Miért kínoz a múlt...?!! (beszélgetős fórum)

Ismerem az érzést.Talán csak az idő segít.És talán még az önismeret.Ha szeretsz valakit,akkor a múltjával együtt kell elfogadni,viszont azon nem érdemes rágódni,hogy elképzeled milyen volt neki az exeivel.Féltékenynek lenni a múltra? Olyan,mint bekötözni egy sebet, ami már rég beforrott. Semmi értelme. Ha mégis így érzel, valószínüleg elég érzékeny emberke vagy,-ami nem baj-és van benned egy adag birtoklási vágy.De egy embert nem lehet birtokolni.A szeretet,sosem lehet önző.Önmagáért létezik.

Sok olyan érzelem létezik,amit nagyon könnyű összekeverni a szerelemmel.Ilyen pl. a rajongás is.Ez azért lehetséges,mert az agyban ugyanazokat,vagy hasonló érzeteket váltanak ki,mintha szerelmes vagy... és mindent az agy irányít,az érzelmeket is. Az érzelmeknek pedig rengeteg "árnyalata " létezik. Biztos vagyok benne,hogy néhányra még nem is találtak megfelelő szót(hivatalosan).

Az én tanácsom: Oszd meg a pároddal az érzelmeidet, és aggályaidat a volt párjával és a te ggondolataiddal kapcsolatban.

Szia!

Köszönöm, válaszoltam is!

puszi

A férjemet megértem, hogy így viselkedik, szerintem kibékült volna, ha a testvére nem úszitaná ellenem, de már most azt mondom így nem fog és jobb is, mert a babát nem tudná elfogadni.

csak azt szeretném, ha gyorsan menne a válás, de attól tartok elhúzza, mert van pénze.

... jajjj, te szegény... hát nem irigylésre méltó a helyzeted.

Innét úgy látszik, hogy "apukának" annyi volt a szerepe az életedben, hogy babád legyen... aszerint amiket írtál róla, legalábbis úgy tűnik.

A férjeddel semmiképp nem tudjátok rendezni a soraitokat? ... Nagyon sok nehézségen mentetek keresztül, tehát jogos, hogy kikezdte a türelmeteket és a kapcsolatotokat... Nem lehet visszafordítani semmiképp, akár szakember segítségével?

Ha nem... akkor várd a babát... örülj neki, készülj az anyaságra nyugodtan... és majd megjön az, akivel család lehettek.... szerintem. :o)

Sziasztok!

Igazából egy másik fórumhoz tartozna az én történetem, de sajna ott már régen jártak hozzászólók, ezért ide is leírom és ha tudtok válaszoljatok.

Régen határozott voltam, illetve mások helyzetét könnyebb átlátni, mint mi magunknak!

Ott kezdem 1999-ben megismertem a férjem és rá egy évre összeházasodtunk. Neki apukája felakasztotta magát édesanyával megromlott a kapcsolata egy nő miatt, ezért testvérével sem beszélt. Én próbáltam békíteni, de nehéz volt elértem, hogy tesójával, unokahúgaival kibékült, azaz beszéltek. Anyukájával 2 éve békült ki.

Tehát 2000 nyarán összeházasodtunk az én szüleim elfogadták, mint fiúkat. Szüleimnél éltünk míg építkeztünk közben már babát szerettünk volna, nem sikerült, már a férjem kezdett okolni, elmentünk dokihoz és mondta előbb férjemet kell megnézni, sajnos 2001-ben megtudtunk, hogy neki nem lehet gyereke azaz csak lombikkal próbálkozhatunk és az is csak donorral.

én ekkor 24 éves voltam, ő 33.

Mivel szerettem bevállaltam mindent kettőnkért, annyi műtétem volt és hormonkezelésem, hogy nem kívánom senkinek, mindez 2009. szeptemberig tartott mikor is az utolsó lehetőségünk sem sikerült, közben sok vitánk volt, türelmetlenebbek lettünk egymáshoz, kudarcokat nem beszéltük meg a férjem a munkába menekült, én tanulásba. Szeptemberben annyit mondott elenged, azaz úgy döntöttünk válás. Ő elkezdett interneten beszélgetni nőkkel, majd talizni velük. Én a barátnőmmel elmentem egy buliba, és megismerkedtem egy sráccal, interneten leveleztünk, majd talizgattunk elmondtam neki a férjem, a babát és ő aki 33 éves váláson túl van és van egy 5 éves kislánya azt mondta próbáljuk meg szeretne babát ő is. 2 hónap után kiderült terhes vagyok, nagyon örült neki én is. Az ügyvéd azt tanácsolta ne hagyjam el a házunkat míg el nem válunk, mert a férjem most azon van, hogy amiért terhes vagyok kisemmizzen.

Az apuka ezt nem bírta, hogy én nem vagyok mellette minden este, ezért azt mondta neki nem ilyen kapcsolat kell a babáról sem akar tudni.

Kiderült összejött egy két gyerekes anyukával.

Még azt kell a srácról tudni, hogy a hűtője kongott mindig, cigire futotta, de egy fagyit nem vett meg nekem, én etettem, ezért sem éreztem biztonságban magunkat mellette, mivel a picinek sem adott volna meg dolgot.

Most 4 hónapos vagyok, néha elkeseredem, hiszen erre vártam 10 éve 33 éves vagyok, de egyedül nagyon nehéz lesz. Persze itt a férjem, aki elzár tőlem mindent meleg vizet, fűtést, autóval leszorít az útról és 10. hetesen megvert, féltem a picit, remélem minden rendben lesz vele. A férjem fenyeget, hogy ő nem lesz a gyerek apja én sem akarom, de sajna a magyar törvény azt mondja ki házasság alatt fogat gyerek apja a férj. Nem tudom mikor lesz vége mindennek.

Köszönöm, hogy meghallgattatok, és várom őszinte véleményeteket.

Szerintetek szemét voltam mert nem adtam fel az anyaságot a férjem miatt, ő azt mondja én őt nem szerettem, és miattam nem volt baba mert én így akartam, szerintettek 9 évet fájdalmat direkt csináltam, ő már azt mondta nem lehet gyerekem ezért nem jön össze a lombik, mert nálam is baj van, csak még nem tudják mi.

Volt idő mikor a férjemet akartam visszakapni, de már annyi rosszat tett velem, hogy el kéne felejtenem 11 évet nehéz. A barátomtól meg rosszul esik, hogy így lemondott a babáról.

... ok... és olyan napokat tessék élni, hogy arról legyen mit mesélned! :o))

Pusssz, szép jó éjszakát! :o)

:) Köszi, édesek vagytok (ha már a méz.....:)))

Nagyon szupi dolog a baba, imádom, már most, a párom mindig kísér a dokihoz, tüneményes.

Viszont holnap folytassuk, mert nagyon álmos vagyok, és holnap van egy kis programom, szóval délelőtt azt hiszem, leszek, de most leesek a székről ;)

Köszönöm a beszélgetést!

hát szerintem előtte is volt már kicsit

de tökmindegy, mitől :)) meg kell valahogy oldanom, addig nem bírom ki, amíg a terhesség és a hormonügy tartanak, az még sok...

Nem foglalkozom vele, csak akaratlanul,a gondolataimba néha beúsznak képek, néha álmodok vele, néha beugranak gondolatok, de nem direkt, nem foglalkozom vele tudatosan semmit! Csak most, hogy beszélgetek erről Veletek.

Mindig elhessegetek a gondolatokat.

remek a kapcsolatunk végre, összejött nagy nehezen a baba is, ennek kapcsán is mindig kínoz, hogy vele persze elősre, kb próbálkozás nélkül sikerült..., magunkkal foglalkozunk, ő meg pláne, és ennek ellenére mégis jönnek irényíthatatlanul a képek.

igazad van, ki kell őket szorítani. a hogyan a nehéz...

ráhibáztál!!!

az agyamban pedig tudom, hogy nem érdekel.

én azért nem csinálom ezt...

csak magam kínlódok....ő ebből kb semmit sem tud látni meg pláne nem