Missed ab utáni lelki állapot (beszélgetős fórum)

Hát, ilyenkor jut nekem is eszembe, h mégis ki találta ki azt a marhaságot, hogy a női a "gyengébbik" nem? Egész biztosan egy férfi.

Amikor hazajöttem a kórházból, egyszerűen nem volt kedvem enni, sem élni. Úgy éreztem, szívem szerint mennék utána én is, mert ahol most Ő van, nincs aki vigyázzon rá. :( Egy ideig esténként, ha behunytam a szemem, megint a szülőszobát láttam magam előtt.

Aztán valahogy összeszedtem magam egy kicsit, de még mindig elég hullámzó vagyok, és legszívesebben átaludnám az időt tavaszig, amikor újra próbálkozhatunk. Most kicsit sajnálom, hogy nem vagyok medve. Akkor nem aggasztana annyira a súlyfölöslegem sem. :)

Én "szerencsére" a 10. héten estem át a vetélésen, illetve a műtéten, nem tudom, nem is merem elképzelni, min mentél keresztül.

Egy pici kórházban voltam, egy folyosón voltak a nőgyógyászati és szülészeti szobák, valamint a csecsemőszoba, tisztán hallottam a babákat, ha nyitva volt az ajtó, egy szer el is bőgtem magam. Az ápolónő kérdezte, betegye-e az ajtót, mondtam, hagyja csak, jólesik a babákat hallani, reményt ad...

Ó, ne ilyen helyi mellékhatásokra gondolj, hogy kis hajhullás, bőrpír, némi hányinger, lábizzadás, ilyesmi... nekem a "távlatilag" kilátásba helyzett mellékhatásoktól volt rossz érzésem, mint pl a máj károsítására való többszöri utalás a papíron...

Én is bolond voltam a terhességtől, pl nem viseltem el, hogy a párom hozzám érjen vagy 2 hétig, ösztönösen eltoltam magamtól, pedig amúgy nagyon bujós vagyok. Megbeszéltük, megértette, azt hiszem, engem jobban zavart, mint őt, hogy más lettem.

A vetélés után is az volt bennem a legerősebb gondolat, hogy vissza akarom kapni a régi életemet!

Sok doki első vetélés után alapból adja a sárgatesthormon pótlást.Van aki a fogantatástól.Én így is kegyetlen rosszul voltam a terhességeim alatt,kibírtam volna a mellékhatásokat.

A kedvencem az,hogy ne stresszelj a terhesség alatt.Könnyű mondani,de alapból idegbeteg voltam a hormonoktól.Bármi apróságtól robbantam.Akkor hogy lehetnék nyugodt?

Nekem az első vetélés után azt mondta a doki amikor rákérdeztem kell-e vizsgálat,hogy menjek haza pihenjek,ne törődjek semmivel.Ha orvosokhoz járok akkor az csak megbetegít.A terhességmegtartó sárgatest hormonok is fölöslegesek.

Én hittem neki,még azt is gondoltam,hogy milyen rendes,nem akar pénzt leakasztani rólam mindenféle vizsgálatokkal.A mai eszemmel nem kellett volna hagyni magam,ki kellett volna teljesen vizsgáltatnom magam és ragaszkodni mindenhez ami a terhesség megtartásához kapható.

Nem biztos hogy ettől megmaradt volna a második baba,de úgy éreztem volna mindent megtettem érte.Így sincs lelkiismeret furdalásom ,mert az orvosom minden utasítását betartottam(sőt)

Remélem hogy az új dokimnak nem kell majd könyörögnöm,hogy vegyen komolyan.

Szia,

Én is kikérdeztem a dokimat, h milyen vizsgálatot javasol, kell-e a peteérést kontrollálni hormonvizsgálattal. Azt mondta, mivel teherbe tudtam esni, ezért azt nem nézik, csak ha már próbálkozunk, és nem jön össze (én áprilisig vagyok parkolópályán).

Azt mondta, inkább fertőzésre gyanakszik a vetélés okaként, és majd erre ír ki vérvizsgálatot, de azt sem most, hanem majd 1-2 hónappal a "start" előtt. (Rubeola, toxoplasma, ilyesmik).

Más vizsgálat nem lesz.

Ok, és ha nem tudom, mit kérjek????

Mert pl ahogy itt olvasgatok, olyan dolgokról, vizsgálatokról írnak a csajok, amilyenekről én még csak nem is hallottam! Az més kérdés, hogy egyik-másikról reményeim szerint nem is fogok soha mélyebb ismereteket szerezni :-S

Nekem egy petevezetőátjárhatóságin kívül pl semmit nem csináltak a terhesség előtt, mert az UH-n látszott a tüsző, egyértelmű volt, hogy van peteérés, és átjárhatóság, meg volt egy kisebb gond a férjemnél, hát el volt könyvelve, hogy minden rendben.

A poén az, hogy még csak dokit cserélni sincs értelme, mert amikor átbeszéltem az egész történetet amolyan találóskérdésesen egy másik dokival, az derült ki, ő is ezt, vagy még kevesebbet tett volna, mert ez a szokásos eljárás.

Azt hiszem, most vagyok abban a stádiumban, amikor a világ összes orvosára haragszom a nyomoromért, úgyhogy nekik is az a jobb, ha egy darabig egyikükhöz sem megyek :-P

Normális. Szerintem. (Vagy akkor én is hülye vagyok...) De idővel majd enyhül. Nekem akkor szorult mindig össze a szívem, amikor babakocsiban pici babát láttam. Az első napokban a sírás kerülgetett. Azt találtam ki, ha szembejön egy babakocsi, ezt mondom magamnak: "nekem is lesz ilyen!"

Mostmár jobb egy kicsit, (7 hete volt a vetélésem), de vannak azért mélypontjaim.

Én is kiakadok ha terhes nőt látok.Ez normális.

Mindent neked kell kérned,erre már rájöttem.Ha rábízod magad a rendszerre akkor megvárják hátha még párszor elvetélsz.(Tisztelet a kivételnek.)Én is úgy megyek majd a dokihoz,hogy kérni fogom a teljes kivizsgálást.

Csajok...

Ma elmentem a laborba. Terheléses cukor, pajzsmirigy, stb... Én, hülye! Tudom, hogy kedden és csütörtökön van nőgyógyászati szakrendelés. Annyi kismama volt körülöttem, mint a fene.

Azt hittem, már rendben vagyok, visszazökkentem a rendes kerékvágásba. Ehhez képest... bőgni ugyan nem bőgtem, de délutánig úgy nézegettem ki a fejemből, mint egy holdkóros.

Nah, mindegy, ezek a kisvárosi lét örömei. Mellesleg, aon is elmeditáltam, hogy senki nem KÜLDÖTT ezekre a vérvételekre, hanem én KÉRTEM magamnak beutalót, a dokik meg helyeseltek. Biztos, hogy ez így normális? nekem kell ezt tudni?!

Ezt a családállítást már én is nézegettem, de valahogy nem fogott meg, mondjuk eleve óvatos vagyok az ilyen csoportos dolgokkal kapcsolatban :-)

Jelentem, a mai mérlegelés -2,7 kg-ot mutat:-) Mondjuk a reggeli vérvételesdi felborított, nem bírom utolérni magam evésben, már betoltam egy töltött zsemlét is, úgyhogy kalóriabombás napom lett...

de holnaptól ismét betartom a betartandót :-)

Mindenféle rucim van, a reményfutamos aligkinőttektől a sohaazéletbennemjönrám-kategóriáig. A szülőszobás wellnesz-kúra alatt 5 kilót fogytam (3 nap semmi étel, ital, csak infúzió), de azóta semennyit. Pedig tornázok, és kevesebbet eszem. :(

A családból cipelt dolgokra van recept, a családállítás. Még gondolkodom rajta, h elmenjek-e.

Igen október 12.-én műtöttek ez az ötödik hét,úgyhogy ideje.

Nekem is fájdogált néha mintha meg akarna jönni én is meglepődtem,hogy milyen korán,de utána elmúlt az érzés.Pár napja kicsit barnáztam,elmúlt de most már szerintem biztos meg fog jönni.

Stramm csaj vagy anyám, én csak annyit mondok! ;-)

Már készkelődik a mensesed?????

Engem múlt kedden műtöttek, s tegnap, amikor fájdogált a hasam,amojan premenstruációsan, pont azon gondolkodtam, hogy áááá, ez még nem lehet az... Vagy mégis?????

Köszönöm Poppi,én is emlékszem rád.

Én is gondolkoztam a kineziológián,de egyenlőre másra kell a pénz.:(

Már elkezdtem erősen barnázni,gondolom bármikor megjöhet,utána kezdődik a kivizsgálás.Legalább az le fog foglalni,bár így sem unatkozom.

Szia!

Az Érzelmi Felszabadítás Tréningje gyakorlatilag egy olyan technika, ami segítségével elengedheted a görcseidet. Leegyszerűsítve a reféexológia és a kineziológia ötvözete, amolyan "kopogtatós" módszer:-)

A mérleggel ne foglalkozz, biztosan akad olyan rucid, ami éppen csak nem ér be, elsőre legyen az a cél, hogy abba beleférj mondjuk. Ne legyen vésszesen kicsi, csak olyan megközelíthető, ez első sikerélménynek pont jó lesz :-)

A családból cipelt dolgok... igen, ez kemény dió, mert a jelen helyzet hiába nem a te harcod, mégis együtt cipeled a terhet a családdal...erre nincs recept:-)

Szia Éva,

Igen, olvastam a naplód.

