Fogom bírni? (beszélgetés)

Ami kimaradt (14. vagyok) az, hogy nem írtam az önéletrajzomba, hogy diplomás vagyok és voltam cégvezető is; a takarításhoz és a "mindenes" Burger King esetében csak általános iskolát, a MÁV vezető jegyvizsgáló álláshoz érettségit (bár szakmunkásképző volt a követelmény).

A takarítás esetében a munkaszerződésemben így az is volt feltüntetve, hogy "alapfokú iskolai végzettség", ami érthető, ezt írtam az állásra jelentkezéskor, csak furcsa volt ezt olvasni :-D :-D

Az volt a fontos, hogy bejelentettek mindegyik fentebb leírt állásomban, volt jövedelmem.

Egy tanácsom van, aztán "arra a polcra teszed" amelyikra akarod.

Fizikai, vagy képesítést nem igénylő munkához, nem szabad beírni, hogy diplomás vagy, nem hülyék, hogy úgy vegyenek fel, lehet egy-két hónap múlva lelépsz és keresgélhetnek újra.

Amikor munkanélküli voltam (voltam cégvezető is) diplomásként jelentkeztem turiboltba ruhaválogatónak, mosogatónak máshová. Egyik helyről sem jeleztek vissza. Kis ideig takarítottam 4 órában, több volt a semminél, közben szabadidőm lévén (4 órás munka mellett) keresgettem munkát. Felvettek Burger Kingbe "mindenesnek", ott is keresgettem folyamatosan hozzám illő munkát. A Burger Kingben kicsit ciki volt, hogy én voltam a legidősebb mindenkinél, a főnököknél is. Aztán jelentkeztem a MÁV-hoz vezető jegyvizsgálónak, felvettek, de első időszakban tanulni/vizsgázni kellett. Végül révbe értem és ott dolgozom, ahol jelenleg is és elégedett vagyok.

A 4 órás takarítói munka is több volt a semmitől; irodákban dolgoztam amikor már a munkavállalók hazamentek. (16-20 óra között), egyedül voltam munka közben, amikor sorra takarítottam az irodákat.

Az volt a célom, hogy NE munkanélkülin legyek (egy hónapig voltam) és erre az időre nincs szolgálati idő beszámítás a nyugdíjhoz és a segély sem megfelelő.

A lényeg szerintem, hogy a megélhetéshez dolgozni bármit amíg nem lesz megfelelő munka. Senki nem kérdezi meg, milyen munka általi jövedelemből fizetem a számláimat, finanszírozom a megélhetésemet.

Ismerős .

Egy volt munkahelyemen a félanalfabéta csoportvezető üvöltötte :

Darabszám,darabszám , darabszám.

Se pisi ,se víz (ha ez a nyomorult aki üvöltötte a helyedre nem ült )

Oda voltam a láncolva a cellába .

(Feszültség mentesítés miatt)

Onnan rohantam el egész Németországig.

Ha épp nincs jobb lehetőség, akkor az motiváljon, hogy legyen saját jövedelmed és meg tudj állni a lábadon.

Sokszor nem az számít, hol dolgozol éppen, hanem hogy felelősséget vállalsz magadért és próbálsz előrejutni. Ettől is lehet önbecsülése az embernek.

A gyártósor önmagában nem tesz tönkre senkit, de hosszú távon nehéz lehet, ha közben úgy érzed, teljesen elvesztetted a céljaidat vagy nem fejlődsz. Ezért fontos, hogy közben tovább keress lehetőségeket.

Ha beszélsz nyelveket és van diplomád, akkor szerintem mindenképp érdemes külföldön is próbálkozni, akár átmenetileg is, amíg nem találsz itthon jobb munkát.

Nem szégyen ideiglenesen két lépéssel hátrébb menni,

de veszélyes lehet, ha valaki beleragad és teljesen lemond magáról.

Az én gyerekeim is így kezdték,,egyik soron,,másik dohányboltban.

Egyik sem zakkant meg,,tudták ,hogy amíg nem lesz jobb ez van.

Kerestek,önállósodtak ,tapasztaltak.Közben nézték a lehetőségeket.Meg is lett,,neked is meglesz:)