A férfiak (férjek) többsége olyan, hogy inkább jobb, hogy... (beszélgetés)

Nem csak undok vagy, hanem bunkó is, annak ellenére, hogy nem ordibáltál.

A férjed halála nem ok arra, hogy mindenki másnak hasonlót kívánj! Gonosz és rosszindulatú vagy. Lehet, hogy ezért nem segítenek szívesen?

Igaza van Amaunetnek. Nézz magadba, hogy miért történik ez veled és talán rá fogsz jönni! Bár tudom, hogy a jellemed miatt képtelen vagy erre.

na ja, majd a hónom alá kapom a TV-t ami iszonyt nehéz és viszem a villamoson!

Köszi!

Ja, mert kioktat és nem ismer.

Neked is kívánok cserébe az okoskodásodért olyat, aki jól leordítja fejedet.

Őszinte részvétem a gyászodban!

Már nem írok semmit.

Nem vagyok senki.

Azt írtam, hogy a legtöbb férfi ordibál és tiszteletlen, nemcsak a mai esetre értettem.

Az öcsém dührohamait képtelen kezelni és ezért inkább jobb is, hogy nem látom, a barátnője is otthagyta éppen emiatt.

Azt nem állítom, hogy az elhunyt férjem tökéletes volt, nem volt az, de soha nem ordibált ok nélkül de még ha lett volna oka rá, akkor sem.

Továbbra is kívánok Neked egy ordibálós faragatlan személyt, hogy jól ordibálja le a fejedet akár okkal, akár ok nélkül.

Na, ebből a hozzászólásodból egyértelmű, hogy milyen vagy.

Rosszat kívánsz másnak, mert nem úgy látja a dolgokat, mint te.

És valószínű, hogy neki nem kell ilyeneket átélni, mert nem úgy kommunikál, ahogy te.

Egy ilyenért nem foglalkozni a továbbiakban a rokonoddal? Hát milyen hozzáállás ez?

És igen! Ott a taxi, intézd azzal.

Ha esetleg lapos TV, akkor egy megfelelő méretű TV doboz, amibe beleteszed és viheted tömegközlekedéssel is.

Milyen igazság fájna?:)

Itt neked fáj, hogy valaki nem neked ad igazat és nem ítéli el a férfiakat (#1).

"Mégiscsak elgondolkodnék..." mondatomat sem értetted.

Én negyedik éve gyászolom a férjemet és képzeld el, hogy nem vagyok boszorkány, hogy itt kioktass engem arról, hogy milyen vagyok a családommal. A férjem is a családom részese volt, sőt ő volt az első számú, mivel a házastársam volt.

És képzeld el, hogy tudtam és halála után is tudok szépen viszonyulni hozzá, mert ő RÁSZOLGÁL erre.

Itt is vezetek egy hosszas megemlékezést vele kapcsolatban és az Embertárs tag azt írta, hogy tanítani kellene ahogy megemlékezek róla.

Csak tudod, kedves Amaunet, az ordibálást, a tiszteletlenséget, a kapzsiságot stb. stb. nem tűröm el.

Amaunet ki vagy te, hogy itt engem kioktatsz, hogy gondolkodjak már el a viselkedésemen???

Nálunk ez úgy működik, hogy ha akar valamit bármelyik rokonom, akkor felhív engem és elmondja nekem, hogy arra gondolt, hogy segíthetnénk bármibe. Nem a beszélgetés közben szoktam odaszólni a férjemnek, hogy ezt szeretné xy, hanem leteszem és megkérdezem a férjemet, hogy esetleg van e kedve segíteni?

Szinte minden alkalommal szívesen megteszi. Van, hogy morgolódik, hogy már megint neki kell, már megint velem beszélik meg és nem vele, most nincs kedve, majd talán egyszer, stb.

Aztán x idő múlva, felhívja aki engem kért meg valamivel és megbeszéli, hogy mikor kellene, hogy csinálják.

Én azt gondolom, hogy elsősorban, ha elvárható valami bárkitől, az elsősorban a rokon és nem a férje. Dühönghetsz, hogy a te férjed bezzeg!, de attól még ők egy külön család, az unokatesód férje egy idegen ember számodra, így nincs kötelessége feléd.

Én egyébként pont így vagyok, azaz, ha nekem kellene segíteni, akkor engem is először a rokonom kérdez meg, és neki mondom, hogy átgondolom, és megbeszélem az illetővel (felhívom majd én, vagy hívjon fel ő).

Nem férj vagyok, hanem feleség, de ennek ellenére, nekem is van olyan, hogy valakinek nem szívesen segítek, vagy olyan időpontban kell segítenem, ami nekem nem megfelelő. És igen, hiába vagyok nő, én is szoktam durrogni, ha olyat kérnek tőlem, olyan időpontban, amihez nincs kedvem.

Ne írd le a férjeket! Ha belegondolsz, biztos neked is vannak olyan emberek, tevékenységek, amihez úgy állsz, ahogy az unokatesód férje.

Szerintem pl. azoknak kellene elgondolkodni mit hogyan kommunikálnak - ergo ordibálnak a világgal, másokkal,

tudod: amilyen az adj' Isten, olyan a fogadj Isten.