Hm... a SORS....Én sem hiszek a véletlenekben. A mostani, vetéléssel végződő várandósságom nem volt igazán zavartalan, volt elég sok stressz családon belül. Pillanatnyilag az Anyukám és a Nagybátyám (Anyu testvére) az örökségen vitatkoznak. A szülés várható dátuma majdnem Anyu szülinapján lett volna, a vetélésem pedig a Nagybátyámén volt. Ezért én is gondolkozom, h menjek-e kineziológushoz, vagy asztrológushoz. Amúgy mi az az ÉFT?

A fogyást illetően én is változtattam pár dolgon. (Nem könnyű egy édességfüggőtől, de én is igyekszem kihasználni a pár hónap várakozást). Rengeteg fogyókúrát csináltam már, MOST NEM fogok! Csak nagyon odafigyelek arra, mit és mennyit eszem. Semmi édesség. Csökkentett kenyéradag. Meg tornázok. A dolog szépséghibája csak annyi, h a mérleg nem nagyon akar lefelé menni... :-(

Látod, nekem is volt, aki átsegített a nehezén itt, a neten, s bizonyára te is segítettél, vagy majd segíteni fogsz valakinek...

Örülök, hogy segíthettem!

A babavárás misztikum, pillanatok alatt felül fogja írni az ösztönöd az összes terved :-) De ha a felkészülésben neked ez segít, tudod ezzel erősíteni magad, hát kovácsolj terveket, de arra semmiképpen ne programozd magad, hogy úgyse sikerül, csak arra, hogy bárhogy alakul, el tudod fogadni, és felül tudsz kerekedni a rosszon!

Sziasztok

Molly sajnálom ami történt.Emlékszem rád a másik fórumról, kb.akkor veszítettem el a babát, mikor te.Nehéz ilyenkor bármit is írni.Szörnyű, hogy újból megtörtént veletek.

Nekem november elején született volna meg a babám, mindenszentek után kezdtem azt érezni, hogy nekünk soha nem lesz, feladom, bár rohadtul fájt ezt kimondani.Csak azt kértem, hogy novemberre sikerüljön teherbe esnem, mert nem tudom majd elviselni a hiányát.De nem sikerült és muszáj elviselnem.Én a héten felkerestem egy kineziológust.Nekem segített, elmúlt a félelmem, hogy nekem soha nem lesz babám.Mikor leültem a kineziológusnál rögtön potyogtak a könnyeim, megnyugtatott, hogy ez egy "sírós szék" amin ülök.

A vesztés után, annak ellenére hogy 2 és fél évünkbe telt míg terhes lettem, csak előre próbáltam nézni, de mostanra kijött rajtam az, amit akkor elfojtottam.Erősnek akartam látszani.

Molly sok sikert a vizsgálatokhoz.

Karácsonyra pedig sok-sok pozitív tesztet kívánok:-)

Szia Poszata!

Hol is kezdjem?

Amit leírtam, abban ugyan rengeteg kérdés is volt, s persze kétség, de alapvetően a remény, az elfogadás, és a jövő felé való eltökéltség hangja akaródzott lenni :-)

A sorsszerűség, annak az elfogadása, hogy valamiért ennek így kellett történnie kicsit kacifántos, és személyes nálunk. Hiszem, hogy véletlenek nincsenek, így annak is oka van, hogy a páromnak 6 éve éppen azon a napon volt egy súlyos balesete (2 újraélesztésből épült fel teljesen...)amely napon most a missed ab volt. Bezárult a kör, el kellett mennie valakinek. Bennem az villant be, amikor ezt összeraktam, hogy kiegyenlítettük a számlát, nincs több adósságunk a sors felé, innentől csak az ÉLET felé kell törlesztenünk.

Kineziológia... Nem, még nem voltam, de feltett szándékom, hogy ezen a módon is oldjam a szorongásaimat, ÉFT technikát pedig mindenképpen szeretnék tanulni.

És a fogyás... Nem egyszerű a történet, hisz egész életemben túlsúlyos voltam, talán olvastad a naplómat is.

Első lépésként száműztem a fehérkenyeret itthonról, helyette teljes kiőrlésű rozskenyeret eszünk, és azt is mértékkel, ami tőlem nem kis áldozat:-)

A cukorral, édesítéssel még hadilábon állok, az édesítőket ugyanis egészségtelennek tartom (többségük meg is hajt)a fehér cukor kártékonyságát nem kétlem, ezek a xilites marhaságok meg nem győznek meg, úgyhogy még keresem a megoldást.

