Milyen gyümölcsből szoktál lekvárt főzni? (beszélgetés)

[link]

Utolsó bekezdés számomra érdekes, ezt nem tudtam. Lehet, hogy így készül a "hitlerszalonna", amit már sehol nem lehet kapni?

A szilvalekvárba nem is kell cukor!

Gyerekkoromban nagyon sok szilvafánk volt a kertben, és rengeteg lekvárt főztek a nagymamáék.

Az udvaron katlanban tüzeltünk, rajta a hatalmas üst, amiben pöfögött a lekvár.

Nem is értettem, miért kell annyi szilvalekvárt főzni, mikor a baracklekvárt szerettem.

A forró lekvárt cserépköcsögökbe öntötték, lekötözték a tetejét, felrakták a stelázsira, és kész volt.

Évekig elállt, semmi baja nem lett, sokszor már szinte késsel lehetett vágni, mert elpárolgott a nedvességtartalma.

Felnőttként értettem meg, hogy az ötvenes években nagy szó volt a cukor, a szilvalekvárba meg nem kellett.

Szoktam is mondani, nekem nem kell szilvalekvár, mert gyerekkoromban megettem az egész életemre valót.

Egyszer otthonról kaptam egy köcsög szilvalekvárt, de a család nem evett belőle, nem szerették.

A kedvenc munkahelyemen a barátnőm szilvalekvárról áradozott, mennyire szereti, de nem akar főzni.

Felajánlottam neki a köcsög lekvárt, amit elfogadott.

Annyira tetszett neki a köcsög, kérte, hadd legyen az övé, ha nem hiányzik nekünk.

Nem hiányzott, a padláson egy láda tele volt cserépköcsöggel, akkor már rég nem főztek lekvárt.

Gyerekkoromban én is ilyen lekvárral készült derelyét kaptam. Annak volt az igazi az íze! Mennyei volt!

Kb fél éve ettem egy cukros lekvárral készült derelyét, de hát mintha nem is ugyanaz az étel lenne...

Nekem még az üstben kevergetett rémlik, egész napos program. Tavaly sógornőmék csináltak ilyent, összejött baráti csapat. Egyik tűzön bográcsoztak, katlanban felváltva szilvát kevergettek. Végül elosztották.

Mamáé gyerekkoromban olyan sűrű volt, hogy vágni lehetett. Talán azért is, mert csak celofánnal volt lekötve. A menetes lapka viszonylag új találmány. De az ő lekvárjával lehetett igazán jó buktát sütni. Amit most sütésállóként árulnak, nem ér semmit.

Ezek az igazi szilvalekvárok. Cukor nélkül készülnek, rengeteg munkával, mert állandóan kevergetni kell. Állítólag bercencei szilva kell hozzá.

A nejem szokott a szilvafánkról szedett szilvával küzdeni. Valahol olvasta, hogy cukor nélkül úgy lehet egyszerűen készíteni kis mennyiségben, hogy a tepsit meg kell tölteni magozott szilvával, betolni a sütőbe és addig sütni lassú lángon, amíg a lé el nem párolog. Teljesen olyan, mintha kavargatva főzte volna...

Nekem a birsalma lekvár ízlik legjobban.

A birsalma nagyon sűrű, így a vele egyidőben érő citromkörtével- talán ez a neve - keverem, ami nagyon is lágy. Együtt tökéletes az íze és az állaga.

Idén is rengeteg meggy terem. Tavaly 80 kg. volt 1 fán. Eladnám, de nem adnak ért 1400 Ft-ot, így inkább feldolgozom. Szörp, lekvár és fagyasztott lesz belőle.

Tavaly rengeteg füge is termett. Frissen szeretjük, de feldolgozva nem. Szerencsére idén nem lesz, lefagyott, így nincs vele gond. A fügét ingyen adtam, vitte, aki szerette. Szilvához hozzáadva jóízű lekvár készülhet.

Először a fagyasztóba teszek,,, aztán ha még marad akkor késztek pár üveg(3-4 kis üveg) ,,inkább gyümölcs öntetet mint lekvárt.

Semmi zselésítő,kevés főzés ,kis cukor,hűtőben tartom.

Fagyira,rizsfelfújtra,császármorzsára,piskótára vagy bármire amire jó a gyümölcs öntet.

Eper,málna ,szeder,őszib.,meggy,cseresznye,mézalmácska,karamellás körte,,,ez a kínálat kb.

Már 4 éve nem készítettem, de a gyerekeim kedvence a zöld dió dzsem, vagy befőtt.

Nagyon hosszú ideig kell előkészíteni, hetek. Valamint a diót is állandóan ellenőrizni kell, hogy legyen már lágyhéja, de amíg előkészítem se csontosodjon meg.

Lehet igazad van, merthogy én is nagyon szeretem.

De azért nagyon bosszantó tud lenni, ha a sokféle próbálkozásod senkit sem érdekel...

Vagy 10 éve minden évben csinálok 4-5 liter bodzaszörpöt, mert vannak bodzabokraim, nem tudom kihagyni, ha érzem az illatukat.

Hát ez tényleg csak cukor némi citromsavval, de a fiamnak csinálom. Amikor nyáron hazajönnek ez a kánikulai szomjúság oltója, de neki nem árt a cukor, mert hízni akar.

Most megfeledkeztem erről, egyszer csak feltűnt a nejem egy csomó bodzavirággal. Ott érlelődik a szörp a konyhában...:)

A szimpla málna nagyon finom lehet, de én még nem csináltam így, pedig sok recept van erről. Én meggyel együtt csináltam, de csak arra emlékszem, hogy nagyon finom volt. Nem tettem bele pektint, ha jól emlékszem a málnában van valamennyi.

Sajnos ez a lekvár/dzsem készítési korszakom akkor volt, amikor a gyerekek egyedül csak a baracklekvárt voltak hajlandók enni. Csinálhattam ribizlit, málnát, meggyet, földiepret, bármit, hozzá sem nyúltak, fintorogtak, csak a baracklekvár volt a menő. A spájzban összegyűlt a sok dzsem, meg lekvár, a végén ki lettek öntve a kertben egy kis kiásott üregbe. Betakartam földdel, de mire ráeszéltem, a kutya kikaparta a földet és elnyalogatta földestül a lekvárt. Szegénynek szerintem ez tette tönkre a fogait...

Így még nem csináltam, de nagyon jó lehet, hiszen a meggyhúst főzöd össze lekvárnak. A levét meg hasznosítod szörpnek. Mondjuk elég sok meggy kell hozzá, de ha van elegendő mennyiség, tényleg érdemes lehet megcsinálni!

Én dzsemet szoktam régen így húzatni. A meggyet kimagozom, megcukrozom, úgy szokták mondani, hogy így húzatom, másnapra levet ereszt, a magok szinte aszalódnak. De a levet nem öntöm le róla, hanem együtt a serpenyőben addig forralom, amíg fényesszerű nem lesz a buborék rajta. Ha nem is megszilárdul lehűtve, de kenhető a sűrűsége, nem folyik. Benne a cukortól összeállt fél meggyszemek adják a dzsem további ízét.

Régen, amikor sok kiló meggyem volt, akkor csináltam ezt a dzsemet.