Mikor múlik el? (beszélgetés)
Én meg minden nap nézem a barátnőjének az adatlapját facebookon, hogy mikor miket rak ki és mindig várom mikor írja azt ki, hogy: egyedülálló.... De ez évekbe telhet és tudom, hogy nem szabadna nézegetnem, de nem bírom ki :(((
Igen,meg.Hát nem tudom mit akart.Talán még arra téved:)
Tuti nem véletlen... Lehet látni akart téged, és beszélni veled. Neki is megvan a barátnője még?
Akkor reménykedjünk és higgyünk benne,hogy visszakapjuk őket!!!Szerinted a melóhelyemre csupán véletlenül jöhetett be?
Nem semmi... Nekem meg csütörtökön volt a névnapom és reggel 5.45-kor ő volt az első aki felköszöntött sms-ben, melyben csak annyit írt, hogy: Isten éltessen! Én persze azonnal vissza írtam, hogy köszi szépen... Most megint csend lesz egy ideig részéről gondolom. Nekem sem megy így sehogy sem a felejtés
Képzeljétek,1 év után feltűnt a színen.Én egy kisboltban dolgozom,és anno amikor "lebuktunk"ő ki lett tiltva onnan.Mármint a barátnője megtiltotta neki,hogy bejöjjön.Hát nem is láttam azóta :(
Tegnap viszont a kolléganőm/ő mindent tudott/mondta,hogy nem hitt a szemének amikor meglátta.Amikor meg elmesélte,hát én sem nagyon hittem el.Ugye egy városban van egy tucat bevásárlóközpont,lehet válogatni.Ő meg pont oda jön,ahová nem szabad...Most vagy az esett útjába...vagy nem tudom...de az sem mellékes,hogy az árak szinte nálunk a legdrágábbak!Szóval a felejtésből megint nem lesz semmi! :(
nem igazán.
Találj valami hobbit. kösd le magad.
Addig tart, amíg ragaszkodik hozzá az egója...
Kíváncsi leszek, hogy pár év múlva elmúlik-e az irántam érzett haragja és felülemelkedik-e... Vagy férfiaknál örökké tart ez az állapot?
Igenis érdekeled - másképp nem írogatna - és valószínűleg szeret is még mindig, csak nem tud felülemelkedni a hiúságát ért csapáson...
2 hónap az viszonylag még kis idő,természetes,hogy 10 év együttlét után még hiányzik/még fog is egy ideig/.Nekem 1 év után is hiányzik...úgyhogy okos lenni ebben nem tudok.Próbáltam sokszor nem gondolni rá,volt hogy már azt hittem elmúlt.De aztán sajnos mindig visszaesem,és jön a remény újra meg újra. :(
Nekem 2 hónapja költözött el a párom, akivel 10 évet éltem együtt és most vagyok 25 éves míg ő 26. Neki már másnap másik nője volt akivel azóta is együtt van és kézen fogva, boldogan sétálgatnak az utcán. Nekem is van másik már, de azt érzem, hogy vele csak azért vagyok, hogy tudjam felejteni az előzőt... Végig úgy érzem, hogy az előző volt az igazi és még mindig őt szeretem.... De neki már nem kellek, mert haragszik rám egy kapcsolatunk alatt történt flört miatt és ezt nem tudja megbocsájtani nekem. Minden nap gondolok rá, és agyalok meg szenvedek, sírok utána, éjszakánként nem alszom és sokat fáj a fejem újabban. A napokban úgy éreztem, hogy beletörődtem, hogy vége és ő mással van, de erre meg megint felszakította a félig begyógyult sebeim, mert írt tegnap este egy smst hogy minek küldtem el neki az új számom, ha kapcsolatban vagyok és hogy ne is tagadjam, mert ma megerősítették neki, hogy van valakim... azt is írta, hogy ne keressem (holott nem is keresem) és hogy nem akar hallani sem tudni rólam, valamint nem érdeklem... erre az smsre nem válaszoltam és újra elküldte egy óra múlva... Nem értem, hogy ha nem érdeklem, akkor miért bántja hogy van valakim? Neki is van és most akkor ő azt várja, hogy én örökre rá fogok várni és senki mással nem próbálkozom míg ő boldog... Ez volt nála már a 2. eset, hogy smst írt mikor pletykát hallott rólam, ha valaki meglátott az új pasimmal. Ja és igen én is még ilyenkor is abban reménykedek, hogy évek múlva egyszer szakítanak a csajjal és mi újra együtt lehetünk. :( Várom, hogy múljon az érzés, de nem megy...
Nem biztos,hogy szerelmes vagy még,hanem csak bánt,hogy vége lett,meg a körülmények is zavarhatnak..és ezért foglalkozol a témával..gondolj arra,hogy ő nem foglalkozik:)
Lépj tovább..
Ha tényleg az igazi szerelem lett volna, akkor nem felcsinálja, hanem kirakja a másik lányt. Te csak egy magad gyártotta világban élsz.
1 év után túlzás. Kiszórtad a rá emlékeztető cuccokat?
Elfelejteni sose fogod csak halványulni fog az emlék és átalakul tényleg egy szép emlékké és nem egy még mindig "élő" szerelem lesz!
Ezt én sem írhattam volna le szebben!Az én szüleim is elváltak,10 éves voltam.Ha együtt maradnak mára már vagy egy idegosztályon vagy a temetőben lennék!Én áldom az eget,hogy elváltak,most ez lehet furcsán hangzik,de így volt a jó mindenkinek!Aki pedig a gyerek miatt hangoztatja,hogy miatta marad bent egy sz*r kapcsolatban,az csak gyáva és önmagát akarja "biztonságban"tudni!!!
Köszi!Valahogy majd lesz,mert mindig van valahogy :)
Igen, a gyermek értéke a legnagyobb, ezért is kell nagyon meggondolni, hogy mit adunk neki, és mire tanítjuk meg a saját példánkon keresztül.
Ezért is szoktam finoman felhívni a figyelmét azoknak, akik gyermekre hivatkozva maradnak benne rossz kapcsolatokban, házasságokban - ez most nem vonatkozik az előző hozzászólókra -, hogy ezzel gyakran nagyobb kárt okoznak a gyermeknek, mint ha békében megszakítják a kapcsolatot, és a gyerek két önálló, kiegyensúlyozott, önmagához hű szülőt kap.
Hát akkor nem ártana végre továbblépni, különben "így" maradsz. Már bocsánat, ha tudálékosnak tűnnék...
Szerintem húzd ki magad, rázd le magadról a "port", ami ebből a kapcsoatból maradt Rajtad, és ints be a világnak. Több vagy annál, minthogy 31 évesen egy ilyen csalárd pasas miatt keseregj. Később tudni fogod, hogy baromira megúsztad.
Igen? :) Hát erőt veszek magamon és megpróbálom a lehetetlent:felejteni!
Majdnem egykorúak vagyunk:-))
Megkérdezhetem, hány éves vagy?
Ez így igaz!Az igazi nagy szerelem egyszer jön el az ember életében,és javarészt akkor ér utol,mikor már nem teljesedhet be!Ha az ember előre látna a jövőbe,akkor leülne,ha tudja,hogy elesek.
Ettől még a szülők együtt maradhatnak, mert a gyerekek "értéke" minden másnál nagyobb, nemesebb...
Emellett, aki egyszer meg tudott tenni ilyesmit, hogy kettős életet élt és még gyereket is csinált, az újra és újra képes lenne ezt megtenni.
SZóval kár érte keseregni, inkább örülni kell, hogy időben megszabadultál tőle.
Találsz majd olyan embert, aki szeret Téged, és akit te is szeretni fogsz, és olyan sok csodás dolgot éltek meg együtt, hogy az egykori nagy szerelem emléke már csak fakón fog fényleni, egy vitrin üvege mögött, amit néha megnézegetsz, de aztán menned kell, mert a csldodnak szüksége van Rád. És ezekben a pillanatokban érzed majd magad a legbodogabbnak.:)
Ebben igazad van,így gondolom én is.Sőt még eleinte azt is mondta a barátnőjének,hogy nem szereti a kisfiát.Az sem másodlagos,hogy amikor "összejött" a gyerek azzal dicsekedett a haveroknak,hogy piás volt és "becsúszott".Ugye kiderült a mi "románcunk" is,és mindamellett még a lány könyörgött neki,hogy maradjon vele.Na szóval:normálisak vagyunk mi nők?Egy ilyen pasiért "döglünk"?Agyilag felfogom ám,csak a szív része ne lenne!!!
Eléggé félre értettél ,én tisztelem és szeretem a férjemet, de elsöprő,igazi nagy szerelem az ember életében 1x van!!
A mostani páromat is szeretem, még lassan 10 év után is ,de más volt azt és kész!!!
MI is és a gyerekek is biztonságban vannak és nem érzem ,hogy feláldoznám magam, képmutató aztán meg végképp nem vagyok!
De aki azt mondja, ha vissza csinálhatná az életét egy csomó mindent nem máshogy csinálna,AZ HAZUDIK!!!!
Az a házasság, amiben nincs kölcsönös tisztelet és szeretet, szerelem, az semmit nem fog tudni adni a gyerekeknek, biztonságot főleg nem. Csak azt tanulhatják meg belőle, hogy lehet feláldozni magunkat és képmutatónak lenni.
További ajánlott fórumok: