Miért nincs kedve a pasinak a szexhez? (beszélgetés)

Sziasztok! Most mondhatnám hogy örülök hogy még él a fórmum..de ez nem igaz.Látom sokan szenvedünk egy azon problémától.

Egy jó ideje érleltem hogy ki kellene adni magamból ezt.És a ma este tette fel az i-re a pontot.

Három éve vagyunk együtt.Megszakításokkal.

Egyszer beleuntunk a távkapcsolatba. (Nem volt eselyünk még összebútorozni.) Utánna pedig Én dobtam ki,mert nem bíztam benne,és elegem lett abból hogy hanyagol..

Eltelt x idő.

Én közben megpróbáltam kiélni azt,amit mellette csak nagy ritkán tudtam.

A szexet.

Majd visszakönyörögte magát.

Udvarolt.Virágot hozott.Szerenádot adott.

És természetesen fűt-fát megigért.Nem akartam visszafogadni de szerettem.És hianyzott is.El akartam hinni mindezt...és el is hittem.

Az ujrakezdést követően sok szabályt felállítottunk.Sikerült összeköltöznünk.Tudtuk,hogy nagyon sok mindent pótolnunk kell,amit a távkapcs. miatt időpazarlásnak" véltünk.

Eleinte sokat beszélgettünk,és annál is többet szeretkeztünk.

Úgy ereztem hogy ez kellett ahoz hogy újra egymáshoz találjunk.

Majd,mint anno,szépen lassan csitulni latszott minden.

Újra szinte csak Én kezdeményeztem.És rettenetesen belefaradtam ebbe.

Nyílván,mint itt sokan,Én is próbáltam a női praktikákat.

Próbáltam beszélni erről vele (újra) többször is.De mindig kikerült egy "most fáradt vagyok",vagy "fáj a hasam" és egyeb ilyen (mivaaan??)-kifogásokkal..

Persze,van hogy Én is hulla vagyok,de nem heti hétszer.

Vasárnap van.

Egész héten nem nyúlt hozzám...

Pedig a szombatot még együtt is töltöttük.Külső tényezők nélkül.Ha rákérdezek hogy mi lehet az oka,nincs rá konkrétum.

Nincs már energiám erre.

Szeretem.Tudom hogy Ő is engem.

De 26 évesen nem havi szinten akarok elemet cserelni a vibrátoromba.Úgy hogy egy hús-vér férfi fekszik le mellém minden áldott este.

Ma este gondoltam,erőt veszek magamon,és megpróbálom kicsit kényeztetni.De ismet közölte hogy fáradt, (egy baratjánál volt segíteni tatarozni) majd elfordult és elaludt.

Egyszerűen a szívem szakad meg mert már már megalázó ez az egész..:(

Minden klappol(na) köztünk.De ez akkora szakadékot teremt,hogy már lassan Én sem akarom ezt megugrani.

Lehet elitélendő,de mivel a környezetemben kapok visszajelzéseket,gondoltam még nem ásom el magam.Így nézelődni kezdtem.

Nem vágyom szeretetre.Azt kapok.

Szexre vágyom.

És arra hogy valaki végre szétszaggasson.

Csúnya ezt így "kimondani",de kétlem hogy pont itt itelnének el érte...

Nincs olyan dolog amit ne próbáltam volna.A fehérneműket,a pornót,az extrém helyeket,az alkoholt,az orvosi javaslatot (kizárt -.-)a felnőtt játékokat..

Semmi.Vagy nagyon a minimum.

Nem akarom elhagyni.Hisz szeretem.És végre minden klappolna köztünk.De ez a dolog a nőiességemből forgat ki,ami eléggé kiábrandít még az életből is..

Bocsánat a hosszáért de jól esett kiadnom magamból.Még ha választ nem is kapok.

Hisz tudom hogy ezen majd vagy Mi,vagy csak Én változtathatok..

Hát nem egy könnyű helyzet.:D:/

Én amondó vagyok, hogy, akik igazán szeretik egymást és fontos a másik, azok rendbe tudják hozni a kapcsolatukat.

Sok sok türelem, megértés és rengeteg kommunikáció szükséges.

Mindketten beszéljétek ki magatokból a sérelmet, hogy mi bánt, hogyan szeretnétek,ha lenne a közeljövőben.

Egyébként szerintem sem csalt meg.csupán stresszes életvitelt élt, bár attól függetlenül nem értem miért így viselkedett, de természetesen ahány ember, annyiféleképpen vezeti le a feszültséget. Írtad, hogy amióta rendezettebb lett az élete, kibékült az édesanyjával, azóta jobb lett a helyzet.

Nos, mint említettem, kommunikáció!Beszéljétek meg.:)

Hagyd. Ez eddig is pocsék volt, mitől lenne jobb?

Csak sérültök mindketten.

Sajnos a mai napon rájöttem én is, hogy ez nem fog csak úgy helyreállni. Ő jött, akart volna akciózni.. amint èszrevettem rajta, hogy nem a szokásos átlag módon simogat, teljesen feszült lettem. Az első perctől csak az járt a fejemben, hogy ne.. nem kéne, nem megy ez már, úgyis csak kínlódás az egész.. nem is tudtam átadni magam a dolognak, de nem akartam elutasítani, nehogy most meg emiatt legyen probléma. Végül csak átestem rajta... és ez így nagyon nem lesz jó. Kb rosszul vagyok a gondolattól is. Nem tudom mit kezdjek ezzel, hogyan lehet ezt visszaépíteni?

Egyébként ennél még sokkal több dolog is történt ami plusz feszültség volt, csak már így is regényt írtam.

Doubt: Lehet, hogy nem fogtok tudni megfordítani a helyzetet, mert mind egyikötökben megmarad a tüske, mely megakadályozza, hogy újra legyen intimitás köztetek. Ha van még érzelmi kötödés köztetek, meg kell próbálni (és nagyon tudatosan kell!) fokozatosan újra megteremteni az intimitást. Ha már egyszer ezt határoztátok el, soha többet már nem szabad megemlíteni, elővenni a múltbeli sérelmeket. Az csak ront a dolgokon.

1,5 év nagyon rövid idő ahhoz, hogy ennyi minden történjen ahogy veletek. Ez nem túl biztató jel.

Sziasztok!

Nem olvastam végig az egész f9rumot, csak az elejéről csipegettem. Nàlunk is hasonló problémák vannak. 1,5 éve vagyunk együtt, ebből az utóbbi egy év borzasztóan telt. A kapcsolatunk elején nagyon kívántuk egymást, volt, hogy naponta többször is, akár ha csak épp indultunk volna valahová, és váltottunk egy csókot előtte, akkor is képes volt nekem esni. Azt tudni kell, legalábbis szerinte ez a fő probléma, hogy a munkája nagyon stresszes. Egy helyen dolgozunk, gyakran látni rajta, hogy tiszta ideg. Aztán fél év elteltével jött egy családi probléma, nagyon összeveszett az anyjával, és ekkor történt a változás, egyik napról a másikra. Sokkal ritkábbak lettek az együttlétek, mindig magába volt fordulva. Én persze próbáltam megértő lenni, de közben be is próbálkoztam nála, amiből 90%-ban elutasítás lett. Én meg már szinte beleőrültem, hogy biztos megcsal. Ebből sok vitánk is lett, rengeteg, mindig volt min összeveszni. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól is. Végül én sem kezdeményeztem már. Volt, hogy egy hónapig sem volt semmi akár. De közben ölelt, puszilt, becézett mindig, csak épp szexualitás nem volt. Végül már engem is hibáztatni kezdett h én is mindig idegesítem, és már azért sincs kedve hozzá, mert abból is mindig csak a vita van. Mert még ha nekem is állt, már úgy éreztem, csak kényszer, meg csak túl akar esni rajta. És persze ez sem tetszett. Aztán majdnem egy hónapig nem dolgozott, és az anyjával is kibékült idő közben, és látszott, hogy változik. Jobban közeledett, stb. De már én nem tudtam fogadni a közeledését, mindig bennem volt, hogy esetleg megcsalt. És nem is tudtam magam beleèlni a szexbe, nem tudta meghozni a kedvem hozzá. Persze megint veszekedések lettek, és távolodás. Míg odáig jutottunk, hogy nemrég azt mondta legyen vége, ezt így nem bírja tovább. Rendben. Másnap már mégsem akarta, hogy vége legyen, beszéljük meg, mert szeret. A megbeszélèsnek az lett a vége, hogy én mondtam, hogy legyen vége, nem működik, veszekszünk, nem akarom ezt. Erre hitetlenkedés, többször kiment a szobából, lakásból is, mindig visszajött, hogy nem akarja, hogy vége legyen. Legutoljára már sírva borult hozzám, hogy nem akar elveszíteni, tudja, hogy hülye volt, hanyagolt, rosszul bánt velem, biztos ő is olyan lett volna a helyemben, de helyre akarja hozni, nem csalt meg soha nemkellett neki más, csak én kellek, stb. Végül megegyeztünk, hogy folytatjuk, de nem tudom meddig fog ez tartani. Nem mondtam neki, de ez az utolsó esély. Ha azt látom nem működik, lépek.

Bocsi h hosszú lett, már azt sem tudom mi céllal írtam. Talán csak ki kellett adnom. De ha véleményt írtok, azt sem bánom.

Igen,egy pillanatra eszembe jutott h esetleg máshol használná a botot, de szeret és tudom nem tenné meg.

Ezt el kell fogadni, nem olyan típus h őrülten kívánja a szexet, de jobb is így, mert ha az ellenkezője lenne az sem lenne jó mert akkor azon kattognék állandóan h most melyik csajt akarja meghúzni.

Szia Vorosrozsa,

Csak véletlenül kattintottam erre a topicra és elolvastam a történetedet. Nem tudom, hogy az én tanácsom valóban segítség-e neked, mert gyanítom, hogy korban jóval távolabb álsz tőlem, de azért leírom, hogy mit gonodolok. 41 éves vagyok és már átmentem egy-két dolgon. Ugyan életemben összesen két férfi volt, az egyik a volt férjem (25 évig) a másik pedig a FÉRJEM. Úgyhogy időm az volt bőven arra, hogy lássak, halljak, tapasztaljak. Tudod én hívő vagyok és mindent ebből a szemszögből vizsgálok meg. Nem fogok belekezdeni számodra esetleg unalmas bibliai eszmefuttatásokba, de néhány dolog mégis csak alapvető. Egy kapcsolatban, amely a szereteten alapul - s csak ilyen kapcsolatnak van értelme - a legfontosabb az egymás iránt érzett tisztelet (persze a szeretet az első). Mit jelent ez? Azt, hogy tiszteletben tartjuk mások érzéseit, igényeit, vágyait, próbálunk adni a másiknak néha akkor is, ha az nekünk nehezünkre esik, mert fáradtak vagyunk, mert rossz kedvünk van, mert máshoz van kedvünk, stb. S ennek kölcsönösnek kell lennie. Amikor ez nincs meg, akkor ott szépen lassan elromlanak a dolgok, s gyakran olyan messzire kerül a másik ember tőlünk, hogy nem tudunk már újra visszatalálni egymáshoz. Ennek az oka általában és egy szóval illusztrálva: önzés. Csak az számít, ami nekünk "jár", hogy nekünk hogyan és mi a jó. Ez öli meg a férfi és a nő közötti kapcsolatokat. Isten a férfit és a nőt egymásnak teremtette azzal, hogy segítsék és szolgálják egymást KÖLCSÖNÖSEN! A szexet is azért adta, hogy egymásnak adják az érzéseiket, és boldogságot hozzanak egymás életébe. Ma ez már sok ember életében csak üres frázis és a szex csak egy testi aktus. Amíg jó a másik, addig kell, aztán ha meguntam, akkor mehet, amerre lát. Nos, a kicsit hosszúra sikerült bevezető után jöhet az, hogy mit gondolok a te esetedről.

Nem annyira arról van szó, hogy hányszor szeretitek egymást egy bizonyos időszak alatt - habár a mondandóm szempontjából mégis fontos - hanem, hogy a szexet megelőző és követő időszakban hogyan élitek meg a kapcsolatotokat. Az ember, ha szeret valakit, nem jár egyedül szórakozni, vagy legalább is nem ilyen sűrűséggel, nem hanyagolja el a társát, nem ül a számítógép mellett órákat és nem fordít hátat neki az ágyban a nélkül, hogy megkérdezné, hogy hogy van, vagy hogy mi foglalkoztatja, mire vágyik. Aki ezt teszi, az nem mondhatja, hogy szereti a másikat, mert a szeretet nem ilyen. A szeretet lemondás, odaadás, önfeláldozás, vágy arra, hogy adjunk, öröm. Ebből már sejtheted, hogy mi a véleményem a te helyzetedről. Nem ismerlek személyesen, de azt gondolom, hogy biztosan létezik valaki más, aki meg tudja adni neked, amire szükséged van és ami fontos a lelki boldogságodhoz. Ne maradj olyan férfi mellett, aki már most - egy év után - ilyen módon kezel téged. Hidd el, hogy ebből nem lesz "igazi" szeretetkapcsolat soha. Persze neked kell tudnod, hogy mit teszel, de az intő jelek már tisztán látszanak. A szexualitás iránti vágy nem egy állatias ösztön, (legalább is eredetileg nem volt az), hanem egy vágy arra, hogy örömet szerezzen egymásnak két ember. Aki csak azért szexel, hogy neki jó legyen, az nem szereti a másikat. Persze fontos, hogy jól érezzük magunkat szeretkezés közben, de mégsem ez a végcél. Ezen kívül, ha nincs igénye arra, hogy ilyen formán is veled legyen, akkor valószínűleg te valamiért nem vagy számára az igazi. De ez nem a te hibád, csak egyszerűen nem lehet mindenki mindenkinek jó. S úgy gondolom, hogy neked sem ő a jó, csak ezt még nem láttad be. Ne mondj le arról, ami fontos neked. Meg kell találnod azt az embert, akivel azt érzed, hogy minden kerek és nem csak két hónapig, hanem mindig és akivel meg tudod osztani az életedet, annak végéig.

Ne haragudj, ha kicsit hosszú voltam és talán egy kicsit ódivatú gondolataim vannak. Légy boldog és áldott!

Szilvi

Sziasztok.

Nem tudom valaki olvassa-e még ezt a fórumot.Én csak most akadtam rá, na persze csak azért mert ilyen bajom még sosem volt. Igazán tegnap jöttek elő a dolgok,és azóta is csak sírok, amivel tudom sok mindent nem oldok meg, de mégis rossz. A történet röviden a következő. Lassan egy éve lesz Márciusban, hogy barátokból szerelmesek lettünk a párommal. Igazából csak net barátok voltunk, és egyik pillanatról a másikra éreztük azt, hogy ez már jóval több annál.Szóval hírtelen jött az érzés a szerelem. Mivel előtte még nem találkoztunk, igaz kicsit nehezen, de összejött a találkozó. Minden jó volt és szép, folyton egymásra gondoltunk,mindent elmondott mit csinál.Én mondtam neki, hogy nem kell mindenről beszámolnia de ö azt mondta szeretné, hát hagytam. Ez szép lassan kezdett megváltozni. Ha elment bulizni (ami volt, hogy két naponta esett meg) már nem szólt semmit sem.Sajnos nagyon berúgik mindig amikor elmegy a haverokkal neki ez a buli.Szóval egyre kevésbbé avatott be a dolgaiba.Egész nyáron ki sem mozdultunk pl a lakásból, nem vitt el sehová sem,és ha rákérdeztem hogy talán szégyell engem azt felelte dehogyis, de mivel nem lakunk együtt hogyan hívjon el amikor hírtelen dönti el vagy hírtelen alakul úgy, hogy ö is megy.Próbáltam elfogadni, folyton arról biztosított, hogy senki más nem kell neki. Ami a szexet illeti előszőr hetente egy két alkalommal voltunk együtt. Voltak szép éjszakáink amikor azex után csak feküdtünk egymás karjában, filmeztünk szeretkeztünk megint, és aludtunk. Jó volt ez nem vitás. Aztán a szex egyre kevesebb lett. Márcsak hetente történt meg és ez így fokozatosan húzódott. Hol azért nem volt semmi mert a számítógép előtt ült és játszott, vagy éppen csak arra vágyott, hogy öleljen. nem is volt ezzel baj csak amikor már napokig csak a hátát néztem, mert játszott az már felbosszantott. Ha végre meg mellém feküdt akkor meg elaludt, mondván fáradt. Volt hogy órákig azt néztem ahogyan alszik, és persze ezt is nap mint nap. Kezdtem unni az ottléteket (azt hogy ö miért nem volt nálam ez egy másik történet lenne így erről nem írok). Aztán elkezdett nem foglalkozni velem, sokszor nem keresett, nem érdekelte mi van, máskor meg szidott miért nem megyek felé sokkal többet. Így váltakoztak a dolgok. Persze mindeközben folyton azt mondta így szeret úgy szeret stb. Csókot márcsak akkor adott ha kikísért a lifthez a lakásban soha már. Sőt az utolsó egy hónapban amikor nála aludtam, ruhában feküdtünk mind a ketten. Ha átölelt kis kifli nagy kifli pózban nem bújt hozzám az egész testével mint azelőtt hanem csak a felsőtestével, mást mindent távol tartott tőlem.Próbáltam közeledni de akkor megfordúlt, mondván fáj a válla. Teljesen hideg volt velem. Sőt sokszor segítettem ki, hogy adtam neki kölcsön de mikor a minap menni akart inni a haverokkal és nem volt pénze én nem adtam neki. Két napig nem szólt hozzám. És engem szidott, miután hajlandó volt velem szóba állni. Nagy nehezen megmagyaráztam neki, hogy italra nem adok. Még én adtam volna neki, hogy igyon és csajokkal cseverésszen? A lényeg, hogy minden oké lett újból. De a szex terén még mindig semmi sem változott. Egyszer még a kapcsolatunk elején visszautasította a közeledésemet, és azzal, hogy nem kell neki mindig a szex. Aztán persze többször elófordult,hogy eg yhónapban egyszer nyúlt hozzám. Egyszer már mondta nekem,egy szeretkezés után amikor persze nyugodt hangnemben megbeszéltük, hogy ritkán vagyunk együtt, hogy nem velem volt a baj, henem neki nem volt kedve. Elfogadtam.Most megint ott tartunk, hogy egy hónapja semmi. Persze tegnap kibukott belőlem,az egész dolog, amire a felelet a következő volt: "Nem veled van a baj, egyszerüen nincsen kedvem hozzá. Nekem bőven megfelel, ha látlak megölelhetlen és érezhetem a közelséged" Ez már maga bosszantott és fájt egy kicsit, hogy csak ennyit akar tőlem? Gondoltam én.De közben örültem is, hogy nem csak arra kellek neki. De persze ekkor jött a következő mondata,hogy "nekem nincsen kedvem csak azért szeretkezni veled,mert szeretkezhetnékem van.sajnálom" Ennél eltört a mécses bőgtem mint egy kisgyerek. Tehát nem kíván engem egy kicsit sem. Csak azért szeretkezne velem mert magát a szexet kívánja, de így meg nem akar.Amikor meg rákérdeztem, hogy szerinte ezt nevezik kapcsolatnak rendesen leszidott mit képzelek én róla, meg hogy nekem egy gép kéne aminek farka van.És most ott tartok, hogy nem tudom mit tegyek. Én lennék a szexmániás? Ha még olvassa valaki mondjon véleményt. ö mit tenne a helyemben. várom mindenkitől akit érdekel a történetem a kommenteket. talán az egyikben meglelem amit tennem kellene. Elnézést, hogy ennyire hosszú lett, de így kerek ez a történet.

Sziasztok!

Most, hogy rabukkantam erre a forumra nem is tudom, hogy örüljek-e, vagy sem, hogy masnak is vannak ilyen jellegü problemai.

En lassan ket eve vagyok egyutt a baratommal, aki nalam jo nehany evvel idosebb, de nem hinnem, hogy ez lenne a gond. Öt kevesbe hozza lazba az egesz szex tema, heti egy-ket alkalommal vagyunk altalaban együtt. Nem reg jutottunk csak el oda, hogy szoba tudtam hozni öszinten az egeszet. El is ismerte, hogy ez a "müfaj" neki nem erössege es igyekszik rajta valtoztatni, de neki nem hianyzik a heti 5-6 szex. Nekem meg igen. Nagyon is. Szomoruan olvastam a hozzaszolasokat, mert velem is volt olyan, hogy probaltam csinos lenni, kivanatos es semmi nem lett belöle. Elutasitasban is volt reszem nehanyszor, azota en nem kezdemenyezek soha. Nem is tudom mit lehet tenni :(

Talán fáradt.....

Erre nen gondoltál???

Sziasztok! Megpróbálom összefoglalni:

1. Tényleg van olyan, hogy fáradtság..ez ugyan mindenkinél relativ.Nálam pl. 3 nap egymás utáni alig alvásnál( nem buli, autóvezetés, ügyelet,munka)tényleg nem jön kapásból..(de azért még a barátnöm felállitja..)

2. Betegség - egy kiadós lázas állapot - igaz..ezt a barátnö is látja

3. A kelleténél több pia..+ fáradtság

4. Néha a barátnö is lehet oka..

5. A barátnönek is lehet,hogy nincs kedve?

6.. biztos van még pár ok

Laci