Hús és zöldség, valamint tojás, ezt elfogadtam a paleolitosoktól, valamint betartom a régi alapelvet, hogy 4 óránál kevesebb és 6 óránál több nem telhet el két étkezés között. Kaptam egy egyhavi napi ételsort, Nrbisat, meglepően jó, és betartható, megfizethető. Nem is annyira fogyókúra ez, inkább kontrollált, egészségesebb, tudatosabb táplálkozás, amivel reményeim szerint fogyni is tudok majd.

A férjem sokat segít, együtt alakítgatjuk a dolgot.

És tudom, hogy a Jóisten velünk van...

Kedves évanéne,

Először az utolsó kérdésedre válaszolnék: az ember (főleg ha NŐ), annyiszor tud kikepeszteni a kakiból, ahányszor csak kell!!! Neked is menni fog!!!!

Szerintem bennünk, Nőkben egy baba elvesztésénél van vmi ősileg kódolt ösztön, ami ilyenkor működésbe lép. Ezért nem érti senki más, min megyünk keresztül, és ezért van annyi hasonlóság a vetélés utáni lelkiállapotokban.

Hidd el, tudom, mit érzel. Én is 38 vagyok. (Jövőre már 39...) 7 hete történt velem hasonló, és bizony sokszor kavarognak és hullámzanak az érzéseim. Néha azt érzem, SOHA nem lesz már tavasz

(akkor kezdhetünk próbálkozni), néha mélyponton vagyok és sírok, néha kételkedem magamban, h biztosan akarom-e még, néha meg egész jól vagyok. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod azért, mert épp jó kedved van. Szerintem ez annak a jele, hogy kezdesz magadhoz térni. De ne ijedj meg akkor sem, ha vannak visszaesések.

Azt megkérdezhetem, hogyan fogyózol? Én is mostanában kezdtem el jobban odafigyelni magamra, meg sportolni is. Csak most pár hete elkezdtem a terhesvitamint, és azóta nem akar megmozdulni lefelé az a fránya mérleg. :(

Egy másik fórumon írtál a kineziológiáról. Te jártál már kezelésen?

Az enyémen semmi nem látszott, ugyan olyan szótlan volt mint egyébként és engem ez iszonyúan bosszantott, mert nem tudtam, hogy mit is érez valójában és hiába kérdeztem, hogy ő is bánja-e hogy így alakult, csak annyit mondott, hogy persze.

Bár a műtétnél ő is mellettem volt egész nap és csak addig lépett le amíg ki voltam ütve az altatótól. És este még vacsit is főzött nekem, amit éppen megkívántam.

Most már ő is belátta, hogy volt valami oka annak, hogy az első bébink nem maradt velünk így sokkal segítőkészebb a sokkal jobban mer reménykedni minden pé-em után hogy hátha most sikerült. Szegénykém mindig kérdezi, hogy tapasztalok-e valamit, de én már semmire sem merem azt mondani, hogy na most megvan.

A múltkor is már reménykedtem, mert 3-4 napot késett és abszolút nem szokott, és már kezdtem beleélni magam hogy végre sikerült, de sajnos nem. De majd most, vagy jövőhónapban, vagy azután. :)

Amikor megtudtam sírva jöttem ki a rendelőből alig tudtam beszélni hazafelé nyökögtem el neki tiszta ideg volt és ez a vezetésén is megjátszott.Itthon sírtunk együtt épp értesítettük a többieket:'(:'(:'(

Nehéz volt alig bírtam beszélni.De ő utána már nemigen sírt ők azért mások ám próbálnak erősnek látszani.Azért mert nem látod rajta attól még ő neki is nagyon fáj!

A fiamnál is félt,és hiába volt minden rendben a mostani terhességemnél is látom rajta hogy fél,nem éli bele magát.

Szerintem a nagy áttörés megint akkor lesz amikor megyünk együtt egy külön Uh-ra és látja őt látja őt mozogni,hallja a szívverését stb.Kicsit bánt a dolog hogy nem látom rajta azt az örömöt de hiszem hogy hamarosan ez is változni fog.

Amúgy tudom neked,nektek sovány vigasz ez,amit írtam.

Én tiszta szívből kívánom hogy jézuska nagyon boldog karácsonyt hozzon:-D

Köszönöm az együttérzéseteket. Remélem karácsonyra már pozitív tesztet hoz a Jézuska, és a páromat is meg tudom vele lepni.

Nektek a párotok, hogy fogadta egyébént a veszteséget? Mert az enyémen szinte nem látszott semmi és nagyon magába zárkózott.