgy gondolom, nekem 5 tesóm van, férjemnek egy sincs, és rossz lehet úgy felnőni.
Ha hozzászólhatok a vitátokhoz, én biztosan nem örülnék, ha a nagymama, akár az én anyám, akár az anyósom ekkorát csapna a gyerekemre...
nekem két fiam van 2,5 és 4,5 évesek.. a nagy fiam is produkál érdekes kirohanásokat.. :)) azon is szoktam gondolkodni, hogy hol ronthattam el.. de aztán rájövök, hogy tökéletesen nem menne úgysem.. :))) és mindig csak utólag derül ki, ha valamiben hibázik az ember.. nehéz "szakma" a mienk.. :DDD nem győzök trükközni, hogy kordában tartsam az "anyakicsináló" törekvéseit.. :)) mire egy problémát megoldok és büszkén hátradőlnék, már jön is a következő ötletével.. :DD
Hosszú távon biztosan jobb ha van tesójuk a gyerekeknek, és nem egykeként nőnek fel! Hidd el, alkalmazkodni fog ő is, és megszokja, hogy nem egyke. Viszont fontos, hogy ne érezze hátrányban magát csak azért mert lesz tesója.
szia :)
lehet a kistesó érkezése zaklatta fel ennyire..
Egyébként rólunk is elmondható, hogy kiegyensúlyozott család vagyunk, törődünk is vele szerintem sokat, mindent megteszünk neki, ennek ellenére olyan "hálátlan" néha. Talán az sem jó, ha kicsi korától azt szokja meg egy gyerek, hogy minden őróla szól...pedig azt lehet olvasni mindenhol, hogy a szeretettel, törődéssel nem lehet elrontani egy gyereket. Két éves koráig én egy éjjelt nem aludtam végig, 18 hóig szopott, minden pisszenésére ugrok még ma is. És úgy érzem, talán ezzel rontottam el. A nagyijával is sokat van, aki meg aztán rajtam is túltesz a kényeztetésben. És most jön a kistestvére két hónap múlva, ez a kezelhetetlenség valószínűleg rosszabb lesz, bár remélem hosszú távon jót tesz majd neki egy testvér...
Bocsi a felvetésedre nem írtam. Szóval az az igazság, hogy igazad van abban, hogy nem csak a szolisok csinálják a feszkót, de sajnos itt ez a jellemzőbb. A legnagyobb baj az, hogy szemetelnek össze-vissza, és annyira agresszívek, hogy a felnőttek sem mernek szólni nekik. Az meg már csak a hab a tortán, hogy a babakocsit tolja az apuci a játszón, és szívja a cigit!
A magyar gyerekre rá merek szólni, (illetve bárki más is) mert nála nem kell attól tartani, hogy másnap az apja megkeres, és agyonver!
Azt írta, hogy akkorát csapott rá, hogy seggre ült a gyerek. Hát számomra ez már elfogadhatatlan! Mert az, hogy valaki rácsap a gyerek kezére, vagy fenekére jelzés képpen, még belefér. De amit ő írt az már nem! És nem is ez a lényeg, hanem ő szid engem ismeretlenül úgy, hogy nem értelmezi az írtakat.
Csatlakoznék hozzátok a témában.
Az én lányom 3 és fél éves, kb. másfél éves kora óta kinyílt a csipája, ami abban nyilvánul meg mostanság, hogy gyakran lehülyéz minket, és semmibe veszi, ha utasítjuk valamire, vagy ha tiltunk neki valamit, úgy gondolja néha, hogy neki mindent lehet. Egy nagyon érzelmes kislány egyébként, és tudom, hogy szeret minket, mert amikor épp olyanja van, akkor agyon puszilgat és kedveseket mond. Tudom, ez a dackorszak, és majd elmúlik, de néha tényleg kiborulok, hogy mit rontottunk el. Nyugodt és türelmes embernek gondoltam magamat és a férjemet is, de néha bizony muszáj vele erőteljesen beszélni, vagy épp a fenekére ütni sajnos. Lehet hogy ez nem megoldás, de amikor elszakad a cérna...
Mondjuk elég érdekes, amit írtál. Sajnos a magyar fiatalok is ugyanúgy rendetlenkednek, bagóznak a játszótereken, nap, mint nap látom. A közelünkben pedig laknak, ahogy Te írtad szolisok, de 2-3 nagyon rendes család. Én bátran ki fogom engedni a gyerekemet az utcára. Másik: 2 éve lakunk itt, az utca felé néző ablakban vannak virágaim. Sosem bántotta senki.
Ne legyen a gyerek anyámasszonykatonája, lehet, rosszul fogalmaztál, de teljesen félreérthető.
A másik: Az hogy rácsapott a gyerek kezére nem agresszió. Teljesen jogos. Nem ütni-verni kell a gyereket, de fogadjunk, hogy ezt egyszer csinálta meg és többet nem emelt rá kezet.
És még dicsekszel az agresszióddal amikor engem gyanusítassz azzal, hogy agresszióra nevelem a gyerekeimet! Szép! Egyéb iránt elárulom, hogy nem bántani akarta a lányt a vesszővel, csak közelített felé. De ha nem tudsz olvasni, illetve értelmezni az nem az én szegénységi bizonyítványom azt hiszem!
Akkor tán olvasd el rendesen légyszíves amit írtam, jó? Mert látom az értelmezéssel bajok vannak, így most én nem is kezdek magyarázatba!
Rémülettel olvastam, amit írtál. Komolyan gondolod, hogy a gyerekedet agresszióra kell nevelned? Mi lesz belőle? Bőlcsibe üvölt a gondozóval, ha nem tetszik neki, mert fegyelmezi? Oviba leköpi az óvónénit? Iskolába belerúg a tanárba? Massirozni fog a cigányok ellen? Hova fogunk eljutni, ha minden szülő így gondolkozik?
Ők fogják segíteni az idősebeket-- esetleg a szülőket--Nekem rémesnek tűnik.
Az eszedbe se jutott, hogy ha Ő kezet emel--botot emel--ma egy idegenre, holnap ugyanezt megteszi Veled?
Ez egy három gyerekes , 6 unokás nagymama véleménye, akivel a gyerekei, unokái a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszélnek. Amikor az egyik unokám -2 éves volt- felém emelte a kezét, akkorát csaptam rá, hogy a fenekére ült.Nem ártott meg Neki.
Szerintem ez nagyon is igaz.Rátapintottál egy lényeges dologra,ez is közrejátszhat.
További ajánlott fórumok: