Mindig azt kapjuk, amit adunk? (beszélgetés)

Már rég elolvastam Csernus könyvét, és sok mindenre rájöttem. Nem ismerlek, ne haragudj ha megsértelek ezzel, de nem lehet hogy túlságosan is várod hogy visszakapj? Mert nálam kicsit így volt/van:)

Középiskolában pl. matekdolgozatnál mindig segítettem a padtársamnak, és ő mindig 1 jeggyel jobbat kapott mint én, pedig én írtam a dolgozatát majdnem, és a sajátomat meg elrontottam, vagy elnéztem valamit:/ Ez a lány később megutált engem mert összejöttem a volt barátjával. Ráadásul, semmi köze nem volt hozzá hiszen neki már több mint 1 éves kapcsolata volt akkor, nem tudom miért zavarta annyira .. Aztán amikor elhagyott a a barátom, jól kinevetett és élvezte hogy szenvedek. Mondanom sem kell, hogy pár hónap múlva őt is otthagyta a barátja..

Én ha olvasom egy írását, akkor is abba kell hagynom, mert olyan, mintha valaki ordítaná a fülembe.:DDD

Nekem túl arrogánsnak tűnik.De ez az én véleményem, attól még más szeretheti.

Egyébként azért kapták fel mert más, mint a többi psziho.Ha végignézel Magyarországon mindenhol ezt látod, nem kell, hogy jó legyen, csak más ahhoz hogy sztár legyen.Mutatott valami ujjat, de engem irritál.Bocsi :)

:D :D

Nekem sem szimpatikus, de tetszenek az írásai!

Dr Csernus Imre : A nő

Ha én bele tudok nézni esténként a saját tükrömbe, akkor másoktól is ezt kapom vissza. Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van. Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.

Tessék, ez most megerősített!

Az egyik régi "barátnőm" kigúnyolt régen, hogy nincs barátom, sőt akkor még soha nem is volt .. pár hónapra rá a pasija elhagyta őt ...

Aztán olyan is történt, hogy egy sráccal nagyon szerettem volna járni, de visszautasított. Rá kereken egy évre Ő akart velem járni, de akkor már nem éreztem azt vele kapcsolatban amit anno, szóval visszautasítottam.

Valamilyen szinten szerintem igaz.

De mintha egyszer olvastam volna, hogy nem biztos hogy ebben az életben kapjuk vissza amit adtunk.

Én olyan balszerencsés vagyok a szerelemben, hogy forgatókönyvet is lehetne róla írni, úgyhogy lehet, hogy az előző életemben tettem valami nagyon rosszat és most fizetek meg érte .. :/

A Bibliában az egyik legfőbb törvény a viszonosság törvénye, vagyis hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak az emberek. Akár hiszünk ebben, akár nem, ez bizony így működik, mert Isten ezt megmondta!:)

Persze nem mindig azoktól kapjuk vissza a jót vagy rosszat, akiknek mi adtuk. De a végeredményt tekintve, egy egész életút távlatában kiegyenlítődik!

Egyébként az én személyes tapasztalataim is maximálisan alátámasztják ezt a bibliai igazságot..;o)

Abból a szempontból valamelyest igaz, hogy sokszor ha Te például mondhatni nem túl normális hangnemben beszélsz valakivel, akkor egy idő után borul a bili és elküld melegebb éghajlatra, de abban a formában ahogyan Te gondolod, hogy elkövetsz valamit az egyik barátoddal szemben és aztán egy 5 évvel később kialakuló barátságban kapod vissza, abban nem hiszek.

Gondolkoztam ezen anno én is, de ott bukott meg a mutatvány, mikor arra gondoltam, hogy van az a mondás, ami úgy szól, hogy: Mindenki érdemei szerint.

Nah persze! Akkor mért halnak meg kicsi gyerekek? A szülő valamiféle "bűne" miatt? Akkor miért az új élet kapná a büntetést? (Persze a szülőnek is az, de azt gondolom, hogy a kisgyerek egy új élet.)

Mindannyiunknak jut jó is, rossz is. Elkerülni nem tudjuk. Változunk, próbálunk jónak lenni, könnytani az életünkön ahol tudunk, sokszor értelmezünk újra dolgokat és tanulunk. Mást nem nagyon tehetünk.

Nem, dehogy

de jó is lenne ha így alakulna mindig

Kinél hogy... az előző kapcsolatomban én adtam sokat, de keveset kaptam. Az élet a mostani kapcsolatomban kárpótolt, egyenlően adunk-kapunk, megtaláltam az Igazi Párom.

Barátnőm viszont már nagyon régóta csak rosszul járt, eddig még egyetlen normális kapcsolata sem volt szegénynek.

Remélem, ennyi szenvedés után ő is megleli a lelki békéjét, de ennyi rosszat már nehéz lenne kárpótolni, szóval az ő esetében azt mondanám, hogy a válasz a kérdésre: nem.

Igen, mindig azt kapjuk amit adunk. De ezt megelőzi az, hogy azt kapjuk,amit gondolunk.

A gondoltam mindig megelőzi a tettet. :))