Ámbár nem ordibáltam vissza csak anyukámmal egymásra néztünk döbbenten, hogy ijha, ez aztán a kommunikáció....

És arra jutottunk, hogy befejeztük ezzel a rokonnal bármilyen irányába intézett szívességkérést.

Mégiscsak elgondolkodnék....

fáj az igazság?

Nem, nem vagy köteles. Nem is kellett volna hallgatnod, hanem azt mondani, "bocsánat, úgy érzem rosszkor hívtalak, majd máskor".

Mégiscsak elgondolkodnék az emberekkel való viszonyomon, azon, hogy mit és hogyan kommunikálok a világgal, mit közvetítek feléjük.

Taxisok vannak nem messze tőlünk, majd délután munkám végeztével megkérünk egyet, hogy segítsen.

Mindenesetre tanulság, hogy a saját rokonaiban gyakran csalódik az ember, viszont aki nem rokon, azokban nem.

A taxisnak megfizetjük a fáradozását és gondolom nem fog minket a jó... -ba elküldeni és ordibálni, hanem megteszi kultúrált módon.

Nem általánosítok, de már hallottam más férjet is ordibálni, ha meg kellett valamit csinálni.

A férjem például nem volt ilyen bunkó, pedig a családom része volt. Arról nem tehetek, hogy meghalt és meg merészeltünk kérdezni egy rokont, hogy esetleg bevállalná-e amit leírtam.

Nem ismerjük egymást, tehát ne oktass ki, bár ha Neked megfelelő az a bunkó ordibálás, amiben részünk volt édesanyámmal, akkor Neked az ilyet sok szeretettel kívánom, hogy részese lehessél benne.

Igazán sajnálom, hogy az unokatesód férjének viselkedésétől elment a kedved a férfiaktól.

De szeretnélek megnyugtatni! Nagyon sok szorgalmas, segítőkész egyed bolyong még szabadon.

Olyan ez mint a híradó a TV-ben. Mindig csak a rossz eseményekről kapunk hírt. Mellette pedig sok csodás dolog is történik.

Szerintem az unokatesóékat hanyagold. De ha leszólítod az első autós férfit az utcán, könnyen lehet, hogy máris repíti a csere TV-t hozzád!

Járj szerencsével!

Elgondolkodnék azon, hogy a család miért viselkedik így velem? Miért nem tudok jó kapcsolatot ápolni velük? És miért csak másokra mutogatva, másokban találom meg a hibát?

TE ismered a családomat? Nem is tudtam, hogy ismerjük egymást személyesen.

Szeretettel kívánom Neked, hogy Veled is így ordibáljon bárki is, akár rászolgáltál, akár nem!

Légy szíves egyébként ha nem ismered a családomat és engem sem személyesen - szerintem nagy mázlim van ezzel - , ne okoskodj feleslegesen, ne oktass ki, csak akkor, ha ismersz engem személyesen és a családomat is.

És ha rosszkor hívtam, miért nem mondták? Mi vagyok én, gondolatolvasó???!!!

A bunkó ordibálást köteles vagyok eltűrni? Rászolgáltam????

Szerintem NEM!!!!!!!!!!!!!!!

Bocs, de csak szívességet kértünk. Ha éppen vitázta, én ezt honnét tudnám?

Köteles vagyok én az ordibálást eltűrni? Szerintem nem.

Erre a magvas bölcsességre ebből az egy hívásból jutottál? Ebből az egy esetből általánosítasz?

Arra nem gondolsz, hogy éppen rosszkor hívtad? Lehet, hogy tele van ilyen szívesség igényekkel, munkával.

Elgondolkodnék azon, hogy a család miért viselkedik így velem? Miért nem tudok jó kapcsolatot ápolni velük? És miért csak másokra mutogatva, másokban találom meg a hibát?

Nem ordít (azt én szoktam),megcsinálja amit kérek tőle.

Nem mindig rögtön,és néha emlékeztetni kell rá.

Pl.úgy hogy én kezdek hozzá (amit rossz nézni )és akkor megcsinálja.

Másokkal segítőkész kérés nélkül is.

Nagyon empatikus és kedves ember.

Sajnálom😔

Persze lehet ,hogy így lesz.

Remélem akkor is marad valami/valaki hogy ne pazaroljuk el csak úgy életet.

Még a címhez annyit mindenki úgy éljen ahogy neki jó.

Én nem szeretnék nélküle.

Nem ordibál, sőt sosem ordibál. Azt nem mondom, hogy azonnal ugrik, valószínűleg én sem azonnal, de fejben tartom a kérését.

Esetedben nem tudni, mi volt a háttérben, lehet, hogy a híváskor éppen belecsöppentél egy folyó vitába.

Nagyon szép lenne azt mondani,hogy az én férjem sosem emelte meg a hangját,,ez rám is vonatkozik.

Néha ki kell engedni a gőzt,,aztán kinek hogy jön ki az már más kérdés.

Igaz az is ,hogy nem ,mindig egyszerre van meg amit kérek,,most például a konyhai árnyékolót,,amit tisztítás közben levertem ,,már egy hónapja "rakja"😀

El nem tudom képzelni ha tartósan együtt él két ember sosem pattannak össze.Persze ettől még lehet.

Az emltett példád más kategória,,ez csak szimpla bunkóság.